„Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy” (Mennyei Jelenések könyve 2:9)

Nagyszelmenc és Kisszelmenc székelykapu avatása, 2008
E falu egyik felét „Szlovákia”, másik felét „Ukrajna” kapta.
320 km kerülőt kellett tenni 10 méter helyett, ma már „csak” 90 km. kell hogy átmenjen a kövesúton.

Magyar Testvéreim!

A 29 esztendős poeta angelus szólásra emelkedik: lélektől-lélekig, szívtől-szívig, zsenitől‑zsenikig szól a Tündérkert e csodás helyén az angyalok muzsikája kékben és aranyban:

„Fáj a földnek és fáj a napnak,
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar
nem tudja, mi a fájdalom”

(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)

‡ Megrendülve hallgatták a fiatal Dsida Jenőt Marosvécsen a Kemény kastély udvarán öt tálentumos barátai.
1934 nyarán az Erdélyi Helikon halhatatlan géniuszainak életében egyszerre égett a fájdalom és lángolt a remény.
Kós Károly építész, grafikus lelkében már építette kőből-fából házait, igéből Isten oltárait
Nyírő József plébános, író lelke még a kidei templom oltárán osztotta az ostyát
Makkai Sándor püspök, író lelkében egyszerre születtek meg történelmi regényei, míg közben az igehirdetés textusát exegetálta
Tamási Áron író énekesmadara Ábel rengetegében trillázott szakadatlan
Wass Albert író le nem vette szemét az Istenszéke hófödte csúcsairól, a Funtineli boszorkány éppen ereszkedett le Déda alá

Wass Albert, Kárpátia zenekar: Vasakarat – Szeretett hazájából elüldözött írózseni fájdalmas hitvallása a messzi Amerikából

Juhász Gyula, Csurka László: Trianon – A magyar nemzet legnagyobb tragédiájának egyik legszebb verse

Kárpátia zenekar: Az Irredenta – „Nem lehetsz más, ha szereted a hazádat”, mondotta egyszer nekem Kabán Murányi Levente Testvérem

‡ 102 esztendeje mindent áthat Trianon gyalázata, tragédiája, szégyene, bűne, irigysége.
Bármerre nézünk, Trianont látjuk.
Szitokszó, félelem, kitaszítottság, hazátlanság, Kain-bélyeg, ami Trianonban történt 1920. június 4. napján az minden mértékadó történész szerint a magyar nemzet legnagyobb tragédiája.
Ennyi keserű tapasztalat emlékével nehéz indulatok nélkül e témáról írni.
40 éve szembesülök a hétköznapok rögvalóságában, hogy mit jelent a kisebbségi lét és sors az elcsatolt területeken!
A 907-es pozsonyi csata már megmutatta, hogy az Egyesült Európa puszta létünk megsemmisítését tűzte ki célul.

„DECRETUM: UNGROS ELIMINANDOS ESSE”

Vásárosnamény, Trianon emlékmű,
Keszthely: Apostoli kettős kereszt
Hajdúszoboszló:Trianon emlékmű

‡ A világ legszebb országának legszebb nyelvét beszélő népe felépíti a világ legszebb Országházát, megalkotja a világ legrégebbi törvénykönyveit, megírja a világirodalom legszebb regényeit és verseit, megfesti a művészettörténet tradicionális és legmodernebb képeit, világelső lesz a tudományok művelésében, a sportok sportszerű vetélkedéseiben, népdalaiban és népzenéjében pedig minden szépet kifejez, mely Istentől száll alá.

800 éves a nagymarosi római katholikus templom

Hitében, hitvallásaiban, felekezeti békességében megmutatta a világnak népünk istenes és jobbik része, hogyan lehet az Úr nagy nevére dicsőséget hozni.

700 éves a csengeri gótikus református templom
Kecskemét Katona József Színház

‡ Reánk tört a történelem sok sötét csapata, volt aki néhány esztendőre, mások 150 esztendőre, némelyek 40 esztendőre érkeztek hozzánk vendégségbe.
Megosztottuk életünket, megtörtük kenyerünket, majd olvastuk és hallottuk, hogy idegengyűlölők vagyunk.
Bogár László professzor szerint a globális médiaterror kozmikus parazitái intézik dolgainkat.

