„Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, és magamat is föláldozom a ti lelketekért” /Szent Pál apostol II. levele Korinthusba 12:15/


Kolozsvári Állami Magyar Színház és Opera

Magyar Testvéreim!

Madarász Viktor világhírű festőművész egyik legdrámaibb művének címe: Zrinyi és Frangepán.
A festményen ábrázolt jelenet valósága 1671. március 31-én reggel játszódik a Bécsújhelyi börtönben. Zrinyi Péter Zrinyi Ilona édesapja, Frangepán Ferenc pedig édesanyjának testvére, neki nagybátyja. A két sógor az ördög Habsburgtól 30 percet kap, hogy búcsúzzanak el egymástól, intézzék el hivatalos ügyeiket, aztán irány a bitófa. A sátáni Habsburg aljasságát mutatja, hogy majd Zrinyi Péter unokáját, a 18 esztendős RÁKÓCZI FERENC NAGYSÁGOS FEJEDELMET 1694-ben ugyanebben a cellában tartják fogva, és szintén innen vitték volna akasztani, ha meg nem szökteti egy osztrák őr, akit ezért ki is végeztek.
Madarász Viktor az eredeti helyszínen végzett tanulmányokat, majd 1864-ben mutatta be művét Európának, tisztelegve ezzel természetesen áldott Zrinyi–Frangepán–Rákóczi Családok emléke, az osztrák-orosz által vérbe fojtott 48-as forradalom és szabadságharc minden hős magyar áldozatának emléke előtt!!!

Tekintsük meg Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeinek kisfilmjét!

A vakmerő, bizarr, bátor mű tárlaton maradt, drámai volt a politikai áthallás. Boldogan látta a sárba tiport szegény magyar műértő látogató, hogy Liszt Ferenc után egy festőművész is feltörli a padlót a gyilkos, labanc, tolvaj Habsburggal!!!

Nagy örömmel vettünk részt 1981. március 26-án a Nemzeti Sportcsarnokban a legendás Illés zenekar, Koncz Zsuzsa és a Tolcsvay Trió koncertjén, melytől az akkori kommunista hatalom méltóztatott reszketni. A Hungaroton nem engedélyezte a tripla album megjelenését, valamint később személyesen is elmondta Illés Lajos, hogy a Nemzeti dalt sem akarták hallani az elvtársak, de ő kiverte belőlük.

Petőfi Sándor – Illés zenekar – Tolcsvay László: A Koncert – Nemzeti dal. Hallgassuk meg a művet!

A gazdag Korinthus, a kikötő város, világok találkozása, az ókor New Yorkja, ahogy tanította egyik professzorunk, nehezen értette már akkor is, hogy létezik önzetlen áldozat, és vannak emberek, kik képesek feláldozni drága életüket a hazáért. Írja nekik az apostol, hogy Krisztus Urunk tanítványai, követői ilyen emberek. Akkor is, ma is.
A zsarnoki gyarmattartó Habsburg még kevésbé értette. Nem ehhez szoktak, hogy egy nemzet ereje nem a falakban, hanem lélekben rejtezik.

1. Szembetalálta magát Könyves Tóth Mihály Debrecen – Nagytemplomi lelkipásztorral, és az aranyszájú papot 40. születésnapján volt kedves kötél általi halálra ítélni a Habsburg, mert helyet adott Kossuthnak, a Magyar Kormánynak, a Függetlenségi Nyilatkozatnak! Tekintsük meg áldott fotóját!

2. Szembetalálta magát Szikszay János Csákberény lelkipásztorával, aki felolvasta a Függetlenségi Nyilatkozatot, a Habsburg volt kedves családjának visszaküldeni véres zubbonyát 1849. július 12-én. Örüljenek, szólt a hóhér, hiszen Jakób Haynau kegyelmet gyakorolt. Kötél helyett golyót kapott! Tekintsük meg áldott síremlékének fotóját.

3. Szembetalálta magát Noszlopy Gáspár arisztokrata származású jogtudóssal, akit gerillának gondolt az álnok Habsburg, és ügyvéd, valamint tanár társa akasztását végig kellett néznie az üllői úton, majd ő következett 1853. február 27-én. Árokba kaparták őket, majd Damjanich Jánosné áldott bátorsága vitte el később a csontokat a Fiumei sírkertbe!
Tekintsük meg áldott mellszobrát!

Mára minden megváltozott, de semmi sem változott!

Juhász Gyula: Március idusa. Olvassuk el a szép emlékező verset!

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.

De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!

Irinyi József országgyűlési képviselő, Albis nagy fia igaz magyarként úgy gondolta, hogy a 12 pont ötletének szövegezése egybeesik hitvallásos reformátusságával, de Haynau másképp értékelte. Halásos ítéletét nem hajtották végre, súlyos betegsége 36 évesen sírba vitte e nemes lelket. Jókai Mór csodásan emlékezett meg róla a Kerepesi temetőben.
Tekintsük meg áldott fotóját!

Omega – Oratórium – Ne legyen
„Ne legyen rossz, ki igazat szól” E gazdag gondolat igaz 1848/49 igazságot szóló költőire, politikusaira, hitvalló eleink helytállására is. Hallgassuk meg a dalt!

Szépséges negyedik gyermekem a legendás Omega zenekar vendégeként találkozhatott a művészekkel, mely tovább erősítette életútjának jóvoltát.
Tekintsük meg közös fotójukat Benkő László Liszt és Kossuth díjas művész úr társaságában!

Egy csoda, egy álom, egy varázslat volt 1848/49. Soha olyan egységes nem volt a magyar nemzet, mint abban a másfél esztendőben. Beérett a reformkor két évtizedes küzdelme. Máig ható példát adott a hazaszeretet, a politika, a költészet, a gazdaság, az önzetlenség, az áldozat, a másokért élés szent példája.
Ha számba tudnánk venni valamennyi hazafi testvérünk jó cselekedetét Petőfitől a Tardonán Madáchot bújtató erdészig, elmondhatjuk, és én kimondom:
NINCS MÉG A VILÁGON EGY NEMZET, AKI RAJTUNK KÍVÜL ERRE A LELKI-SZELLEMI-ERKÖLCSI-FIZIKAI TELJESÍTMÉNYRE KÉPES LETT VOLNA ABBAN A TÖRTÉNELMI IDŐBEN! NEM BUKOTT EL A SZENT ÜGY!
A ZSARNOK OSZTRÁK-OROSZ TÍZSZERES KATONAI TÚLERŐ LEVERTE, DE EBBŐL ÉL MÁIG TRIANON-ÁTKA ÁLTAL SZABDALT NÉPÜNK, 56, ÉS MINDEN PERC!

Gyulai Pál: Hazám. Olvassuk el verset!

Sokszor valál már életedben
Veszendő, ó, szegény hazám!
Tatár, török és német gyilkolt,
S haldoklál fényes rabigán:
Mi lesz majd sorsod a jövőben?
Ki tudja azt, sötét titok;
De most, de most, ha rád tekintek,
Csak sírok és csak sirhatok.


Nem gyáva bú e könnyek anyja,
Haragom sirja azokat;
Beszélünk hangos, büszke szóval,
S hazánk még csak névben szabad.
Nem csüggedés e könnyek anyja,
Rajtok tettek villáma ég;
Versengünk puszta semmiségen,
S fölöttünk mind borúsb az ég.


Hah mennyi gúny! győzelmi hymnusz
Harsog körűlbe mindenütt,
S a vértől megszentelt mezőkre
Szabadság fényes napja süt.
Nekünk e hang tán síri dal lesz,
S a szent sugár tán búcsufény,
Véres felhőben elhunyó nap,
Halottak gyászos mezején.


Inkább halál, mint gyáva élet,
Igen, vesszünk, ha veszni kell,
De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz
És vérezzünk dicsően el.
Lesz legalább a történetben
Rólunk egy nagy emlékezet:
Egy büszke nép élt meggyalázva,
De dicsőn halt, mint született.

Szent Pál apostol kérdezi az ige soraiban: „Nem ugyan azon a Lélek szerint jártunk? Nem ugyan azokon a nyomokon?” (II. Korinthus 12:18)

Hallgassuk meg kérdéseinkre a választ, melyet megad számunkra a Kárpátia zenekar Isten kegyelméből, de hit által. A haza minden előtt!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2019. március 16.

A képek forrásai:
magyaropera.ro
agt.bme.hu
reformacio.mnl.gov.hu
arcanum.hu
hu.wikipedia.org

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük