„Elvész a nép, amely tudomány nélkül való” /Hóseás próféta 4:6/

Debreceni Egyetem

Magyar Testvéreim!

Napfényben csillanó fémhenger nemzeti színű szalaggal átkötve ereszkedik a mélybe le, majd reá kerül egy kőlap, mely őrzi az utókor számára az üzenetet. Más összefüggésben, de a palackposta rejtelmét hordozza Wass Albert írónak egyik szívbemarkoló verse: Záróvers

„Hajótörött vagyok a tengeren.
Palackomat a tengerbe vetem.

Belesóhajtottam a sorsomat,
félelmemet a sok bús gondomat.

S most száz pecséttel elzárt bánatom
a hullámok kedvének átadom.

Merül, örökre tán, a mélybe le
s aranyhalacskák játszanak vele.

De lehet, hogy még perce jő neki,
S egy bús hullám majd egyszer fölveti.

S kidobja egy kéz – tán az Istené –
egy gondtalan kor lábai elé.

Borzadtan olvassák, kik rátalálnak
és úgy suttogják döbbenve egymásnak.

Valahol szörnyű vihar lehetett
S a viharban egy nemzet elveszett.”

Az örök Sion távlatában gondolkodtak eleink, mikor 1927. június 3-án a Debreceni Egyetem Főépületének alapkövét elhelyezték.
„Legyen ez a kő olyan szilárd alapja a föléje emelendő egyetemi központi épületnek, mint amilyen biztos alapjai ennek a fiatal egyetemnek azok a nemes tradíciók, melyeket elődje, a háromszázados debreceni Református Kollégium hagyott reá. Ez az áldásos termékenység honoljon továbbra is e falak között s neveljen most már mint egyetem is sok és híres bajnokot a tudománynak s a hazának egyaránt.” – tartalmazza a réztokba rejtett okmány szövege.
Jelenlévő díszvendégek a következő áldást mondották:

  1. Gróf Klebersberg Kúnó vallás és közoktatásügyi miniszter: „Törhetetlen hittel a vallás, az erkölcs és a művelődés nevében”
  2. Baltazár Dezső református püspök: „Elvész a nép, amely tudomány nélkül való”
  3. Magoss György polgármester: „Ez az intézmény, amelynek alapkövét itt letesszük, szolgálja hazánk javát, hirdesse nemzetünk dicsőségét kelettő nyugatig, északtól délig, a földtől az egekig és föld színétől a föld közepéig.”
  4. Illyefalvi Vitéz Géza rektor: „Viruljon benned örök tavasz, melyben a tudás fáján a honszerelem virágai nyíljanak”

E dolgozat terjedelménél fogva nem teszi lehetővé, hogy a Református Kollégium, majd a Debreceni Egyetem híres tanárainak és tanulóinak névsorát feltegyük, de végigolvasva, mély hálát kell adnunk Istennek, hogy hallgatták és értették Isten Igéjét.

Reményik Sándor: Templom és iskola. Hallgassuk meg e halhatatlan mű szavallatát Sinkovits Imre színművész előadásában!

Ma, amikor új Európa kialakulásáról beszélnek, az államok egymásután külsőleg és belsőleg átszerveződnek, a társadalmak új fundamentumokat keresnek s új stílusban akarják átépíteni az egész emberi együttélést: mindennél jobban érezzük a világ rettentő keresését.
Prófétai látást, erkölcsi törvényt, királyi rendet keres.
Prófétai látást, mert elszakadt Istentől, Templomtól és Iskolától.
Erkölcsi törvényt, mert azt látja, hogy a bűn erény lett, az igazat pedig kisemmizi az önkény.
Királyi rendet keres, aki közüle való, és mégis egybefogja a nép lelkét.

Wass Albert: Ébredj magyar! Hallgassuk meg Rékasi Károly színművész előadásában a verset!

„Te szentségnek új világa, Igédnek vezérlj útjára,
Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk
Őrizz hamis tudománytól,
Hogy mi ne tanuljunk mástól.
És ne légyen több más senki,
Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja, Alleluja!”

E pünkösdi ének hitvallásos igéje nagyon időszerű a szeptemberi iskolakezdés lelki útravalójaként. Örvendünk, hogy egyre több intézményben jelen van az evangélium, hiszünk abban, hogy megmaradásunk és üdvösségünk igei magvetése jó földbe fog hullani.

