„Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lévő Szentlélek temploma, amit Istentől kaptatok?” /Szent Pál apostol I. Korinthusi lev. 6:19/

Csontváry Kosztka Tivadar: Mária kútja Názáretben
1880. október 13. napján hallotta az Égi Szózatot, mely azt közölte vele:
„Te leszel a világ legnagyobb Napút festője, nagyobb mint Raffaello”
Ettől kezdve egyetlen mániája volt az akkor 27 éves patikus lángésznek, hogy még Michelangelonál is nagyobb legyen. És az lett!!!

Magyar Testvéreim!

Korinthus görög kikötővárost az ókor New York-jának is tartották, erre a kétes hírre pedig teljesen reá is szolgált. Kereskedelmi útvonalak mentén feküdt, és hatalmas átmenő forgalma révén virágzott az üzlet. Bányái, hajóépítő dokkjai, kikötői, bankjai, kétes hírű sikátorai sok szerencselovagnak gyújtotta fel a képzeletét a könnyű és gyors pénzszerzés reményében.
Hellasz kék ege alatt minden szabad, amit nem tilt a törvény. Laza és felszínes volt a törvénykezés, az erkölcs, az általános morál. A szabadság fogalmát sokan felcserélték a szabadosság fogalmával. Ebbe az élethelyzetbe kerül pünkösd után a keresztyén misszió, és bizony Pál apostolnak és munkatársainak fel van adva a lecke.
Kicsit hasonlít sok mai nagyvárosunk a korabeli Korinthus felszínes és talmi világához.

Egy interjúban olvastam, az idős néni szépen mondta: „Meleg akkor is volt nyáron. Az ételt leengedtük a kútba, és hűvösen tartotta. Korán mentünk kapálni, déltájban a fasorban pihentünk, majd délután csendesedett a hőség, és folytattuk. Hazagyalogoltunk, elláttuk a jószágot, aztán vacsoráztunk mi is. Egyszerűen, tisztán, becsületesen éltünk.
Nem a szolárium, a tetoválás és az autómárka szabta meg életünket. Ilyenről senki sem hallott akkor. A harangszó, és Isten szabta meg a mindennapok törvényeit és szokásait”

Republic: Erdő közepében járok – Hallgassuk meg a Bódi László emlékére a letűnt világ igaz világát, ahol még hazahívott az emlékezés!

Szent Pál apostol hűséges munkatársaival tisztán látja a nagyváros és benne a kis gyülekezet életét.
Egy felől: pártoskodás, viszály, gőg, paráznaság, pereskedés, szabadosság, válások, bálványok, versengés, munkaetika.
Másfelől ezekre a válasz: Hálaadás, a kereszt igéje, Isten bölcsessége, alázat, házasság példája, viselkedés a gyülekezetben, az úrvacsora, az egyház titka, a szeretet himnusza, Krisztus feltámadásának példája.
Ez a levél megmutatja, miképpen építi és gondozza Pál apostol a gyülekezetet. Maga az élet szólal meg minden sorában. Feltárja, miért kell az Isten Egyházának magát a világgal szemben tartani és megtartani, valamint hogyan teheti meg ezt.
Egészen konkrét esetekben mutatja meg, tehát gyakorlati útba igazításokat ad, de amíg ezt teszi, a legmélyebb theologiai döntéseket hozza a keresztyénség egyháza immanenciájáról, transzcendenciájáról és Krisztusról, a megfeszített és feltámadott Úrról, aki személyesen kormányozza egyházát.

Mécs László premontrei szerzetes, világhírű papköltő a gazdag üzenetű korinthusi levélből nyerte látását gyönyörű verséhez: Verni kezdem az aranyhidat – Olvassuk el a művet!

Megkérdeztem a fecskéket, fülemiléket: miért?
– Azért jöttünk, hogy tovatünjünk.

Megkérdeztem a vágyakat, virágokat: miért
– Azért jöttünk, hogy tovatünjünk.

Megkérdeztem a folyókat, viharokat: miért?
– Azért jöttünk, hogy tovatünjümk.

Megkérdeztem a kacagó tavaszokat: miért?
– Azért jöttünk, hogy tovatünjünk.

Megkérdeztem a Napot, Holdat, csillagrendszereket: miért?
– Azért jöttünk, hogy tovatünjünk.

Megkérdeztem a bölcseleteket, eszméket, vallásokat: miért?
– Azért jöttünk, hogy tovatünjünk.

Megkérdeztem a rózsaszínű bölcső-csónakokat: miért?
– Azért jöttünk, hogy tovatünjünk.

Megkérdeztem a fekete koporsó-csónakokat: miért?
– Azért jöttünk, hogy tovatünjünk.

Megkérdeztem végül az Istent.
– Én nem jöttem és nem megyek,
én nem voltam és nem leszek:
én Vagyok!

Mi vár itt én reám?
Bölcső-csónakon jöttem, koporsó-csónak vár rám.
Eszmék emlőin nőttem, ereimbe csempészték az elmúlást.

Tavaszok voltak pajtásaim, viharokkal cimboráltam.
Nem akarok elmúlni a cimboráimmal.
Kapaszkodnám a fecskék szárnyába,
de a fecskék tovatünnek.
Megnyergelném fiúk nyihogó tombolását,
de a fiúk tovatünnek.
Lányok bombázó bájain tutajoznék,
de a lányok tovatünnek.
Mi vár itt én reám?

Arany-hidat verek hitből, reményből, szeretetből.
Az elmúlás erecskéi, csermelyei, folyói felett,
tavaszok, eszmék, filozófiák felett,
emberek, Nap, Hold, csillagrendszerek felett,
az elmúlás tengere felett,
arany-hidat verek Ahhoz,
aki nem jött és nem megy,
aki nem volt és nem lesz,
aki Van!

Az apostol belenézett a századokba, és prófétai erővel írta le, mely sorra telik be korunkba:
„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává”
A „test etikájánál” két rossz véglet fenyeget:
Egyik a test istenítése, s mindannak imádása, ami testi.
Másik a test teljes megvetése, s aszkézissel való pusztítása.

Igazság a bibliai és reformátori tanítás: a testünk Krisztus tulajdona, s szolgáljon Isten dicsőségére. Belerendül a lelkünk, hogy Isten milyen méltóságot adott földi testünknek, mikor azt az apostol a Szentlélek templomának nevezi.
Így kellene látni mindenkinek, hogy az ember valójában templom, hordozza a Szentlelket.

Egy amerikai tulajdonú multi cégnél történt az alábbi eset: Ideérkezve, első évben karácsonyi pulykapénzt szerettek volna fizetni mindenkinek. Szokatlannak tűnt egy multitól, de örült mindenki. A „magyar szívű” menedzsment azonban gyorsan lebeszélte az igazgatót. „Ne adjunk nekik semmit, dolgoznak ezek enélkül is”.
Igen meglepődött az igazgató, így hát a „magyar szívű” menedzsment felvette az ötszörös fizetése fölé még a karácsonyi jutalmat is, aztán wellnes, és minden földi jó a testnek.
Tipikus példa ez, mikor semmibe veszik egymást az emberek, az önistenítés bálványoltárára helyezve magát.
Soha nem gondol arra Csák Máté földjén a helyi kiskirály, hogy hitvány Néró, mert a másik emberben egy kizsigerelni való fogyasztó állatot lát, miközben teremtett és megváltott élete folytán ő is templom.
Korunk ellátja kódszámmal, hogy mindent tudjon aztán róla élete végéig. ORWELL 1984 világa már a jelen. Téged néz a telefonod, tévéd, autód. Nagy testvér ő, mindent lát és tud.

Pink Floyd: Arother Brick In the Wall – Már nem templomok és katedrálisok vagyunk, hanem egy sima tégla a falban – Megint győzött a Sátán. Hallgassuk meg a művet!

„A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.”

(Reményik Sándor)

A napokban látogatott haza Argentinából holland férjével Nyírtelekre és Tiszavasváriba gróf Dessewffy Gyula leánya Ilona. Édesapja emigrált a kommunizmus elől USA-ba, majd Braziliába. Ilona már kint született, és csoda szép választékosan beszél magyarul, valamint öt világnyelven.
„EMOCIONÁLIS SOKKOT KAPTAM, MIKOR LÁTTAM BUDAPESTEN ÉDESAPÁM NEVÉRŐL NEVEZETT UTCÁT, MAJD NYÍRTELEKEN ÉS TISZAVASVÁRIBAN INTÉZMÉNYEKET, EMLÉKTÁBLÁT.
Nagyon szép, mesés, emberséges pillanatok voltak ezek. Láttuk, hogyan becsülik az itteni magyarok őseim épületeit, kriptáit, sírjait. Hogyan szerették őket, akik még dolgozhattak akkor a kastélyban és a birtokon. Igaz szívű magyar arisztokraták voltak, és ezek az emberek ennyi év távlatából még emlékeztek reájuk. Amikor megláttam édesapám képét az Emléktáblán, megsimogattam, hullottak a könnyeim. Köszönöm, de nem csak úgy egyszerűen, hanem tiszta szívemből köszönöm. Legközelebb hozzuk három leányunkat is”

Alapigénk tanítása szerint már tudnunk kell, hogy testünk a bennünk lévő Szentlélek temploma. Isten választottaiként mi tudjuk a legjobban, mert nekünk a leggazdagabb a nyelvünk, a lelkünk és szívünk, mert muzsikából formálta Jó Atyánk mosolygó angyalai elégedettségére.

Tekintsük meg Dessewffy Ilona fotóját!

Olvassuk el Sík Sándor papköltő gyönyörű versét: Belenéztem a Napba!

Egyszer, egy sugaras, pirosló reggelen,
A virradati Napba két szemmel belenéztem.
És ama reggel óta, örökre megigézten,
Járok fényittasan és a Nap jár velem.

Egy csodavillanás, egy percnyi perc alatt
Azon a reggelen a Nap szívembe égett.
S azóta mást se látok, csak egy nagy fényességet,
Csak lángot és tüzet, csak égő sugarat.

Amerre fordulok, a rét rezgő füvén,
És felhős ormain a ködlő messzeségnek:
Ezer picike Nap, ezüst ezernyi fény

Szikrázó szemei győzelmes tűzzel égnek.
És kívül és belül, örökre, szüntelen,
Örvénylik és dalol a tüzes Végtelen.

Hallgassuk meg: Sallay Mihály (1910-1970) Fényes György: Lélek van a hegedűmbe

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2019. június 22.

A képek forrásai:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük