„Sírni fogtok, a világ pedig örül, ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik” /Szent János apostol ev.16:20/

Magyar Testvéreim!

Emile Zola világhírű francia író egyik regényének főszereplője a fiatal Serge Mauret abbé, akinek üres templomába minden reggel nehezen feldöcög az idős sekrestyés néni. Kondít a harangon, néz le a fényben fürdő falura, melynek szépen sorjázó rendezett szőlősorai közül soha senki nem indul fel sem lélekben sem testben, hogy részt vegyen egy áhítaton. Magában beszélve eldöcög az oltárig, keresztet vet, meghajol, majd szól papjának, hogy menjen ki-ki a dolgára, ma sem jött senki.
Az abbé látja a hatalmas kőkerítésen túl a buja természet tobzódását, hallja a fiatal leányok kihívó nevetését, és már nem személyes hitéletének kudarcát siratja, hanem azt a jövőt, amikor már nem lesznek keresztes templomok.
1907-ben, amikor Oroszországban elkezdődött a keresztyének üldözése, még minden tanteremben ott függött a kereszt, rajta Krisztus Urunk megtöretett testével.
A fiatal proletár kommunisták eltávolították ezeket, a termek évszázadok óta először kereszt nélkül maradtak. De mivel századokig ott függtek, ott maradt a falon halvány körvonala.
A láthatatlan Isten így tette magát láthatóvá. Beszélő jele maradt Isten szeretetének akkor is, mikor halomba dobálták a gonosz kezek a szép korpuszokat.
Keresztyén Magyarországot akarunk, és szembe találjuk magunkat az ellenkező tábor népes csapatával, akik keresztyén kurzusról kiáltoznak. Sokallják az egyházi iskolák számát, régiesnek és szomorúnak találják a Himnuszt, nagyvárosok temetőiben már alig hallani zsoltáréneklést, egy-egy sírnál gépiesen darálja le a szolgálattévő a kötelezőt!

Erdélyi keresztények: Csíksomlyó – Elsőszombat, Hallgassuk meg a hívek bizonyságtételét!

Miért van az, hogy a világ gyűlölettel nézi Jézust, valamint tanítványait? – kérdezte egyszer valaki. Már értem, miért siratjuk hitbéli drága kincsünket, és miért örül a világ, amikor mi szomorkodunk. Mert nem hisz, és nem szeret. Szomorúságunk oka, ha nincs látható közelségben Jézus sem templomban, sem iskolában, sem munkahelyen.
A világ kárörvendően örül e fölött, mert a „haladás és fejlődés győzelmének értékeli”, ha ki tudja iktatni Istent az élet sok-sok területéről.

Demis Roussos híres görög énekes egyszer azt mondta, hogy egy gépies és lélek nélküli világban is megtalálja az igazi, Isten-szerinti értékeket.

Demis Roussos: Barátom a szél, Hallgassuk meg a dalt!

Krisztus Urunk elmenetelét a világból másképp látták a tanítványok, és másképp látta Jézus. A tanítványok az elszakadást látták, a vereséget, az összeomlást.
Elfogják, megkötözik, kihallgatják, elítélik, megcsúfolják, megvesszőzik, kinevetik, elárulják, megtagadják, keresztútra hajtják. Beszélni is rettenetes ezekről.
Látjuk Munkácsy Mihály világhírű Trilógiáján az arcokat, a jellemeket, a szíveket. Ott minden elválik, minden kiderül, minden lelepleződik.

Tompa Mihály költő-lelkipásztor hitvallásos sora mindent kifejez: „Szeretlek szép virágok titeket”

Tompa Mihály: Előhang, Hallgassuk meg a művet a két diáklány igényes előadásában!

Nem csodálkozunk ma sem, hogy a tanítványok nem értették, hogy szomorúságuk és sírásuk hogyan fog örömre változni? Jézus két viharos érzést állít szembe: lypé és khara, szomorúság és öröm. Fájdalommal szüli gyermekét az asszony, de felejti hamar, ha meglátja kisbabáját! Mennyit küzd, dolgozik és szenved egy sportoló, míg elér egy nagy eredményt! Mennyi munka és áldozat, míg felépül egy ház hagyományos módon.
A Nagypéntek szomorúsága és a Húsvét öröme az, amire Jézus céloz!

A Derecskéről induló három Bokor testvér a DOTE elvégzése után sikeres orvosként gyógyítva, nagyszerű instrumentális zenével szórakoztatták 40 esztendeje az igényes hallgatóságot. Ők valamennyien külföldön élnek, de köszönjük itt maradt műveiket.

Color: Elvesz a föld, Hallgassuk meg a dalt!

„És örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek”. Ez az öröm érzelmi vetülete egy ténynek, hogy új, tényleges és végleges viszonyba került az ember Istennel Jézuson keresztül, hiszen Ő AZ ÚT, AZ IGAZSÁG, ÉS AZ ÉLET!
Minden visszakerül helyére. A kereszt, az ország, a virág, a halál és az élet.
Ez a reménység éltessen bennünket minden körülmény között, kereszthordozásos kegyetlen mélységekben, mikor nem látszik a holnap egy betegségben, gyászban, anyagi gondban.

Áprily Lajos – Németh Viktor: Tavasz a házsongárdi temetőben, Hallgassuk meg a magyar líra egyik legnagyobbjának versét, egyik legnagyobb tudósunk emléke előtt!

„És azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit”

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2019. április 6.

A képek forrásai:
kirandulastippek.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük