„Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre!” (Mózes I. Könyve 4:8)

Magyar Testvéreim!

Aki őrzi lelkében 56-ot és világgá sóhajtja bánatát, az Árpád Fejedelem vitéze, Hunyadi János Fejedelem kereszthordozója Kapisztráni Szent Jánossal, Nagyságos Rákóczi Ferenc Fejedelem imádkozó társa Rodostó asztalos műhelyében.

Leszáll a debreceni Nagyállomáson a faluja nyomorúságából érkező fiatal és látja Petőfi Sándor szobrát a Petőfi téren, felballag a (Vörös-hadsereg) Piac utcán és látja a Kossuth Lajos szobor-kompozíciót a Kossuth téren, felnéz a Nagytemplomra és megszólal lelkében a Függetlenségi Nyilatkozat.
Debrecennek a légköre, egész múltja, történelmi tradíciója a legmagyarabb várossá tette.
Délelőtt 11-kor az egyetemi karok épületeiből, a Biogál, Vagongyár, Göcs csarnokaiból fiatalok százai indulnak Für Lajos, Kiss Ferenc, Székelyhidi Ágoston hívására nemzeti zászlókkal, eufórikus örömmel, a megfogalmazott 20 pont reményével.

‡ Hungarian Revolution 1956 – Beethoven: Egmont-nyitány – Hallgassuk meg a szabadság drámai akkordjait a német géniusz látomásában!

„Az a nap a miénk volt, október 23-a még az esti kegyetlen visszavágás, a lövések ellenére a mienk volt. Az egész napot az az akarat diktálta, mert az történt, amit az ifjúság kigondolt, eltervezett,amiért demonstrált, és amit követelt”
(Für Lajos az Antall-kormány honvédelmi minisztere)

‡ Kárpátia zenekar: Kisarjadt vér – Hallgassuk meg a zenekar e remekművét, melyben benne van Magyarország történelme. Imádom, nem tudok leállni vele, írta valaki.

„1956. október 23. örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében.
E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt.
A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt, – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel”

(John F. Kennedy az USA elnöke 1960)

‡ Sorsod művészete: Gérecz Attila a költő, a műfordító, az öttusa-zseni, a tudósjelölt. 1956 mártírja
27 esztendő adatott a magyarság egyik legnagyobb szabadságharcos üstökösének. Ebből 7 esztendő a Gyűjtő Fogházban, Márianosztrán és Vácon telt el.
A kommunista ÁVH terror leghírhedtebb fegyházai voltak ezek. Kenyéren, vízen, szalmán tengette életét a cellák jéghideg betonján.
Egyszer télen úszta át az áradó jeges Dunát, egyszer pedig nyáron az árvízkor. Az ÁVH terrorista pribékjei géppisztollyal tüzelték a vizet, és nem találták el!!!
Már akkor a Balczó-Móna-Török alakuló káprázatos tehetségű öttusa válogatottjába is helyet kapott. Goethét, Heinét, Wilkét fordított.
Zseniális tehetsége, formaérzéke, stílusa, lírája a tragédiák árnyékát írta az égre.
Két bátyja nyugatra menekült, hol világhírre tettek szert szakterületükön.
Benne feszült és izzott Recsk, Kistarcsa, Tiszalök, Kazincbarcika, Hortobágy valamennyi internált magyarja, földig vert jó parasztja, az egyetemeken marxista-leninista agyrémmel hülyített fiatal sorstársa.
43 verse, 9 műfordítása, 1 kicsempészett levele, 10 rekviem verse maradt fenn.
Nem tanítják ma sem, és szomorúan tapasztaltam, hogy magyartanárok nem is hallottak róla!

‡ Gérecz Attila: Kenyéren és vízen – Hallgassuk meg e megrendítő életű leendő Pálos-szerzetes megrázó versét! Márianosztra, fegyelmi, 55 december 24.

‡ Ft. Prof. Dr. Csiha Kálmán: Fényképetek a szívemre tettem – Olvassuk el az Érmellékről induló erdélyi püspök egyik fájdalmas versét a román Gulágról!

