„Sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem” (Zsoltárok könyve 129:1-2)

**Munkácsy Mihály: Tépéscsinálók** 1871
Magyar Nemzeti Galéria
Rokkant hazafi mesél 1848 harcairól – Keserű életkép, hiszen a festőgéniusz édesapja is börtönben volt Kossuth melletti kiállása miatt

„Krisztus-tövisből sűrű fal: gúny volt az első őrvonal”
(Áprily Lajos)

Magyar Testvéreim!

Mire gondolhatott e dal szerzője? – amikor történelmi tapasztalatát, a gazdag Zürich magyarjának magányát, Ungvár halálra szánt magyarjának sorsát filozofikus mélységet járva papírra vetette!
300.000 magyar népdal született századok alatt, melyet őriz a kotta, a múzeum, a hanglemez, az emlékezet, a sors. Egy kis egyszerű vers, mely nem költő műve, de a hegedű húrjai varázsolták tovább a magyar sorsot valahol, és megszületett a sokadik csoda,egy népdal.

Sallay Mihály: Este, ha lefekszik, álmodozzon rólam

„Este ha lefekszik, álmodozzon rólam.
Aranyhal leszek egy elátkozott tóban.
Eressze hálóját a tó fenekére.
Halásszon ki engem, hálás leszek érte.
Szívből kívánom, hogy legyen szerencséje.

Holnap este újra álmodozzon rólam.
Prímás leszek majd egy fényes mulatóban.
A legszebb nótánál könny hull a vonóra.
Nem gyógyít meg engem, csak a maga csókja.
De reggel,ha felébred, ne meséljen róla.

Holnapután már csak azt álmodja rólam.
Koldusszegény vagyok, akár csak valóban.
Éjfél után várom, hangos ima szóval.
Bánatos utcában, nádas vityillóban.
De ha nem jön többé, ne álmodjon rólam.

Éjfél után várom, hangos ima szóval.
Bánatos utcában, nádas vityillóban.
De ha nem jön többé,ne álmodjon rólam.”

Sallay Mihály: Este ha lefekszik, álmodozzon rólam
Előadja Bányai Márton énekművész

**Sallay Mihály hegedűművész, szöveg és dalszerző**

**Cserhalmi György Kossuth-díjas színművész**

„Én magyar vagyok, de nem úgy, hogy tépem a számat, pofázok népről, nemzetről, hazáról, hanem, hogy szíven üt, ha népzenét hallok, igézve nézem, ha látok igazi magyar táncot. Néha jobbak vagyunk, mint amit tudunk.
A halál nem bír velünk, mert a lelkünk nincs hatalmában.”

Wass Albert – Prófétafa – Istenes Versek

Vörös fenyő a zöld fenyők között,
kinek már odasúgta a Halál:
„velem gyere!”
de azért mégis áll.
Fennszóval hirdeti, hogy nincs halál,
csupán az élet színe-változása.

Vörösen áll, de azért mégis áll.
Ágai közt, éjfél felé,
az örökélet szele muzsikál.

‡ Nyírő József száműzött székely írófejedelem Kide település plébánosa írta a 160 lelkesmezőségi faluban, ahol 4 templom harangja hívogatja ma is a híveket Isten dicséretre, számvetésre, jövőépítésre.

„Abban a pillanatban, a melyben a kicsi Jézus ezen a szép kék hajnalon rányitja drága szemit a világra, úgy fogadják be ezek az egyszerű emberek, mintha örökbe fogadnák: valóságosan és igazán.
Szeretik, mert gyermek, apró, tehetetlen csecsemő, ki azért Isten és halhatatlan.
Gyermek, ki evett az ő fekete kenyerükből és az övék, mert olyan szegény koldus, egyszerű, szenvedő emberek gyermeke, mint ők és éppen úgy köze van a barmok jászlához, a földhöz, a gazda ember életéhez, mint nekik.
Fenséges, egyszerű történet.
Annyira kisebbségi sors, hogy akár ma is megtörténhetnék.
Akkor is csak egyedül az Isten tudta, hogy csak a Gyermek válthatja meg az embereket és a világot!
Igyunk egy pohár mézes pálinkát az egészségére, hogy újra egészségben, épségben megérhessük az ő születésnapját.”

(lózi bácsi karácsonya)

Ady Endre: Ha holtan találkozunk

Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is,
Ha rossz voltam.
Nem nézhetünk egymás szemébe
Majd egykor holtan.

Fölpattant, nagy, halott szemeink
Kérdve világítják az éjünk:
Miért nem voltunk jók egymáshoz,
Amikor éltünk?

Napoleon Boulevard: Legyetek jók ha tudtok

‡ Ószövetségi napi igénk egy nagy számadás szent helyére és szent idejéhez visz el bennünket, vezet vissza a történelem rögverte útjain.
Izrael, a Sion, a Gyülekezet egy hatalmas zarándoklatot követő Istentiszteleten visszatekint múltjára, hogy annak minden igazságát és isteni tanítását átélje.

A SION HEGYÉN BESZÉLNEK ARRÓL, HOGY MEGSZÉGYENÜLNEK, MEGHÁTRÁLNAK MAJD SION GYŰLÖLŐI MIND
FELRAJZIK IZRAEL ELŐTT MINDEN ELLENSÉGE: EGYIPTOMIAK, KÁNAÁNITÁK, FILISZTEUSOK, SZÍREK, BABILONIAK, PERZSÁK, GÖRÖGÖK

Amikor az egyház a legkiszolgáltatottabb embereket helyezi a középpontba,akkor láthatóvá teszi az Evangéliumot, és tanúságot tesz arról, hogy senki sincs Isten szívének peremén.

Zarándokének:
„Sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.
Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak.
De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét.
Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.
Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék.”
Zsoltárok 129: 1-6

A tapasztalat, a valóság, az összbenyomás ez:

SOKAT SZORONGATTAK ENGEM, DE MÉGSEM BÍRTAK VELEM

Arany János: Szondi két apródja 1856 június
Előadja Sinkovits Imre színművész

Illés zenekar: Miért hagytuk, hogy így legyen

‡ A HŐSÖK AZÉRT HŐSÖK, MERT HARCOLNAK AZ ÖNKÉNY ÉS A GONOSZTEVŐK ELLEN.
TUDJÁK MI AZ ÉLET, HISZEN IFJÚSÁGUK ÓTA GYÖTÖRTÉK ŐKET, HÁTUKON SZÁNTÓK SZÁNTOTTAK, HOSSZÚ BARÁZDÁKAT HASÍTOTTAK.

Ismert is a magyar közbeszédben: Szíjat hasítok a hátadból.
Történelmünknek ez a véres valósága a 907-es pozsonyi csatától kezdve az 1956-os forradalomig tart, amit én gyász évezrednek nevezek.

FELSOROLHATJUK MI IS ELLENSÉGEINK HOSSZÚ NÉVSORÁT, AMELYRŐL ÖSSZEFOGLALVA ANNYIT MONDOTT BÖJTE CSABA FERENCES TESTVÉR, HOGY 1944-45 ÉVEKBEN 6 NAGYHATALOM GÁZOLT ÁT RAJTUNK ÉS PUSZTÍTOTT EL MINDENT!
ORSZÁGRA, EGYHÁZRA, HITRE, NÉPRE TÖRNEK, ISTENTŐL KÉSZÍTETT JÖVENDŐNKET ÉGETIK FEL!

Piacra igyekvő magyar asszony – Fiume

E hajnalban piacra útra kelő görnyedt hátú magyar asszony sorsa mindent kifejez. Kendőbe kötve viszi eladni a tejet, zöldséget, hogy gyermekeit eltartsa.
Döbbenetes, őserejű alkotás legdrámaibb része a kézi lámpa, mely a sors sötétségének gonoszságát is hivatott világítani kiszolgáltatott életében.

Baross Gábor Vasminiszter domborműve
a hálás utókor köszönete, amiért milliárdokból felvirágoztatta a világ legszebb kikötőjét 1918-ra
hogy rablóink be tudjanak ülni a készbe!í
Fiume

Babits Mihály: Mi van veled ember?

Mi van veled ember? Nincs már teveled
sem apád, az Igazság, sem anyád, a Képzelet.

Belépsz az életbe, fejmeghajtón,
mint egy hivatalba, a párnás ajtón.
Nincs főnök itt, s mégis szigorú hivatal
szabja tenni mindenkinek azt amit nem akar.
Az Idő, goromba irodaszolga,
az üres lapokat elébe tolja.
Egymás után, s már készen, rubrikázva.
Előre tudod, hogy mit kell írni rája.
Alighogy kitöltötted, elkapja előled,
s úgy nézel utána az elröppenőnek,
mint aki valamit elfelejtett;
s titkon már bánni kezded,
mért nem húztad keresztül a buta rubrikákat,
vagy mért nem rajzoltál inkább valamit, madarat, virágot…

Kárpátia zenekar: Szegény magyar nép
„Hányszor fognak még átverni bitang uraid?”, – kérdezi valaki.

E Turul-madár szárnyai őrizze a hont

Jó szívvel ajánljuk Kedves Testvéreink figyelmébe az alábbi írásokat

Két part, egy város, megannyi csillag: három nap Észak-Komáromban
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Százhetven éve hunyt el a magyar szobrászat úttörője
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Hatvan éve távozott a Nobel-díjas Hevesy György József
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Albert, Mészöly vs Farkas nemzedéke – amikor a magyar válogatott állandó világbajnoki résztvevő volt
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)