„Uram, ments meg” (Szent Máté apostol evangéliuma 14:30)

Fiume látképe
Fiume látképe

Magyar Testvéreim!

Régen volt, mikor a református Dóczy Gimnázium híres fizika tanára azt mondta: „a vízen járást bizonyítani nem tudom, de hiszem”.
Jézus egyik legnagyobb csodája az ötezer ember megvendégelése után azzal folytatódik, hogy megkéri tanítványait, a kis hajóval keljenek át nélküle a túlsó partra a Genezáret taván, mert szeretne a hegyen imádkozni, hálát adni és erőt kérni a folytatáshoz. Istenként is emberi állapotában az engedelmesség megtestesülése.
Sokszor elfelejtjük és nem is gondoljuk, hogy míg törékeny és mulandó életünk egy kis csónakban hányódik az élet viharzó tengerén, lelki és szellemi sötétségben keresi a holnap világosságát, Valaki virraszt és imádkozik érettünk.
Hajnali 3 é 6 óra között a viharos ellenszélben tehetetlenül, kiszolgáltatva a természet erőinek sodródott a kis hajó, benne a megrettent tanítványokkal. A köd és vízpára között ebben a pillanatban kibontakozott Jézus alakja, ahogyan lépdel feléjük a hullámokon. Már szól is a Testté lett Ige: „BÍZZATOK, ÉN VAGYOK, NE FÉLJETEK!”

1918. július 14-én a svédországi Uppsalában született a világ egyik leghíresebb filmrendezője Ingmar Bergman egy evangélikus lelkipásztor fiaként, aki életére visszanézve Farö szigetén 89 éves korában azt nyilatkozta, hogy minden filmjét áthatotta a szenvedés, magány, üresség. Létrehozta a magány filmtrilógiáját:

A Tükör által homályosan 1961
Úrvacsora 1962
Csend 1963
szereplői magukat és egymást kínozzák, miközben nyugalmat keresnek maguknak, amelyből hiányzik Isten.
Tudták, csak elhinni nem tudták
Tudták, csak befogadni nem tudták
Tudták, csak megélni nem tudták.

Bergman az emberi kapcsolatokon keresztül ábrázolja az önzést, az Isten-keresés nehézségeit, a kilátástalanságot. 71 filmjében valahol mindig ott van lelkész apjának tanítása mely már kihullott az idő és a szekuláris világ rostáján, 5 felesége, 9 gyermeke és legkedvesebb élettársa a norvég színésznő LIV ULMANN , valamint a magyar Faragó Katinka.
Bergman tudta, hogy feléjük is elindult Jézus mentő szeretetével, de hangját már kevesen hallották meg a „modern” Svédországban.

Nézzük meg fotóját:

Ingman Bergman
Ingmar Bergman

Péter apostol mindig a leghamarabb észreveszi, ami KIJELENTÉS rejtezik a pillanat szentségében. Gondoljunk Nagycsütörtök éjszakájára, páratlan gazdag pünkösdi prédikációjára, misszióban végzett munkájára, két könyvére, mely az Újszövetség kimagasló theologiai öröksége az Egyház számára.
„Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen”„Jöjj” – mondta Jézus. A hit útja ez. Mindig rövid és mindig végtelenül hosszú. A döntés erkölcsi-etikai súlya nehezedik az emberi lélekre. Lehet tévedni, hibázni, gyötrődni, – mint Bergman filmjeinek szereplői. De Szent Péter apostol nem ez a fajta volt.
A hit mindig tengerjárás. A halál kockázata, melyből az élet csodája lesz. Az értelemnek lehetetlen, a logikának ellentmond a valóságba mégis illeszkedik. Amíg hiszek Krisztusban, csodák között járok. A hit Aranybullája a Zsidókhoz írt levél 11. része.
A hitnek egy halála van: a kételkedés. Milyen nagy Jézus és milyen kicsik a hullámok, aztán nő a hullám és kicsi lesz Jézus. Süllyedünk, mert kételkedünk. Amikor a szélre, a körülményekre figyelünk, a hogyan nem lehet? átka üli meg a tetteket. Nemzetek, korszakok, nagyságok süllyednek a nyomorúságba.

1918. június 10-én az olasz torpedó süllyesztette el az Osztrák-Magyar Monarchia által 60.660.000 koronából megépített császári-királyi csatahajót, melyet a Ganz-Danubius hajógyár legjobb szakemberei építették meg Fiumében.
A Szent István a legnagyobb magyar csatahajó volt, mely két év alatt épült meg. Első bevetésén is békés céllal cirkált és azon a végzetes hajnalon nem Jézus és a mentő szeretet érkezett, hanem a gyűlölet pusztító démona. Három órán át küzdött e nemes ipari remekmű az életéért, mely magával vitt 89 tengerészt is a hullámsírba.
Horvátország hadisírrá nyilvánította az Adriában nyugvó roncsokat.

Hallgassuk meg a Kárpátia zenekar dalát: Fiumei ribillió!

https://youtube.com/watch?v=aNYzrYH09-k

Nézzük meg a Szent István csatahajót!

Szent István csatahajó

„Uram, ments meg!”, – kiáltotta a süllyedő Péter Jézus felé. Szokták mondani, hogy a zuhanó repülőn nincs ateista. Látta, hogy vége van, és ő élni akart. Nem ért oda Jézushoz, pedig nála akart lenni. Ereje elfogyott, lehetőségei bezárultak. Hány ilyen sors nehezedik tapasztalataink széles mezejére?. Anyagi gondban, betegségben, gyászban keresi sok ember a kapaszkodót.

80 éve született az erdélyi líra sajnos kevesek által ismert zseniális tehetségű, de tragikus sorsú költője SZILÁGYI DOMOKOS. 38 éves korára öngyilkosságba kergette a Securitate.

Szilágyi Domokos: Őszi bánatos című versét olvassuk el!

Szilágyi Domokos(Halott bátyám emlékének)

Szívembe bútt a bú. Sok faragott-remek
szobor vonásain ezer érzés remeg:

úgy zsonganak belül a fájdalmas szavak.
Szívembe bútt a bú az őszi ég alatt.

Lila kökörcsinek hervadnak bágyadón.
Utolsó sóhajuk megtörten hallgatom.

…Ezek vagyunk mi is? Lila kökörcsinek,
amik, ha jő az ősz, a suta semminek

adjuk színünk – szavunk – szívünk? – Halál, halál
csupán, mi tavaszi teremtő csókra vár?

Lila kökörcsinek, fehér liliomok,
ökörnyál-szálakon felétek imbolyog,

és meg kell halnotok, nincsen, nincsen kiút!
Meghal, ki nem remél, és az, ki hinni tud – –

– örök tragédia. De mindig új-jajú…
Fáradtan megbúvik a szívemen a bú:

elhozza minden ősz. Mint faragott-remek
szobor vonásain: kökörcsin-levelek
múló lilájában örökre ott-remeg.

Szilágyi Attila /Kobak/ a költőóriás fia 16 évesen halt meg az 1977. március 4. bukaresti földrengésben, hol bolyongva kereste egy éve meghalt apja emlékét.
Sokak szerint Kobak még nagyobb tehetség volt mint apja. Nézzük meg a Kobak Könyve c. gyermekrajz könyv borítóját!

Hervay Gizella: Kobak könyve

Hervay Gizella briliáns költő már nem tudta hordozni egykori férje és fia halálát, 1982-ben az öngyilkosságba menekült. Már csak a hullámokat látta, Jézus eltűnt szemei elől.
Azt írta : „minden szenvedő bajából átvett egy kicsit”. 47 évesen követte őket a halálba.

Hervay Gizella: Aki az asztalt kigondolta. Olvassuk el a verset!

Hervay GizellaAki az asztalt kigondolta,
nemcsak enni akart rajta.

Nagyon hontalan lehetett,
egész világnak terített.

Nem jutott tányér térdire,
könyökölt hát a semmibe.

S ahogy a semmibe könyökölt,
eszébe jutott egy fatönk.

Gondolatban rákönyökölt,
alátámasztotta a tönk.

Megtámasztotta életét,
teli tányért s asztalt remélt.

Asztalt, terített szavakat:
“Ülj le, érezd otthon magad!”

Egy deszkalap, valami láb,
ácsolt magának hazát.

Aki az asztalt kieszelte,
a világot köré ültette.

Nagyon messzire láthatott:
asztalainkra ráhajolt.

Három név áll a kolozsvári Házsongárdi temető egyik szürke sírkövén:

Szilágyi Domokos
Szilágyi Attila
Hervay Gizella

A két költő régen nem volt már házastárs, de lent a földben és fent az égben mindörökké együtt őrzik fiúk, Kobak álmát.

Nézzük meg sírkövet!

Szilágyi Domokos, Szilágyi Attila, és Hervay Gizella sírköve

Jézus azonnal a süllyedő Péter segítségére siet, kinyújtotta kezét, megfogta őt, és ezt mondta neki: „Kishitű, miért kételkedtél?”
Szokták mondani, hogy a lángelmék sajátja a kételkedés. Ez részben igaz is, hisz a megismerés vágya hajtja előre a teremtő gondolatot. Sokszor azonban nem látják meg a feléjük kinyújtott kezet, mint ahogy Mihai Eminescu vagy Szécsi Pál sem.

Egyszer megkérdeztem egy magyar szakos tanárt: „Ki volt az a világhírű költő, akinek verseit ötven magyar költő is fordította, még pedig a legnagyobbak?”
Nem tudta a választ. Mihai Eminescu az extrém lelkiállapotú, hisztérikusan depressziós hajlamú, moldvai származású zseni 11 testvére közül a hetedik volt a családban.
A románság legnagyobb költője, ki már 130. esztendeje halott, de műveiben halhatatlan. Örökös kételkedése, kishitűsége 39 éven át hajtotta mélységek és magasságok között.
Sugárzó tehetsége nem feledtette, hogy valójában senki nem tudott mellette megmaradni.

Mihai Eminescu: Ó, jössz e már? Olvassuk el a verset!

Mihai EminescuLátod: a fecske útra kél,
hull a sápadt diólevél;
deres a szőlő, őszre jár –
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szelíden, szép szelíden.

Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken!
s fölemeltelek, drága társ,
hogy messze láss, hogy messze láss.

Vannak e földön mindenütt
szép nők: szikrákat szór szemük,
de mint te, oly kedves, komoly
nincsen sehol, nincsen sehol.

Te vagy a lelkem, életem:
tündökölsz tisztán, fényesen:
hol is találnék csillagot,
mely így ragyog, mely így ragyog?

Késő ősz van, csillan a dér,
halkan csörren a holt levél,
didereg a puszta határ –
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?

Mihai Eminescu – Szécsi Pál: Ó, jössz e már? Hallgassuk meg a dalt e nagyszerű énekes előadásában!

Süllyedt Péter apostol, mikor már nem Jézusra nézett, elsüllyedt a Szent István magyar csatahajó, mert útjában volt valakiknek. Elsüllyedt NAGYMAGYARORSZÁG, mert így akarták a világ urai, kik igazgatják sorsunkat.

Reményik Sándor – Hangraforgó: Atlantisz harangoz. Hallgassuk meg a műveket!

Mohácsi László tiszteletes úr
Mohácsi László
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2018. július 21.

A képek forrásai:
kulfoldikalandjaim.wordpress.com
nytimes.com
napitortenelmiforras.blog.hu
moly.hu
maszol.ro
hu.wikipedia.org