Magyar Testvéreim!
Ez a törvény Isten szeretetének
törvénye. A másokért való élésnek a törvénye. A kereszt alatt gúnyolva
mondják: „Másokat megtartott, magát nem tudta megtartani?” Nem tudta!
Szent Urunk élete fölött ott volt a szeretet törvénye: másokért
meghalni.
Hányszor megtörtént már, hogy mi nem
voltunk képesek mások lelki vagy anyagi terhéből egy fikarcnyit sem
átvállalni? Pedig azt hittük, teherbíró keresztyének vagyunk…
Minden élet befelé nehezedő súllyal bír, ahogyan emlékezik egy régi diák Trianon átok-verte Nagypéntekére:
„Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére és a kívülről behallatszó harangzúgás által még inkább kimélyített sendben, inkább magának mint nekünk, ennyit mondott: Consummatum est, – Elvégeztetett!
Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A Golgota utolsó szavai után nem bírtuk tovább, lebororultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok.
Nagymagyarország keresztre feszítésének napja volt, 1920. június 4-én Pénteken”.
A világ teljes értetlenséggel, süketen
és vakon esik át ezen a fenséges jézusi-apostoli törvényen is. Másokért
élni? Másokért meghalni? Mások terheit hordozni? – Hiszen én mindig a
fordítottját láttam, hallottam, tapasztaltam, mondja a régi diák. Az
erős elveszi a gyengétől, legyen az egyén vagy nemzet. Ki akarja itt még
Krisztus törvényét betölteni?
Az e világ istene a Sátán és az ő forgatókönyve látszik megvalósulni, kottájából játszanak a világ urai, kik intézik sorsunkat.
Jézusnak nem volt saját terhe, mert nem volt bűne. Bűneink terhének hordozója Ő.
Saját
és szeretett népe terhét Jézussal kívánta megosztani gróf. Apponyi
Albert a XX. sz. egyik legkiválóbb szellemi nagysága, mikor a 7-tagú
Küldöttséggel kiutazott Párizsba 1920 januárjában, hogy megkísérelje a
lehetetlent a világ uraival szemben, kik ekkora már megácsolták a
keresztet a Szent Korona Országának.
Nézzük meg a két részből álló kisfilmet, melyet ma is tanítani kellene, de ilyen lelkiségű tanárok már nincsenek!
1. gróf. Apponyi Albert védőbeszéde a Trianoni Diktátummal kapcsolatban I. rész.
2. gróf. Apponyi Albert védőbeszéde a Trianoni Diktátummal kapcsolatban II. rész.
Szent Pál apostol e levelével meg akarja óvni a kelta eredetű galatákat a judaista keresztyének tévtanításaitól, hiszen a pogány keresztyénekből zsidó prozelitákat akartak csinálni, mely kötelezővé tette a körülmetélkedést, valamint esküt kellett tenni a Tórára. A politikai befolyás volt a cél, Wass Albert író így fogalmazta meg: „minden a piacokról szól”
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet. Hallgassuk meg Selmeczi Roland színművész előadásában!
Deák Ferenc az elválást mondotta a világon a legrosszabb dolognak. Ha ez igaz,akkor a találkozás a világon a legkedvesebb és leghasznosabb dolgok közé tartozik. Különösen kedves és hasznos egy olyan család tagjainak, akik rég nem látták egymást, egymásra vannak szorulva, mindegyik egymagában elhagyatva él, s nem utolsó sorban szeretik egymást.
„Hazajöttél kedves fiam, vártalak, de vártalak,
Harminc éve, száz éve, mióta nem láttalak.”
Ahogyan kiáltották 2005-ben Csíkszeredában az Illés koncerten a székelyek: „85 évet késtetek!”
Hallgassuk meg a Kormorán zenekar dalát: Sólyom a Hargitán!
Egyik legnagyobb püspökünk a
Bánffyhunyadról származó Ravasz László volt, kit Mindszenty József
hercegprímáshoz hasonlóan a kommunista terror egyházi segédlettel ahogy
lenni szokott…, – 1948-ban örök száműzetésbe kényszerített.
A 2. bécsi döntés után 1940-ben az ORLE elnökeként Komáromba hívta össze a gyűlést, ahol ezt mondta:
„Köszöntöm ezt a várost és ősi gyülekezetét. Ez is olyan város és gyülekezet, amely minden magyar ember lelkét legalább ifjú korában lebilincseli. Komárom szinte második szülőföldje lett mindenkinek, aki a Jókai lelkével álmodott, emlékezett,gyönyörködött. Otthon vagyunk itt, mintha gyermekemlékeink galambdúcába szállna vissza a lelkünk rövid pihenőre.
Legnehezebb időkben a legszebb kezdet. Épüljön és álljon időtlen időkig a megújult Magyar Sion!”
Trianon Emlékművek – Kárpátia zenekar szakrális dalát hallgassuk meg: Egy az Isten, egy a nemzet!
Nem tudnak annyit mások rombolni, amit
mi ne tudnánk felépíteni. Megborzadunk e szótól: Trianon. Mások bűnét
hordozzuk,mint Krisztus Urunk.
De nem csak bűnöket kell hordoznunk,
hanem terheket is. Azoknak a nemzettestvéreinknek lelki-anyagi terheit,
kikhez mostoha volt a sors. A nacionál-kommunista, majd vad kapitalista
világ egy évszázad alatt megzilálta sorainkat.
Az utolsó idők ámítói
mindig másokat akarnak tanulásra és elfogadásra ösztönözni, miközben
maguk soha nem jutnak el az igazság megismerésére.
Reményik Sándor: Trianont ledöntjük. Olvassuk el a verset!
Téli szél a tar gallyakat fújja
Mint az Isten égre tartott ujja
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagyvilágon.
Elvették s most véle nagyra vannak
Törött véres kardját a magyarnak.
De még minden nép a sírját ássa
Van szava, hogy világgá kiáltsa
Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk
Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk.
Tiporhatják szűz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.
De hirdessük gúzsba kötött kézzel
Sebes ajkkal, lázadó vérrel
Idézve menny, pokol hatalmait
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt.
Kezünk bár nem pihen a kardvason
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövő századok s megint
Csak felszakadnak régi sebeink.
E sebek és e fájdalom örök.
Ettől vonaglik minden magyar rög
Ettől vérez ki majd nyomunkba hág
Ettől nem gyógyulnak az unokák.
Tátra erdők ettől zúgnak-búgnak
Ettől reszket lelke minden zugnak
Puha szívek kővé ettől válnak
Kemény kövek élő szívként fájnak.
Amíg élünk ettől fájunk, égünk
Sírban ettől nem lesz pihenésünk
Ettől szorul a kezünk ökölbe
Ettől sír a gyermek anyaölben.
Fenyőmadár behavazott fákon
Száraz haraszt téli pusztaságon
A folyók, a fák, a füvek szelleme
Minden süvít, mi nem nyugszunk bele.
Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet
Versailles-ig lobogjon az üzenet
Hogy megroppant bár karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2018. június 9.
A képek forrásai:
1848.network.hu
holokausztmagyarorszagon.hu
hu.wikipedia.org