Magyar Testvéreim!
Arany János a magyar lélek és nyelv zsenije a Toldi trilógia egyik megható jelenetében írja le, mikor Bence a hű szolga keresi jó urát, a fiatalon elbujdosott Miklóst. Viszi neki édesanyja hazaváró aggódó szeretetét, az elemózsiával telt kosarat, a rókalelkű báty tovatűnő rossz emlékének feledésre ítélt bánatát.
Nincs messze Szilágynagyfalu tornya, mely a nádasok és gonoszságok mélységében is mutatja az utat. Mindig hazafelé, mindig az ég felé, mindig az üdvösség felé.
Kettejükhöz, mint egykor az emmausi tanítványokhoz odaszegődik Jézus, és megkérdezi: „Mi történt?” – Az apostolok így válaszoltak neki:
„Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten az egész nép előtt, hogyan adták át a főpapok és főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek”
Odaszegődik Jézus és megkérdezi: „Mi történt?” – Arany János így válaszolt: „Nagy ember lett György Lajos király udvarában Budán. Aztán ha nagy ritkán hazatért falánk vitézeivel falujába, lenézte édesanyját, leparasztozta öccsét, megvetette a mezőn robotoló népét, akikhez soha nem volt köze.”
Odaszegődik Jézus és megkérdezi: „Mi történt?” – Teller Ede így válaszolt: „Hitemben akartam erősödni, ezért most éppen Bach sz-moll prelúdiumát játszottam.
Magyarságomban akartam erősödni, ezért kevés szabad időmben Madách Imrét, Arany Jánost és Ady Endrét olvastam.
Ronald Reagan elnök úrnak időre leszállítottam az elméletet, megvédjük az USA minden államát a szovjet atomrakétáktól.
Azt beszélik Washingtonban, Los Alamosban, hogy Neumann Jancsi gyorsabban számol fejben, mint a számitógép. Mi itt Szilárd Leóval és Wigner Jenővel átutazóban vagyunk, mint te Uram Jézus a földön. Te megváltottad a világot, mi pedig megváltoztattuk. De mentségünkre legyen mondva, mi is mindig a jó ügyet képviseltük, csak a politika soha nem hallgatott reánk”
József Attila – Latinovits Zoltán: Istenem (Csöndes estéli zsoltár) A költőkirály versét hallgassuk meg a színészkirály előadásában, emlékezve József Attila születésnapjára is!
A keresztyénségnek, de hitünknek is létkérdése a húsvéti bizonyosság. Számukra, és nagyon sok ember számára Jézus már csak a múlt. Ott maradt a gyermekkorban, a konfirmációban, egy régi karácsonyfa alatt. Nem tagadják, nem bántják, de már ebben a modern világban nem tudnak mit kezdeni vele.
Elbeszélgetnek róla egy kicsit, de szomorúság, csalódás, csüggedés tölti be lelküket. Olyan szép volt az együtt töltött három esztendő, mindig volt valami megejtő, különös természet Jézus Urunk viselkedésében. De minden hiába. A jók csak a mesében győznek, a gonosz Heródes, Kajafás és Pilátus csak le tudta győzni.
A két emmausi tanítvány még nem tudta, hogy a jeruzsálemi gyülekezet és a zsidó főtanács között ahatalmas küzdelem Jézus halála után nem csillapult, hanem fokozódott.
A gyülekezet egyszerű léte hatalmas vallástétel volt a megfeszített és feltámadott Úr mellett, ugyanakkor a legszörnyűbb vád a zsinagóga ellen.
Wass Albert – Sillye Jenő: Látható az Isten – Hallgassuk meg az írófejedelem biblikus hitvallását Sillye Jenő művész úr előadásában!
Galileában találkozik a Feltámadott Krisztus tanítványaival, ott vesz búcsút tőlük, és ott adja ki a missziói parancsot. Máté apostol theológiai szempontból emeli ezt ki.
Jézus Galileában volt kénytelen szolgálni, mert Juda és Jeruzsálem nem fogadta be. Oda csak meghalni ment. Tanításait egy hegyen kezdte, ott adta ki az Új Törvényt, ezen a hegyen kell bevégeznie, és itt kell kiadnia a missziói parancsot.