Hallgassuk meg a Kormorán zenekar előadásában Reményik Sándor hallhatatlan művét: Templom és iskola!

Sokan tudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémiát a magyar nemzet fenyegetett életösztöne hívta életre. Apáczai Csere János, Bessenyei György, Arany János s utánuk századaik legjobbjai érezték, hogy a magyar nemzet legfőbb alkotásait és létfenntartó eszközét: a magyar nyelvet csak egy tudós Társaság rendszeres munkája tarthatja fenn és fejlesztheti tovább.
Az Akadémiának fő célja nem az, hogy művelje a tudományt, sem nem az, hogy tanítsa, hanem az, hogy képviselje a tudományt és a nemzeti művelődés szempontjából a tudomány művelését és tanítását irányítsa.
Tudnunk kell, hogy a keresztyénséggel emelkedett szakrális magasságokba ősi kultúránk, ebből alakult szemléletünk, küldetéstudatunk, jogrendünk, életformánk.
Mindig is magyarként élhettünk, miközben államok alakultak ki és szűntek meg körülöttünk.

Spurgeon angol lelkipásztor mondotta, hogy a lelkipásztor könyvtára, a gyülekezet magtára. Egy magára valamit is adó lelkipásztor erkölcsi kötelessége, hogy példás műveltséggel példakép és FÁKLYA tudjon lenni, mint egykor Móricz Zsigmond regényének valóságos szereplője.
Mint ahogyan Görgey Artur a Honvédsereg Főparancsnoka jelentette Kossuth Kormányzónak 1849. augusztus 13-án Világosnál: „Egy töltényünk maradt. 30000-en vagyunk, az osztrák-orosz túlerő ennek éppen tízszerese. Letesszük a fegyvert, nem áldozok több magyar vért.”
Carl Czerny osztrák zeneszerző elvitte legtehetségesebb tanítványát a magyar Liszt Ferencet bemutatni Beethovennek, hogy hallgassa meg legalább egyszer e csodagyermeket.
Akkor már teljesen süket volt zenei titán, úgy tudjuk megsimogatta a gyermek Liszt arcát és annyit mondott: „Látom benne a hangokat”.

Isten Szent Lelke áldja meg az Istennek, Hazának, Tudománynak emelt épületekben folyó nevelő-oktató munkát, egy szebb jövő biztos reményében!

Máté Ottilia: Él a magyar mindörökké. Hallgassuk meg e szép dalt a művésznő előadásában!

Az ifjúság ígéret, ezt mindenki tudja, bár kevesebben gondolnak arra, hogy az élet: beváltása az ifjúság ígéretének.
Egy települést nevezzünk Boldogfalvának, hol sok gyermek él és játszik óvodában, majd kerül fel iskolába, hol elhívott tanárok tanítják szépre, jóra, igazra.

Aztán egyszer csak nem születik több gyermek valamilyen rejtélyes ok miatt.
Elfogyott a hit, elfogyott a szeretet, elfogyott a pénz. Minek? Miért? Hova?
E kérdésekre választ nem ad a világ, aztán egyszer csak üres lesz az óvoda udvara, az iskola padja. Nincs öröm és nevetés, nincs lakodalom.
Öregek megszomorodva várják a halált, és már csak temetések híre érkezik gyéren.
Egy éjjel ismeretlen kéz a falú szélén lecseréli a táblákat: Halálfalva
Már nincs sok idő ízlelgetni az új elnevezést, mert az utolsó temetés után idegenek érkeznek.
Leverik a táblákat, beköltöznek az üres házakba, a templomokon lecserélik a szimbólumokat, és már csak az anyakönyvek és a temetők emlékeznek, hogy itt egykor magyarok is éltek.
Ismereteink szerint az elcsatolt területek szórványaiban évente 5-8 magyar település végleg megszűnik, eltemetik az utolsó magyart!
Isten Igéjét komolyan kell venni: élet vagy halál, megmaradás vagy pusztulás a tét!
ELVÉSZ AZ A NÉP, AMELY TUDÁS NÉLKÜL VALÓ!
DE MEGMARAD AZ A NÉP, MELY TUDÁSSAL ÉL!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2018. szeptember 1.

A képek forrásai:
hu.wikipedia.org

Vélemény, hozzászólás?