„Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt” (Zsoltárok Könyve 9:14)

Turul-szobor, Kisvárda
Kárpátalja ház, Kisvárda

Magyar Testvéreim!

Nem az a fontos, hogy ki emeli fel szavát, nem az a fontos, hogy ki hallgatja meg: az igazság ereje annál inkább nő, minél inkább letiporták, s az élethez való jog fokozódik a halál küszöbén és kapujában is.
A magyar nemzet egész történetét különös jellemvonás különbözteti meg más nemzetek történetétől. Történetük abból állt, hogy hatalmuknak és előremenetelüknek nagy problémáit milyen sikerrel tudják megoldani.
A magyar nemzetnek múltja során mindig csak egy kérdése volt: a létezés kérdése!
– 800 esztendeje 1222. április 24. napján adta ki Árpád-házi II. András király a székesfehérvári Országgyűlésen az Aranybullát, a rendi állam magyar jogrendszerének legfőbb tartóoszlopává váló oklevelet.
A függőpecséttel ellátott királyi okirat a magyar nemesség jogait először rögzítette.

1§. Endre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia és Lodoméria királya örök emlékezetül:
II. András Aranybullája a magyar történeti alkotmány egyik legfontosabb törvényeként a megszületését követő későbbi századokban hivatkozási alap volt a rendi szabadság védelmében, a XVI. századtól pedig egészen a XX. század közepéig az írott törvénycikkelyeiben vagy csak szellemében.
Az Aranybulla szövege a kevésbé fontos cikkek kihagyásával a következő:

„A Szentháromság és oszolhatlan egység nevében. Endre, Isten kegyelméből Magyar-, Dalmát-és Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia örökös királya. Mivel mind országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István királytól alapított szabadsága némely királyok hatalma által, kik néha haragjukban boszút állottak, néha gonosz emberek hamis tanácsira is hallgattak, vagy saját hasznukat keresték, igen sok részben rövidséget szenvedett: nemeseink fenségünk és elődeink füleit gyakor ízben verdesték kérelmeikkel és folyamodásaikkal országunk javítása iránt. Kik tehát tartozásunkhoz képest az ő kérelmöknek mindenben eleget tenni akarván, megadjuk mind nékik mind országunk egyéb embereinek a szent királytól megadott szabadságot; és országunk állapotának javítására tartozó egyéb dolgokat is űdvösen rendelünk eképen: Rendeljük, hogy évenként a szent király ünnepét hacsak némí súlyos foglalkozás vagy betegség által nem akadályoztatunk Székesfehérvárott tartozunk megülni. És ha mi jelen nem lehetünk a nádor kétségkivül ott leszen helyettünk s képünkben meg fogja hallgatni az ügyeket. Minden nemesek, tetszésök szerint, szabadon oda gyülekezzenek.

(I. p.) Akarjuk azt is, hogy sem mi, sem utódaink bármi időben le ne tartóztassák s el ne nyomják a nemeseket valamely hatalmasnak kedveért, hanem ha előbb megidéztették és törvény rende szerint elmarasztaltattak.

(II. p.) Továbbá semmi adót, semmi szabad dénárokat nem szedetünk a nemesek örökségén; sem házaikban, sem falvaikban meg nem szállunk, hanem ha meghivatunk. Az egyházak népeitől is teljességgel semmi adót sem szedetünk.

(III. p.) Ha valamely nemes meghalálozik fiú nélkül, lányát illesse birtokának negyedrésze; a többiről tetszése szerint rendelkezzék és ha a halál közbejötte miatt nem rendelkezhetik, a hozzá közelebb álló rokonra szálljon; és ha teljességgel semmi nemzetsége nincsen, szálljon a királyra.

(IV. p.) Ha a király sereget akar vinni az országon kivül, a nemesek ne tartozzanak vele menni, hanemha az ő pénzeért. Ellenben, ha sereg jönne az országra, mindnyájan tartozzanak menni.

(VII. p.) A nádor országunk minden emberei felett különbség nélkül biráskodjék; de a nemesek főben-és birtokbanjáró ügyeit a királynak tudomása nélkül el ne végezhesse.

(VIII. p.) Ha külföldiek, tudniillik tisztességes emberek, jönnek az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságokra ne emeltessenek.

(XI. p.) Fekvő birtok az országon kivülieknek ne adományoztassék.

(XVI. p.) Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk.

(XXIV. p.) Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.

(XXVI. p.) Hogy az országon kívül valóknak birtokot adni nem kell. Továbbá, birtokot az országon kívül való embernek ne adjanak. 1. § Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg.

(XXX. p.) E négy jobbágyurat: tudniillik a nádorispánt, a bánt, király országbiráját és királyné asszonyét kivéve, senki két tisztet ne viseljen.

(XXXI. p.) Kelt Klétusnak, az egyház prépostjának keze által a megtestesült igének ezer kétszáz huszonkettedik esztendejében. (…) Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké. Kelt Keled kezéből, ki egri prépost és kanczellárunk; a testté lett ige után ezer-kétszáz-huszonkettedik esztendőben, mikoron tisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereczk váczi, Vincze nyitrai püspökök voltanak, a mi királyságunknak tizenhetedik esztendejében.”

1222. évi törvénycikkek

Gyóni Géza: Magyar Asszony Írja – Olvassuk el a Méltóság, Húség, Becsület Himnuszát a 33. születésnapján éhen halt békéscsabai theologus zseni szívéből!

…Áldja meg az Isten a madara szárnyát,
Ki levelét hozta százezer muszkán át,
Százezer muszkán át, halál záporába
Hogy mégis ideszállt
Én édes uramnak szerelmes postája…

Áldja meg az Isten áldott hír hozóját,
Sebesen vihesse a válaszom hozzád;
Szombat este írom a kis asztal mellett.
Kicsi csemetéink,
Isten báránykái, ágyukban pihennek.