A két angyal beszéde a húsvéti prédikációk örök mintája. Arra emlékeztet, mit mondott Jézus az Ő Igéjében haláláról és feltámadásáról. Ez a kijelentés tárgya.
Ott megy a két tanítvány mellett, akik körülvették, hallgatták, és a közelmúlt megpróbáltatásai újra közel hozta életüket Jézushoz. „Ketten vagy hárman összegyülekeznek nevemben, ott leszek közöttük.”
A látható és a láthatatlan Egyház kegyelemmel teljes megjelenése és megszületése ez a pillanat, még Pünkösd előtt 50 nappal!
Sík Sándor: Óda az Egyházról – Olvassuk el a papköltő mély hitű versét!
III.
Anyánkat énekeljük,
Az Isten Országának Asszonyát,
És az Országot, mely bennünk vagyon,
A Krisztus vére csíráztatta Fát.
Énekeljük Szenteknek Egyességét:
Mert minden a mienk:
Ott fenn és idelent.
A nap alatt, a föld felett
Örökségünk a Nyugat és Kelet.
A Földön vannak kunyhók és vannak paloták,
De mi vagyunk a Ház.
Vannak mecsetek, vannak pagodák,
De mi vagyunk a Templom.
Múlnak a múltak, a jövendők jönnek:
Mi vagyunk az időtlen Élet
Vannak fehérek, feketék, együgyűek és bölcsek,
De mi vagyunk az Ember.
Forrásból iszik a folyó,
De a folyó célja a tenger.
Forrásnak felhő ád vizet,
De a felhőnek a tenger.
Folyó a földön sok csobog,
Itt is csapong, ott is csacsog:
De mi vagyunk a Tenger.
Jubileum van, világforduló.
A titokzatos kapcsok ereszkednek,
Az óceán színe alatt
Ismeretlen vulkánok berzenkednek,
Süllyedő kontinensek inganak.
De itt is, ott is fölfehérlenek
A mélyből már új koráll-szigetek:
A Tenger új életet ringat,
S a kibukkanó szirtek szűz fején
Már kelni látjuk ifjan és üdén
Oszlopainkat.
Üdvözlégy, új emberiség!
Testvéri szívek köszönnek eléd.
Már bontja csorgó emlejét
A nagy Közös Édesanya,
Egyetlen anyja a jövendőségnek,
Akinek csókja emberré avat,
S aki felnyújtja csókra arcodat
Az Istenségnek.
„Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már” – kérleli a két tanítvány Szent Urunkat, mikor az tovább akar menni a Emmausból, és útjaik elválni készülnek.
Egyik szép kedvelt énekünk egykor ebből az Igéből született meg:
„Maradj velem, mert mindjárt este van,
Nő a sötét, ó el ne hagyj Uram,
Nincs senkim és a vigaszt nem lelem,
Gyámoltalan, ó maradj velem.”
(511.Dicséret 1. v.)
Milyen erőt, megnyugvást és biztonságot tudott adni Jézus a hozzá fordulóknak. Akkor és ott, itt és most. Bemegy hozzájuk, megáldja és megtöri a kenyeret, aztán nekik adja.
Mint éppen Nagycsütörtök este. Ekkor válik mindenki számára bizonyossá, hogy az Úr az! Milyen meghitt és megrendítő lehetett az az óra ott az emmausi házban.
Az alfa és ómega, a tegnap, ma és mindörökké ott áll előttük. Akiben fennáll a teremtett mindenség, nem vádol, nem ítél, nem ad hangot csalódottságának. Ő Hű Pásztor maradt.
Ugyanazon az úton kell tovább menni, de már más szívvel, más hírrel, más bizonyossággal.
Az Egyház kétezer év óta hirdeti a húsvéti örömhírt: „Miért keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itten, feltámadt, ahogy megmondotta. Előttetek megy Galileába”
Máté Péter: Maradj még – Hallgassuk meg tragikus sorsú, briliáns tehetséggel megáldott művész szép énekét!
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2020. április 18.
A képek forrásai:
hu.wikipedia.org