A fényképetek a szívemre tettem.
A kislányunkkal megbújsz titkon ott.
És hallgatod a vértől fűtött csendben
A mélyen zengő, fáradt dallamot.

Tíz percig a képetek hogy lássam,
Hat év után a jogom ennyi volt.
De első percen már e látomásban,
Ó, mennyi fény és mennyi kín dalolt!

Az őrt elhívták, a kép itt maradt,
S most vele alszom s vele ébredek.
S a kíntól fásult férfiszív alatt
Már ébredeznek édes énekek.
*
Kik halk kocsikkal tengerpartra jártok,
Kiket az este víg lokálban ér:
Mit tudjátok ti, mi az a boldogság,
Hat év után egy fénykép mit ér

‡ Petőfi Sándor – Bács Ferenc: A szabadsághoz – Hallgassuk meg a világirodalom legnagyobb költőjének versét az egykori vásárhelyi színművész előadásában!

‡ Én azért vagyok magyar, mert Isten eleve-elrendelése így döntött felőlem. Azért vagyok magyar, mert Isten kiválasztott engem erre.
A magyarság nemcsak állapot, hanem feladat és misszió is. Ha azért vagyok magyar, mert Isten megbízott és elküldött engem a világba azzal a küldetéssel, hogy bármely nehézségek között halálig híven igaz és jó magyar legyek, mert ezzel az Ő akaratát, az Ő tervét, az Ő világcélját szolgálom: akkor egyszerre világos, hogy a nemzethez
való hozzátartozás nem gazdasági, nem jogi, nem hatalmi kérdés, hanem mindenestől fogva erkölcsi ügy.
Nem magyar még az, aki magyarul beszél, magyar az, aki ennek a nemzetnek a fennmaradásáért és a jövendőjéért tud tűrni, szenvedni, áldozatot hozni.
Aki ezért dolgozik, küzd, él és meghal, egyszóval aki hisz a magyarság missziójában.

‡ Hatalmas megtiszteltetés Kedves Testvéreink számára, hogy a dicsőséges 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából Ft. Prof. Dr. KARASSZON DEZSŐ lelkipásztor, Ószövetségkutató, tudós nyelvész és bibliafordító, dékán, Hittudományi Egyetem Tanszékvezető Egyetemi Tanár igehirdetését olvashatja népes olvasó táborunk.
Debrecenben fogalom volt mérhetetlen alázata, páratlan tudása, kollégáit, tanítványait szerető jósága, szakmai igényessége.
Isten nagy kegyelme, hogy ismerhettük és csodálva hallgattuk óráit, olvashatjuk igényes, halhatatlan műveit.
Derűs jósága okán nála még vizsgázni is jó volt az Ószövetség nem könnyű tárgyaiból.
Mondotta: „Szeretném én látni azt a diákot aki meg akar bukni, én pedig át akarom engedni, hogy az ne sikerüljön neki”

‡ Olvassuk szeretettel Karasszon Professzor Úr áldott igehirdetését, melyet Tiszafüredi szolgálati évei alatt mondott el egy bűnbánati estén!!!

II. KAIN 1969. VIII. 26., kedd estére

„Egyszer Kain azt mondta a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, Kain rátámadt a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta.  Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja a testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja neked többé a termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön. Ekkor Kain azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.” (1Móz 4:8-15)

Kain esete sokkal súlyosabb, mint az első emberpáré volt. De a történet vizsgálatánál nemcsak ugyanazokat a bűnöket találjuk meg, még súlyosabb formában, meg ugyanazt a kegyelmet, még teljesebb formában, mint az első bűn történetében, hanem a bűnről és a kegyelemről szóló ismeretünk új vonásokkal is gazdagodik.
1. Súlyosbító körülmények:
a) Isten közvetlenül a bűn előtt, és sokkal nyomatékosabban szól, mint az Éden-kertben. Aprólékosan elmondja, miről van szó, honnan fenyeget veszély. Szinte megijeszti Kaint, amikor a bűnt úgy ábrázolja, mint vadállatot, amely az ajtó előtt leselkedik áldozatára. Az hogy Kain ennek az intésnek az ellenére is, mégis elkövette a bűnét, kétségtelenül súlyosbító körülmény. Annál világosabban meglátszik, hogy Isten ellen, az Ő szava ellen elkövetett bűnről van szó. Arról volt szó már az első bűnnél is, a másodiknál még inkább. Az első rendű sértett itt is, ott is: maga az Isten. Mindjárt az is látható itt, hogy a bűntől óvó Isten: kegyelmes Isten. Az, hogy Isten óv a bűntől, a kegyelem jele. Ő tudja, hogy Kain életét a bűn romlásba dönti. Ő ezt nem akarja. Ő jót akar Kainnak. Isten nem csak utólag büntet, hanem már idejében szól, figyelmeztet: Őt valóban nem érheti vád. Itt egyedül az ember a hibás. Szóval Isten nem olyan, aki hagyná megtörténni a bűnt, s aztán kemény szívvel, érzéketlenül büntetne, vagy éppen gyönyörködnék a bűnös kínjában. Nem gyönyörködik ő a bűnös ember halálában, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen útjáról és éljen (Ez 33:11). Ezt akarja már a bűn előtt is.
b) A második súlyosbító körülmény: itt már nem babra megy a játék, hanem emberéletről van szó. Az Éden-kerti történetnél talán mondhatja még valaki: „Miért csinál Isten olyan nagy ügyet abból az egy szem gyümölcsből? Hiszen csak gyermekes csínyről van szó!” Az Éden-kerti bűn esetében egy kicsit mélyebbre kell nézni ahhoz, hogy valaki felismerje a gyökereket: az Istennel szembeni elhidegülést, hitetlenséget, bizalmatlanságot. De ilyen kifogásokkal itt már az ellenségnek is el kell hallgatnia. Itt már egészen nyersen, leplezetlenül meglátszik a bűn természete. Itt már senki sem kérdezheti: „Miért csinál az Isten a bűnből olyan nagy ügyet?”
c) De jobban kiviláglik a felelőtlenség is. Ahogyan az első bűn történetében, ugyanúgy most is együtt jár az Isten iránti tiszteletlenség, Istennek szemtől szembe történt megsértése az egymás iránti felelőtlenséggel. „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” Gúnyos kérdés. Őrző – hiszen Ábel juhok pásztora volt, azokat őrizte. Miért nem őrizte saját magát? Kain minden felelősséget elhárít magától. Minden közösséget megtagad Ábellal. Ábel, a felebarát – félretehető az útból, ha zavaró a jelenléte. Akár fel is használható Kain érdekében. Hiszen a vérétől termékenyebb lesz a föld! d/ Súlyosbító körülmény továbbá, hogy Kain is visszautasítja a kegyelmet, elszalasztja a bűnbánat lehetőségét, és megszakítja a kapcsolatot az Istennel. Természetes, hogy ezzel a maga sorsát is elrontja. Ismételjük el a tegnapi leckét: nem tudjuk részletezni, hogy miben, hogyan lehetett volna jobb Kain sorsa, ha a szívében bűnbánat lett volna. Biztos, hogy teljes egészében ő sem maradt volna büntetés nélkül. De a kegyelem az ő számára is bizonnyal megtalálta volna a megoldást.
2) Az új vonások:
a) Kain mégiscsak összetörik. „Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám.” Azonban ez még nem igazi bűnbánat. Mert Kain nem a bűnét siratja, hanem a büntetést. Nem azt, hogy megölte a testvérét, nem is azt, hogy Istent megbántotta – még csak nem is azt, hogy beszennyezte önmagát, hogy karmai közé került a vadállatnak –, csak a sorsát siratja, csak önmagát sajnálja, csak a következményeket sokallja! Bánat ez, de még nem bűnbánat. Habár: lehet még belőle bűnbánat, mint a tékozló fiú esetében, aki szintén csak abból indult ki, hogy nélkülöznie kell, hogy megunta az éhezést, és hogy majd jobb dolga lehet az atyja házánál. De, mint tudjuk, a tékozló fiú eljutott a valódi bűnbánatig (Lk 15:18-19)!
Már az is kegyelem tehát, ha Kaint az Isten összetörte. Mert jóra vezethet az összetöretés is, és Isten még azzal is jót akar.