…Mióta elmentél véres hadak útján,
Sűrű gond esője záporosan hullt rám.
Fehér özvegységnek nincsen vasárnapja,
De velünk az Isten
És rendben a jószág és rendben a pajta.

…Nagy tüzes csatákból vitézek ha jönnek,
Hősi sebek láttán nem hullatunk könnyet.
Sebüket bekötjük fehér patyolattal,
Sebesült vitéznek
Minden magyar portán terítve az asztal.

…Mióta elmentél, hosszú őszre tél lett,
De minden úgy van itt, mintha ma jönnél meg;
Délben az asztalfő friss itallal vár rád,
Este meg, este meg
Fölvetve puhára patyolatos párnád.

Télben is rózsát hajt a küszöbünk fája
Én édes vitézem, hogyha te lépsz rája;
Hogyha sebesülten, hogyha lerongyoltan,
Győztes szép katonám
Csak tartsalak újra ölelő karomban.

…Kis ágyban mozdulnak a kicsi fiókák;
Kövér kis kezüket imára kulcsolják,
Rája az estében nagy fényesség támad –
Ahogy elsuttogják:
Jó Istenünk, védd meg az édes apánkat!

Téli fagyos vártán, tudom, hogy megérzed:
Kicsi fiókáink fohászkodnak érted.
Féltő éraelemmel most borulok rájok:
Én kicsi árváim,
Visszatér győztesen az édes apátok!

– Mi az élet és halál kockázatát hordoztuk mindig és történelmünk folyamán amit tettünk és amit mulasztottunk, az mindig a lét és nemlét kérdésével állott különös kapcsolatban. Az élet és halál közötti ingalengés adja a magyar nemzet történetének ritmusát.
A magyar élet áldomásasztalánál mindig ott volt egy sötét vendég, a nagy úr, a halál. Ez a komor végzet itatja át történelmünknek emlékeit, ez ülepedik le szimbólumainkon, ez hatja át nagyjaink lelkét és ebből fonódik a magyar bánat, ettől sötét a magyar vér, ettől van szomorú csillogása a magyar könnynek.

Kárpátia zenekar: Keleti Kárpátok – „Azt a kicsiny földet nem adná semmiért”

– Kelet kapujában Kelet népe mindig a Nyugatért vérzett és pusztult, és Nyugat ahelyett hogy megbecsülte és erősítette volna ezt a bástyát, mindig lebecsülte és nagyon sokszor rontani is igyekezett.
Ennélfogva magyar sors lett, hogy ha védeni akartuk magunkat, mindig másokért kellett kockára tenni életünket, s akiktől joggal vártunk védelmet, ezer esztendőn keresztül, mindig hiába vártunk.

Szilágyi Domokos: Most – „Hisz ezerévnyi pihenést ad mosolyod, kezed és szavad… Erdély meghajszolt költőkirálya egeket ostromló hitvallása!

Most, amikor éjfélekig
kell dolgozom gönyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad…

– A 9. Zsoltárban hangzik a jóbi dörömbölés: panasz az istentelek ellen, akiknek puszta léte a szenvedő íróra nézve vallásos problémává vált.
Egy ember beszél, a közösség énekét énekli, s azt színezi és forrósítja saját panaszával.
„Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt!
Te emelhetsz föl a halál kapujából, hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassanak, mert megszabadítottál!”

(Zsoltár 9:14-15)

Reményik Sándor: A menekülő – Kolozsvár, 1916 – Hallgassuk meg Répa Ati színművész előadásában: „Vinném az erdőt, hol örökké jártam”

„Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába”
(Zsoltár 9:16-17)

Juhász Gyula: Titok – Hallgassuk meg a fenséges művet Sztankay István és Hernádi Judit színművészek előadásában!

– Mikor ez a Zsoltár leíratott Kr. e. a IV. Százaban, kétségbeejtők voltak a közállapotok. Anarchia, korrupció, diktatúra. A szegény prédája a gazdagnak, a gyenge az erőszakosnak, a szent csúfsága lesz a hitetlennek.
Az Úr a nyomorultak kővára, nem feledkezik meg az ártatlanul kiontott vérről, a szegények kiáltásáról, a menekültek kétségbeejtő helyzetéről.
Ebben az élethelyzetben a semmiről nem tehető LENGYEL és MAGYAR nép lesz Isten által kijelölve pártfogónak, vigasztalónak, szószólónak, könnyeket törölni, sebeket kötözni, kenyeret megtörni a világ számkivetett embereinek.
De aki áttekinti az örök erkölcsi törvényeket, az velünk együtt vallja, hogy az a kiontott vér egy szegény országnak láthatatlan erkölcsi alapja, legnagyobb kincse, olyan érték, mint amilyen érték az anyaszentegyháznak a mártírok vére.
A magyar becsület bíbortavában az élethez való jog fehérszárnyú kócsagmadarai fürdenek.

Örökség zenekar: Kicsi gyermek – Hallgassuk meg a régi Kormorán két csillagszemű csodájának szép énekét!

E Turul-madár szárnyai őrizze a hont

Jó szívvel ajánljuk Kedves Testvéreink figyelmébe az alábbi írásokat

prof. Dr. Bogár László: Kinek a háborúja?

Határszél
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

A háború megsebzi Jézus szívét
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Szeretetáradat Szeretvásáron
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Egy kárpátaljai nyugdíjas tanító életérzése háborús időkben
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Kína megmutatta mi a világot fenyegető valódi veszély
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2022. március 5.

A képek forrásai:
hu.wikipedia.org
romkat.ro
kronikaonline.ro
3szek.ro
internetfigyelo.com


Vélemény, hozzászólás?