‡ Arany János a magyar nyelv zsenije a dicsőséges 1848/49-es forradalom és szabadságharc osztrák‑orosz vérbefojtása után személyes gyásztól is sújtva fájdalmas éveket szenvedett áldott sorsában.
Küldöttség kereste fel 1857-ben, hogy írjon magasztaló verset a Magyarországra merészkedő hóhér‑ördög Ferenc Józsefről.
Tudjuk, hogy olyan szinten művelte és ismerte az angol nyelvet és irodalmat, hogy fordításai jobbak, mint az eredeti művek. Shakespeare drámái és szonettjei kiskorúak maradtak Arany lángelméje mellett.

Arany János-Sinkovits Imre: A Walesi bárdok – Ez a vers a válasza a magyar irodalomnak és a magyar népnek a mindenkori zsarnokság felé! Inkább meghalunk!

Zichy Mihály: Walesi bárdok
a ballada illusztrációja

Sajó Sándor, Kárpátia zenekar: Magyar ének

József Attila, Koncz Gábor: Nem! Nem! Soha! – Hallgassuk meg a 80 évig betiltott vers előadását kiváló színművészünk előadásában!

‡ Mélyen tisztelt egykori Kedves Tanárom, kinek tudását legenda övezte, igazságosságát pedig tisztelet kísérte, megajándékozott bennünket egy kiváló munkájával Trianon-tárgykörben.

Fogadjuk köszönettel és olvassuk szeretettel Főtiszteletű Dr. Dr. Csohány János Professzor Úr tanítását!

Jó Isten áldja és őrizze egészségben, imádságos szeretetünkben hordozzuk Kedves Családjával!

TRIANON ÉS A MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ

Debrecen 1919. április 23-tól 1920. március 11-ig román megszállás alatt élt. Az immár felszabadult városban 1920. június 23-án lelkészegyesületi válaszmányi gyűlést tartottak, ahol Baltazár Dezső tiszántúli püspök, elnök ismertette a román megszállás körülményeit. Elmondta, hogy a románok azzal érkeztek, hogy nincs hódítási szándékuk, csupán a bolsevizmust kívánják leküzdeni, de nem mondtak igazat. A június 4-én Trianonban aláirt békediktátum ismeretében így summázta a közelmúltat és tekintett a jövőbe: „Szenvedtünk sokat, de sem el nem csüggedtünk, sem kétségbe nem esünk. Tudtuk, hogy kinek hittünk. Az emberektől nem vártunk semmi jót. Tehát nem is csalatkoztunk. Istenbe vetjük reményünket. Az ő [sic!] törvénye szerint dolgozunk. Hazánk feltámadásának a sorsát is reá vetjük erős bízással. Az ő [sic!] nevéhez fogódzva nagy biztonsággal küzdünk, hogy magyar református egyházunk egységes teste meg ne szaggattassék; de megmaradván, legyen zsengéje a feltámadásra eljegyzett nagy Magyarországnak.”

A magyar református egyház egységének szellemében került megtartásra 1920. szeptember 28-30-án, Budapesten a zsinati ülésre. Ez az 1917. október 22-én összeült harmadik budapesti zsinat negyedik ülésszaka volt, ami még a Trianon előtti, területileg csonkítatlan Magyarországon a Magyarországi Református Egyház legfelsőbb törvényhozó szerve volt, és aminek a mandátuma – tekintve, hogy egy zsinat megbízatása tíz évre szól – még nem járt le. A zsinati tagok közül számosan érkeztek az elszakított területekről, így mintegy 78 tagja volt jelen a zsinatnak. Baltazár Dezső püspök lelkészi elnök és gr. Degenfeld József főgondnok világi elnök vezetésével zajlott le a három napos zsinati ülésszak.

Harminctagú külügyi bizottságot választott a zsinat az elszakított területek református egyházaival tartandó összeköttetés céljából. Tudomásul vette, hogy a tiszáninneni püspök, Révész Kálmán volt kassai lelkipásztor Miskolcra költözött és ott megválasztották lelkipásztornak. Arról nincs híradás, hogy Németh István dunántúli püspököt, komáromi lelkipásztort ottani püspöki székhelyéről a csehek csónakon átköltöztették a Duna déli partján maradt Komáromba, vele költöztetve a püspöki hivatal iratanyagát is. Németh István a Pápai Református Kollégium egyik termében ütötte fel ideiglenes lakását, egy másik termében pedig a püspöki hivatala kezdett működni, amíg aztán Balatonkenesén Németh Istvánt lelkipásztorrá nem választották, ahonnan püspöki hivatalát gyakorolta 1924-ben bekövetkezett haláláig. „Az erdélyi egyházkerületet utasította – a zsinat – és felhatalmazta, hogy a megszállás következtében szükségessé vált intézkedéseket tegye meg. A többiekre nézve kimondotta, hogy az egyes egyházkerületek és egyházmegyék megszállott részeinek adminisztrációját a rangidősebb egyházkerületi tanácsbírák és egyházmegyei gondnokok, illetőleg egyházmegyei tanácsbírák végezzék. A csekély számú egyházak a szomszédos egyházmegyéhez lesznek csatolandók.” Az elcsatolt területek egyházkerületi és egyházmegyei bíróságainak működéséről szintén intézkedett a zsinat. A díjlevelekről kimondta, hogy azok csonkíthatatlanok, de ha a hívek nem tudják a természetbeni juttatásokat előteremteni, vagy csak nehezen, akkor az egyházkerület intézkedjék.

A zsinat összetételéből és határozataiból világosan kitűnik, hogy az elszakított területek zsinati tagjainak többsége is természetesnek tartotta, hogy egyházuknak új állami kötelékbe kerülésével nem szűnik meg a Magyarországi Református Egyház (1907 óta ez volt a hivatalos neve) szervezeti egysége. Úgy gondolták, hogy majd a helyzet konszolidációja megadja erre a módot, hiszen miért is ne adná meg. Mivel nem politikai, közigazgatási szervekről, hanem az államtól e téren független egyházi közigazgatásról van szó. Ez azonban véletlenül sem volt természetes 1920 után az utódállamok kormányai számára. Ezek az új államalakulatok, illetőleg az óriási területtel gyarapodott Román Királyság féltékenyen óvakodott területi integritása megbontásának még a látszatától is. Csehszlovákia kimondottan liberális eredetű ateista, nyíltan egyházellenes magatartást tanúsított, a római katolikus egyháznak is megtiltotta, hogy Rómával kapcsolatot tartson és azt felettes hatóságának elismerje, kötelezte egy nemzeti katolikus egyház felállítására. Ennek ellenére az egri főegyházmegye továbbra is igazgatta a Csehszlovák területre került egyházközségeit.

Feltehetjük a kérdést, hogy mi lehetett az oka annak, hogy a zsinat vezetősége és tagjai látszólag nem vettek tudomást a Csehszlovákiában már kialakult és a többi utódállam részéről is, ha mérsékeltebb formában, de várhatóan jelentkező irányelvről, hogy a területükre került magyar egyházak ne tartozzanak szervezetileg a Csonka-Magyarországon maradt egyházukhoz. Láthatóan tisztában voltak ezzel, de megkísérelték a lehetetlent és úgy tettek, mint akik nem vesznek tudomást e tendenciáról és bátran viszik tovább a közös igazgatást, hátha az utódállamok is előbb utóbb tudomásul veszik a fait accompli-t, a befejezett és megmásíthatatlan tényt. Kompromisszum készek voltak bizonyos határokon belül. A Tanácsköztársaság egyházüldözéses politikájában megtanulták, hogy akár az életük is veszélybe kerülhet, de az utódállamok nem bolsevik berendezkedésű államok voltak, vagy ateisták és egyházellenesek az egyetlen Csehszlovákiát kivéve. Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és az Osztrák Köztársaság nem voltak egyház- és vallásellenesek. A területükre került különböző felekezetű magyarok egyházi életét azért tartották állami kereteik között, mert állami integritásukat féltették. A hozzájuk került magyar római katolikusoknak sem engedték meg hivatalosan régi magyarországi egyházszervezeti kereteikben maradását, de a Rómához tartozást nem akadályozták, hiszen a saját területükön élő katolikus egyháznak is elismerték ezt a jogát. Az elcsatolt területek kisebb létszámú magyar római katolikus egyházait saját katolikus egyházukba olvasztották. Kivétel volt Csehszlovákián kívül Románia, utóbbi az erdélyi római katolikus püspökség autonómiáját és Rómához tartozását elismerte, annak ellenére, hogy annak hívei magyar nemzetiségűek voltak. Baltazár Dezső a Népszövetséghez intézett memorandumban is kérte a Magyarországi Református Egyház egységes igazgatásának megtarthatását, függetlenül attól, hogy egyes részei az utódállamok keretébe estek, de nem talált meghallgatásra sem akkor, sem 1927-ben megismételt kérelme.

A Zsidókhoz írott levél 10. fejezetének 38-39. versében találunk pregnáns magyarázatot az 1920. szeptember végi zsinati ülés magatartására: „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” Baltazár Dezső zsinati elnök egy interjúban utólag így nyilatkozott a zsinat céljáról: „A magyar kálvinista egyház alkotmányos életét és szervezetét megőrizni sértetlenül a legevidensebb nemzeti érdek, mert a régi Magyarországból ma már nincs épségben semmi más, csak egyesegyedül az egységes és még a régi Magyarországra is teljesen kiterjedő kálvinista egyházalkotmány. Óriási fontossága volt most is annak, hogy míg a nemzetgyűlés csak a Csonka-Magyarországról jöhetett össze és választhatta képviselőit, addig a mi zsinatunkon ott voltak a régi Magyarország egész területéről a választott képviselők.” Kísértetiesen hasonlított a helyzet az 1849-1860 közötti időkére, amikor azért védte annyira többek között a magyar protestantizmus saját egyházi autonómiáját, és azért támogatta abban a magyar római katolikus egyház is, mert a kortársak úgy látták, hogy már csak az maradt a magyar alkotmányos szabadságból 1849 után és ha a bécsi kormány ezen a téren is keresztül viszi akaratát, Magyarország önállóságának utolsó bástyáját is elveszíti. A Trianon utáni közszereplő magyar reformátusokban igen élénken élt a pátensharc győzelmes megvívásának emléke és azt magukra nézve követendőnek tekintették.

Figyelemre méltó őseink rendkívüli körültekintő okossága, ami megnyilvánult a zsinat munkájában, hogy miközben a trianoni béke után öt hónappal a békediktátum előtti Magyarország területéről összeült zsinaton azt juttatták kifejezésre, hogy fenn óhajtják tartani a Magyarországi Református Egyház régi igazgatását, vagyis az új határok ellenére azt egységesnek tekintik továbbra is, nagyon ügyesen, szinte rejtve intézkedtek arra az esetre, ha mégsem nyílnék alkalom a korábbi egységes igazgatás fenntartására. Az általunk idézet szakaszban „az erdélyi egyházkerületet utasította és felhatalmazta, hogy a megszállás következtében szükségessé vált intézkedéseket tegye meg. A többiekre nézve kimondotta, hogy az egyes egyházkerületek és egyházmegyék megszállott részeinek adminisztrációját a rangidősebb egyházkerületi tanácsbírák és egyházmegyei gondnokok, illetőleg egyházmegyei tanácsbírák végezzék. A csekély számú egyházak a szomszédos egyházmegyéhez lesznek csatolandók.” Tehát a zsinat utasította az erdélyi egyházkerületet és felhatalmazta a megszállás következtében szükségessé vált intézkedések megtételére. Rendelkezett azokra az egyházkerületekre és egyházmegyékre nézve is, amelyek nem teljes területükkel kerültek idegen államba, mint az erdélyi, sőt amennyiben hosszú távúra sikeredik az idegen államban létük kényszere – a zsinati szóhasználat szerint a „megszállás”, – akkor a kis létszámú egyházközségekkel rendelkező csonka egyházmegyéknek a szomszédosokkal összevonása lesz szükségessé. Ugyanígy intézkedik a zsinat az egyházmegyei bíróságok működéséről és a díjlevelek csonkítatlanságának fenntartásáról. Bölcsnek bizonyult a zsinati döntés, mert tartósnak bizonyult az idegen államba tartozás részint 1938-ig, részint 1941-ig maradt az elcsatolt református egyházak többsége idegen államok keretében, 1944-45-ben ismét visszakerültek az illető államokba. Az elcsatolt területek egyháztesteinek átszervezése Trianon után formálisan a Magyarországi Református Egyház 1920. szeptember 28-30-i zsinatának határozata következtében, tehát törvényes alapon, autonóm elhatározásból történt, noha a külső kényszer okos belátása következtében.

A Trianonban aláírni kényszerült békében Magyarország – Horvát-Szlavóniát nem számítva – 282 ezer négyzetkilométernyi területéről 93 ezer négyzetkilométerre, vagyis egyharmadára, 18,2 milliós lakossági lélekszámáról pedig 7,6 millióra, vagyis a korábbi lakosság 43%-ára csökkent. Az elcsatolt területeken 10,6 millió lakos élt köztük 3,2 millió magyar. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 2,6 millió református, a népesség 14,3%-át tette ki, míg az 1920. évi népszámlálás Csonka-Magyarországon 1,6 millió reformátust regisztrált, ami a népesség 21%-ára rúgott. Ez az arány a reformátusság százalékos részesedésének jelentős emelkedését eredményezte, de a kortárs magyar reformátusait az nyugtalanította, hogy a római és görög katolikus népesség aránya is emelkedett, mégpedig 66,1%-ra, az 1910. évi 60,3%-hoz képest. Attól tartottak, hogy a katolikusok az állami életben a reformátusok és általában a protestánsok rovására sokkal nagyobb befolyásra tesznek szert, mint korábban. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Csonka-Magyarország területére számított 1910. évi népesség református része 21,4% volt, míg a római és görög katolikusságé együttesen 65%. Természetesen akkor a magyar politikai életben liberáliséra volt, ami jobban tekintettel volt a bevett vallásfelekezetek törvény előtti egyenlőségére és viszonosságára, mint az 1920-as évek un. “keresztény kurzusa”, amely a háborús összeomlásért, a Károlyi Mihály országlásáért, a Tanácsköztársaságért, Trianon csapásáért a szabadkőműveseket, zsidókat és protestánsokat – olykor fordított sorrendben – tette felelőssé. A kortárs protestánsok aggodalmai tehát nem voltak alaptalanok.

A Tanácsköztársaság léte miatt a győztes hatalmak Magyarországgal egy éves késéssel íratták alá a békeokmányt. A szomszédos államokkal, de Németországgal és Ausztriával, hogy most a távoli Bulgáriáról és Törökországról ne beszéljünk, már 1919-ben megtörtént a békekötés és delegációikat meghallgatták, a békefeltételek enyhítéséért, különösen területi integritásuk védelme érdekében tett kifogásaiknak részben helyt adtak. A magyar közvélemény joggal hihette, hogy a békekötés a színmagyar lakosságú területeket nem hagyja a szomszédos hódítók kezén. Ezzel vigasztalták magukat és egymást. Erről szóltak lelkészeink prédikációi, cikkeztek az egyházi újságok. Nem ez történt. 1920. január 15-én Párizsban megismerte a magyar békedelegáció a rettentő feltételeket. Ez sokkolta igazán az országot, a maradéknak szántat és a már Nyugat-Magyarország kivételével gyakorlatilag elcsatolt területek magyarjait, de a magyar államhoz ragaszkodó más nemzetiségűeket, németeket, zsidókat, örményeket, ruszinokat, sőt még a szlovákok egy részét is. A magyar református egyház vezetői, lelkészei megállták a helyüket ebben a nehéz időben. Négyéves világháborúban nagy ember és anyagi veszteséget szenvedett ország, két un. forradalom, a világháborúnál is több halálos áldozatot követelő influenza világjárvány, az un. „spanyolnátha”, háborús özvegyek és árvák, munkanélküliség, éhezés, lakásínség, sokszor hónapokig vasúti vagonokban lakó menekültáradat közepette lelkészeink prédikációikban az evangélium és a politikai okosság reménységét prédikálták a gyülekezeteknek, tartották bennük a lelket. Ez olvasható a korabeli prédikációs kötetekben, a prédikációkat közlő folyóiratokban, egyházi hetilapokban, traktatusokban. A hit erősítése, a hazaszeretet, a magyarsághoz való hűségre buzdítás, az egyház melletti megmaradás, hiszen az a megszállt területeken a magyarság önazonossága megtartásának mentsvára is volt. Tervek születtek egyesületek és magán személyek részéről, hogyan kellene a református egyházat, vagy az egész országot átalakítani, reformálni. A hivatalos egyház és különböző egyháztársadalmi mozgalmak, melyek mindinkább a belmisszió és diakónia, valamint a teológiai megújulást munkálták, a második világháború végére valósággal átformálták pozitív értelemben a magyar református egyház belső életét nem csupán Csonka-Magyarországon, hanem az elszakított területek egyházaiban is. Sajnos terjedelmi okokból mi most ezekkel nem foglalkozhatunk, azzal sem, hogy a Trianon következtében Csonka-Magyarországon és az utódállamokban áttekintsük az új magyar református egyházak szervezetét. 2019. május 18-án ünnepelte a Magyar Református Egyház annak a tízéves jubileumát, hogy a más országok területén élő magyar reformátusok egyesülhettek szervezetileg, ezzel bizonyos mértékben végre megvalósulhatott az a jogos vágy, hogy az összetartozók bizonyos mértékig ismét egy testet alkossanak.

Csohány János

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9. Budapest – 1976. június 4. Balatonszemes

A színészkirály 45 esztendős korában délután 16:30-kor került a Nagykanizsáról-Budapestre tartó vonat szerelvénye alá

Molnár V. József: Trianon Néplélek kutató előadása Trianonról a kenderesi református templomban 2010. április 9.

Fiumei-úti Jézus szobor: „Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy”

‡ Ez a mi reménységünk, hogy számon van tartva nyomorúságunk, meghurcoltatásunk, elnyomatásunk minden kálváriája.
A világ nem tudja, nem érdekli, senkinek nem fáj. Nem is hallott róla senki más országokban. Nem tanítják vagy elhazudják.
Szegénységünk kifosztottságunkból ered, de van lelki vonatkozása is.
Gazdagságunk dicséretes, Szent Urunk a szmirnai gyülekezethez intézi szavait Szent János apostolon keresztül, de reánk nézve is igaz.

Kormorán zenekar, Varga Miklós: Ez az ország a te hazád

E Turul – madár szárnyai őrizze a hont

Jó szívvel ajánljuk Kedves Testvéreink figyelmébe az alábbi írásokat

Toroczkai: Találkozunk az ukrán nagykövetség előtt

Sorra látogatja birtokait Erdélyben a brit trónörökös, és láthatóan jól érzi magát
(Az írás a képre kattintva, új lapfülön olvasható)

Házsongárdi múltunk őrzője
(Az írás a képre kattintva, új lapfülön olvasható)

Himnuszéneklés Bukarestben, és ami utána következett:
(Az írás a képre kattintva, új lapfülön olvasható)

Takarodjatok, magyarok! – ezt írták a házakra
(A videó a képre kattintva, új lapfülön tekinthető meg)

Új székházat kapott a Bihari Református Egyházmegye Nagyváradon
(Az írás a képre kattintva, új lapfülön olvasható)

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2022. június 4.

A képek forrásai:
tudasbazis.sulinet.hu
hu.wikipedia.org
port.hu
kuruc.info
kronikaonline.ro
erdelyinaplo.ro
origo.hu

Vélemény, hozzászólás?