b) De meglátszik a kegyelem abban is, hogy Isten védi Kaint. A Kain-bélyeg: védőjel. Azt, aki nem érdemel védelmet, védi az Isten! Kain észre sem veszi, de Isten oltalmazza őt. Emberektől óvja, vérbosszútól védi. Eltartja – még a gyilkost is. Ilyen nagy a kegyelem! Tanulságul csak ennyit: a/ minél többször szól az Isten, annál nagyobb a bűn.b/ Isten akkor is kegyelmes, ha összetör. Mertc/ Ő ezzel is az üdvösséget munkálja.Amen.

‡ 2006. október 23. napjának reggelén indultunk Józsáról egy 30 személyes busszal a református egyházközség képviseletében. Cs. Kiss András lp. Szolgatársam és jómagam szervezésében. Vidámak voltunk a kellemes meleg délelőttön, és nem gondoltuk, nem gondolhattuk, hogy 56 lesz minden percünk.
A könnygáz füstje nagyon tud csípni, a gumibot nagyon tud fájni, a menekülés Gyurcsány és Gergényi verőlegényei elől megalázó tud lenni.
15 esztendő telt el, látjuk a felvételeket, halljuk a híradásokat, de azt a brutális terrort és látványt soha nem felejtjük, melyet átéltünk.
Az a krimi és dráma ami a pesti utcákon történt bejárta a világ nagy hírügynökségeit, aztán nem történt semmi.
Megnyugtató volt látni az Andrássy úton presbitereivel vonuló Hegedüs Lóránt lp. Testvéremet, valamint Tőkés László püspök urat egy kisbusz hátsó ülésén.

‡ Márai Sándor – Csurka László: Mennyből az angyal – Hallgassuk meg a klasszikus művet a színészóriás újjáteremtő szavalatában!

‡ Albert Camus: „Az ember egyetlen méltósága abban áll, hogy lázad a sorsa ellen”

‡ Ramon Cué Romano: Magadra hagytunk tégedet 1956 – Hallgassuk meg a katartikus erejű mű előadását Bánffy György színművész előadásában!

‡ Vangelis: L Apocalypse Des Animaux

AZ IGAZ, S ÖRÖK 56

GLORIA VICTIS

56 könnycsepp
56 pislákoló gyertya
56 fejfa
56 sírhalom
56 névtelen
56 jeltelen
56 dísztelen
56 elfelejtett
56 befejezetlen
56 vádírat
56 halálraítélt
56 hóhér
56 kitépett magyar virágszál

EZ 1956

AZ IGAZ, S ÖRÖK 56

E Turul-madár szárnyai őrizze a hont

Jó szívvel ajánljuk Kedves Olvasóinknak az alábbi írásokat

Murányi Levente Testvérünk, 1956 szabadságharcának egyik hőse, példaképünk

„El tudsz te képzelni engem vörös zászló mellett tüntetni? Barátaim, ezt ne várjátok tőlem, mindent vállalok, bármit, de én a kommunistákkal, a baloldalt a Sátán gyermekeinek tartom”

Egy 1956-os szabadságharcos levele Amerikából

Kövér László: A rendszerváltoztatás az 56-os hősöknek is köszönhető

1956 brutalitásának bemutatása Brüsszelben

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen – Józsa,2021.október.23.

A képek forrásai:

1 thought on “„Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre!” (Mózes I. Könyve 4:8)”

  1. Tisztelettel és kedvelő jó emlékezetekkel: nt. Mohácsi László lelkésznek.

    Elolvastam a fentieket.
    Talán én is beleférek.
    Magyarnak teremtett Isten.
    Ebből nem lehet kiöregedni.

    Tisztelettel.
    Sipos András.
    u.i. Már nem is tudom kiszámolni, milyen rég találkozánk legutóbb.
    Tiszafüreden élünk 5 hónapja.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük