„Vajon nem Isten választotta ki azokat, akik a világ szemében szegények? – hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. /Szent Jakab apostol lev. 2:5/

Magyar menekültek a klinkenbachi határátkelőnél 1956. november 5.
Élet egy ausztriai menekülttáborban
Kezükben forró teát és vajas kenyeret szorongató magyar fiatalok Ausztriában

Magyar Testvéreim!

Szent Jakab apostol levele szerényen húzódik meg az újszövetségi kánon művei között. Nem rivalizál, nem polemizál, nem versenyez, hanem a maga gazdag üzenetével, választékos görög-nyelvi bravúrjaival mégis örökkévaló kincset helyez hívő népe szívére.
A levél címzettjei anyagilag és lelkileg nehéz helyzetben, Palesztinán kívül élő keresztyének: nem értik, hogyan lehet az, Isten-félő keresztyén létükre szegények, súlyos megpróbáltatások között, sokféle igazságtalanság miatt szenvednek, ugyanakkor az őket sanyargató istentelen és embertelen gazdagok irigylésreméltóan élhetnek.
Ahhoz, hogy a nehéz helyzetben élő keresztyének megérthessék sorsukat, két dologgal kell tisztában lenniük. Először azzal, hogy a megpróbáltatást Isten adja.
Másodszor azzal, hogy Isten mindent javunkra ad.
Ahol Isten megpróbál valakit, ott a Sátán megjelenik, mint kísértő.

56 izzó ősze volt – Hallgassuk meg az East zenekar dalát egy kísértésekkel teli, katasztrófákkal sújtott magyar világból!

Örök klasszikus példája Jób sorsa és története. Gyors egymásutánban elveszti családját, vagyonát, egészségét. Ekkor még nem tudja, hogy próbát kell kiállnia.
A kóborló Sátán bevádolja Isten előtt: „csakugyan ok nélkül féli-e Jób az Istent” „Vagy esetleg anyagi érdeke fűződik e hozzá?” „Tegyük próbára”, – mondja a Sátán!
Isten belemegy a próbába, átadja a Sátánnak, aki életén kívül mindenét elveheti, – és el is veszi. Ekkor jönnek a „barátok”, – lehet, hogy még először éppen vigasztalni.
Na Jób, milyen Istened van? Ezt tette veled? „TAGADD MEG!!!” Felesége is mondja: „TAGADD MEG!!!” Minden körülmény ezt mondja: „TAGADD MEG!!!”
Jób szelíd válasza: „Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve” Még olvasni is belerendül a lelkünk. Hát még megélni.

Dsida Jenő a hit és hitvallás géniusza egy megrendítő versében mondja el az örök Jóbok igazságát: Én hívlak élni. – Hallgassuk meg a művet!

Munkám, szolgálatom során sok-sok településre szólít az élet, és megrendülve látom magyar népünknek lelki karakterében rejlő példátlan megnyilvánulásait.
Mondhatnánk, egyszerű mesteremberekről, és szerény műhelyekről írok. De az a segítőkészség, tehetség, szorgalom, kreativitás, önzetlenség teljesen magával ragad.
Megoldjuk, – mondják, és tényleg megoldják a lehetetlent is. Nem várva érte semmit, sokszor egy szerény köszönet a fizetség.
A világ szemében talán szegények, de kiválasztottak ők. Hitben gazdagok, és öröklik Isten Országát, melyet az Őt szeretőknek készített el. Kohl kancellárt idézem:
„Mindig jól érzem magam az egyszerű melós emberek között.”

Tiszteletükre szóljon: Emerson, Lake and Palmer: Fanfár az egyszerű emberhez – Hallgassuk meg a művet!

A megpróbáltatások elhordozása nagyon nehéz, mégis örömmel kell gondolni arra, hogy az embernek feltétlenül javára válik: állhatatos lesz a hite!
A megpróbáltatások megértéséhez, örömmel fogadásához bölcsesség kell: nem olyan, amit az élettapasztalat ad, hanem felülről való bölcsesség. Ahhoz azonban egyetlen módon lehet hozzá jutni: kérni kell.
56 őszén, majd telén egy szál ruhában elindulni az ismeretlen Nyugatnak, – hol hónapokat eltöltve lágerekben – várni egy befogadó ország jóindulatára, embert és hitet próbáló időszak volt az emigrációs magyarság életében.
Szenvedni a semmiért, másokért, a holnapért.

Koncz Zsuzsa: A Kárpáthyék lánya – Hallgassuk meg e szomorú dalt!

Akinek pedig még a didergő hómező sem jutott a taposó-aknákkal elaknásított nyugati határsávban, – a világhír felé törő öttusázó és lángeszű költő –, a váci börtön betonján írta örökszép líráját egy számára soha el nem érkező új világról. Majd a jeges Dunát átúszva golyózáporban érlelte verseit.
Milyen tragikus oktatásunk, hogy még a magyar szakos tanárok közül is kevesen ismerik e csodát, kinek neve Gérecz Attila!!!

Gérecz Attila: Boldog Özséb himnusza – Olvassuk el a művet!

Egybeomlott könny és a vér,
nyílt seb lett az ország,
nyugatra pernyét hord a szél,
tanyák, falvak sorsát.
Csillag sincs, sötét az erdő,
mégis mécsek égnek!
Boldog Özséb szól az első
pálos remetének.

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén, magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

Kicsiny láng a hit, de tiszta
fehér, mint gúnyájuk,
sötét erdő zúgja vissza
csöndes imádságuk.
Nézz le ránk, kik romok felett
fohászkodunk Hozzád,
áldd meg mind, kik fegyver helyett
kereszted hordozzák!

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén, magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

S barlang ölén, cellák sötét
mélyén fények gyúlnak.
Népedért szólj, Boldog Özséb,
mondj imát az Úrnak.
Hívd egybe, ki hív és magyar!
Hívd, ki sebbel ékes!
Győzni fog, ki hinni akar,
s áldozatra képes!

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén, magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2019. október 26.

A képek forrásai:
mult-kor.hu
hetek.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük