„Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra” /Ézsaiás próféta könyve 58:12/

Az aradi tizenhárom vértanú emlékműve 1881. október 6. Arad

Magyar Testvéreim!

Szent Nemzetünk történelmének egyik tragikus napja, Magyar Golgotán végződő katasztrófája, gyászba boruló tiszta igyekezete: 1849. október 6. Arad Emlékeznünk, írnunk, beszélnünk, imádkoznunk és sírnunk kell fölötte. Nekünk még vérrel írta be a Lélek, csontjainkba rekesztett tűz, mint a régi prófétának a mennyei üzenet.
Itt Alsó-Józsán is egy utca-név táblája őrzi a Maros-parti városban 171 esztendeje történt sátáni Habsburg leszámolás karamazovi aljasságát. – Október 6. utca.
Igényesen, felkészülten, tisztelettel áthatott kegyességgel mutatta be a Kossuth Rádió vallási műsorában a szerkesztők. Katholikus egyház részvételét és hazafias helytállását az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc tisztító tüzében. Munkács városát, a kispapok hősiességét, a 23 évet élt papgyerek Vasvári Pál zseniális tehetségű jogásznak a 12 pont szerkesztésében betöltött hősies szerepét.
Vasvári Pál 23 éve, Petőfi Sándor 26 éve, a bihari „kis-Kossuth” Szacsvay Imre 30 éve, Kazinczy Lajos a 15. aradi vértanú 29 éve, Rulikowski Kázmér lengyel hazafi 22 éve az örökkévalóság mércéjével mérhető.

„Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem bírok tovább bilincset,
Nem, nem bírok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset”

(Ady Endre: Misztérium)

„E HONT ÚJRA NAGGYÁ FIAINAK SZENT AKARATA TEHETI”
(Vörösmarty Mihály)

Aradi vértanúk megemlékezés – Tekintsük meg a mívesen szerkesztett kisfilmet!

Madách Imre: Az aradi sírra – Olvassuk el e négy soros művet Az Ember tragédiája világhírű alkotójától!

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,
Ki fényesen majd jutalmazni tud,
Akit szolgáltatok egy árva hon volt,
Ím sírotokra emlékkő se jut.

Heródes király soha nem szabadult meg Keresztelő Szent János levágott fejének látványától!
Poncius Pilátus a mindenható Római császár Palesztinába akkreditált helytartója soha nem szabadult meg halálra ítélt Szent Urunk tekintetétől!
Jacob Haynau az ördög Habsburg gyűlölettől fűtött ítélet-végrehajtóját kivetette a magyar föld magából, tanúk szerint élve temették el, (ahogy érdemelte).

Október 6. A Magyarok Világszövetségének ajándéka
A magyar szabadság szentjei – Az aradi tizenhármak CD felvétele – Tekintsük meg nemes lelkű Testvéreink míves ajándékát kegyelettel!

Edda zenekar: Lelkünkből – Minden eltávozott Szerettünk emlékére hallgassuk, volt akit a szeretet vitt át a túlsó partra, volt akit a gyűlölet ragadott el!

2008. húsvéti majd pünkösdi ünnep körében az Erdélyi Református Egyházkerület Belmissziói Intézet Igazgatójának meghívására szolgáltam a Szászrégentől 4 km-re lévő Beresztelke minősített egyházközségében, az akkor 525 éves műemlék templomban, valamit a környező gyülekezetekben is.
A székely vendégszeretet szavakkal nehezen leírható melegével fogadtak Istennek ott élő áldottai. ÁLDOTT EMLÉKŰ TORKOS SÁNDOR GONDNOK ÚR és KEDVES CSALÁDJA vendégei voltunk, mikor felesége az asztalhoz hívta 10 éves unokáját, a csillogó szemű Ákost, és ezt mondta nekem: „Tessék meghallgatni”, – és kinyitott egy Wass Albert könyvet, majd ezt mondta: „Olvasd Ákos az oldalt végig, majd mond vissza szóról-szóra”! – Hibátlanul visszamondta szóról-szóra!
Ákoska ma már IV. éves egyetemi hallgató Kolozsváron a Protestáns Theologiai Intézetben. Szíve, hite, alázata, jósága, brilliáns szellemei képessége szép ívű pályára predesztinálta Isten kegyelméből.
Köszönöm Családjának és Neki, mint ifjú Szolgatársunknak, a kibocsátó Gyülekezetnek, hogy Igei dolgozatunkba megírta Aradi ősz címmel szép bibliás bizonyságtételét. Isten áldja és őrizze népünk szolgálatában jó egészségben, boldogságban és sikerekben gazdagon!

Olvassuk el az igehirdetést szeretettel!

Aradi ősz

Torkos Ákos- József, IV. éves teológia hallgató

„Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.”
Ézsaiás 58, 12

1849-ben, ha én lettem volna egy, az aradi tizenhárom közül, akkor kettős érzés lett volna bennem. Ott lettem volna a szabadság érzésével és hazám iránti szeretettemmel, ami arra indított volna, hogy ugyanúgy ahogy a zsoltáros is, tettemmel alapokat építsek társaimmal együtt. Mi lettünk volna azok a fiak, akik örökre nyomot hagytunk volna az emberek szívében. És nem csak hagytunk volna, hanem hagytunk egy aradi őszt. Egy olyan aradi őszt, ami emlékeztet a hősökre, a haza iránti szeretetre és nem utolsó sorban Isten kegyelmére. Mert, ha az másik érzés: a gyávaság vezérelt volna, akkor ez az aradi ősz még gyászosabb lenne és társaimmal együtt a romlás építői lettünk volna. De nem így történt, mert kitapostuk az ösvényt, hogy akik hátra maradtak azoknak lelkükben és szívükben lakhassunk.

1849-ben, ha én lettem volna egy, az aradi tizenhárom közül akkor ma valószínűleg rám is emlékeznének. De nem voltam egy, a tizenhárom közül és ott sem voltam Aradon, amikor kivégezték őket.

1849-ben, az aradi tizenhárom által mutatta meg Isten az ő hatalmát és dicsőségét, mert ha nem lett volna, akkor tizenhárom ember, aki életét adta volna a szabadságért, ma talán nem lett volna egy sem, aki tudta volna mit is jelent az aradi ősz. Az aradi ősz, amely 1849 óta eljött és eljön, hogy lecsendesítsen és lehajtassa fejünket, imára kulcsolja kezünket, könnybe csalja szemünket és csak egyre figyeljen. Isten ösvényeire, ahol az aradi tizenhárom is megfordult.
Ézsaiás proféta a fiak megszólítással azokra gondolt, akik segítségül hívják az Úr nevét minden időben. Ebben a minden időben benne van az öröm és a szomorúság is. Az öröm, hogy van egy hatalmas és erős Istenünk, aki a terhes és nehéz időszakokban is tud jót adni. A szomorúság, hogy a gyászban is tud vigasztalni, ahogyan Jóbnál is olvassuk „mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de karja meggyógyít”. Minden időben, még az aradi őszben is megmutatkozik az ő keze munkája és az, hogy van nekünk Istenünk, aki a nyomorúságban és az örömben is velünk van és nem hagy el.

„Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott – hősi áron –
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.”

Ady Endre: Október 6. (részlet)

Juhász Gyula: Arad – Olvassuk el tragikus sorsú nagy költőnk szívbemarkoló versét!

Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyász-zenét.

Kincses Erdély öléről ered le
És erre tart e bánatos folyó,
Mély morajában sír Erdély keserve,
Mint tárogatón zengő bujdosó.

Arad! Köszönt a csonka Magyarország
S tört lobogóját lengeti neked,
mely fátyolos, mint ez október-est.

De még lobog és égi kezek óvják,
Selymére örök, győztes glóriát von

Kárpátia zenekar: Az utolsó szó jogán – Előadja néhai Helyey László legszebb hangú színművész, az Újszínház királya, a Kárpátia zenekar fenséges alkotását!

„Fölépítik fiaid az ősi romokat,
falakat emelsz a régiek által
lerakott alapokra,
a rések befalazójának neveznek,
aki romokat tesz újra lakhatóvá”

(Ézsaiás próféta könyve 58:12)

„Ez a mi dolgunk, és nem is kevés” – Az Úr legyen közösségeink őriző Pásztora, vígasztaljon gyászunkban, tudván, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2020. október 6.

A képek forrásai:
pctrs.network.hu
hu.wikipedia.org
magyarulbabelben.net

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük