„Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat” (Zsoltárok Könyve 40: 2)

Advent Nagyváradon

Magyar Testvéreim!

„Jöjj királyom Jézusom!
Szívem íme megnyitom.
A gonosztól óvj te meg,
Meg ne rontson engemet

A régi finn népi dallam megszentelt sorainak áldó igéivel köszöntöm Testvéreimet Drága Advent küszöbén, Karácsony szent ünnepére várva, az egyházi év kezdetén!
‡ A régi keresztyének gyakran vettek ajkukra egy arám nyelvű kifejezést, amely eredeti formájában az Újtestamentumban is fennmaradt.
‡ Szent Pál apostol saját kezével írta az I. korinthusi levél zárszavában:
MARAN ATHA – JÖVEL URUNK JÉZUS
‡ Szent Péter apostol úgy írja le a híveket, mint akik sóvárogva várják a Jézus Krisztus visszajövetelét, az új eget és új földet.

Ady Endre: Az Úr érkezése – Hallgassuk meg a költő-vátesz személyes hitvallását a fiatalon elhunyt nagyszerű színművész előadásában!

A HÁLAADÁS ZSOLTÁRA!

A jeruzsálemi templom éjjel-nappal a hívők rendelkezésére állott. A gyülekezet állandó istentiszteletébe beleszövődtek az egyéni találkozások az Úrral.
Egyéni hálaadási ünnepet csak rendkívül fontos alkalmakkor lehetett tartani.
Például ha valaki halálos betegségből gyógyult fel, életveszedelemből menekült meg, hosszú útról érkezett haza. Aztán hálaadó vacsorán ünnepelt tovább a közösség.
‡ Mire e zsoltár megszületett, csak az Ige maradt meg mint imádság, ének és szent olvasmány.
‡ A 2-4 versekben elmondja a szentíró, mi az a nagy alkalom, ami hálaadásra indítja?

„Te vagy földi éltünk” – Hallgassuk meg az élő hit hitvalló bizonyságtételét!

Nem nevez meg konkrét dolgokat, csak képekkel él, amelyek minden szükségeset elmondanak. Nagy veszedelemben volt, várva várta az Urat, aki hozzá hajolt, és meghallgatta kiáltását.
Nem magától értetődő és nem tekinthető természetesnek csupán, hogy Áldott Istenünk kegyelméből megérhettük 2021. esztendő Adventjét.
Fenyegető veszedelmek, dermesztő hírek,halál árnyékának völgye bibliai képekkel élve és szólva nem temetőben, nem kórházban, hanem ide haza szeretteink körében készülhetünk négy adventi vasárnap négy hetében Krisztus Urunknak áldott születésére.

„Harmatozzatok égi magasok” – Katholikus adventi énekek Hozsánna! Hallgassuk meg Tóth Boglárka szép szoprán hangján a szolgálatát!

Úgy gondoltuk, hogy ebben az esztendőben a négy adventi vasárnapra az Igei útravaló hazafiaknak dolgozatokba ne lelkipásztorok írják talán néha „kincstárinak gondolt kötelezőiket”, hanem úgy nevezett világi emberek. Vagyis népünk, olvasónk egy tagja, aki elmondja nekünk, hogy életének egy meghatározó periódusában hogyan találkozott Istennel, hogyan segítette meg, hogyan szabadította meg?
Fogadják szeretettel Lévai Sándor Testvérünk Karcagról küldött bizonyságtételét gyermekkorának egy napjáról.
Megadatott az a kegyelem, hogy hallgathattuk Budapesten Ft. Dr. Hegedüs Lóránt Püspök Úr magával ragadó, kápráztató erejű igehirdetését, lépdeltünk a Pádis-hegység csodás varázsa fölött, ünnepelhettünk Karcagon baráti körben.

Szabolcska Mihály: Adventi ének (Temesvár) – Olvassuk el a templomépítő pap verses „prédikációját”

Szállj, szállj magasra, szíveink reménye
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Ragyogj elõttünk fénynek oszlopával:
Szent bíztatással.

Hogy jó az Isten, ráüt a viharra,
Vidám szivárványt szõ a borulatra;
Igéje napfény, az ragyog felettünk,
Mitfélne lelkünk?

Óh jó az Isten, a mi sziklavárunk,
Nem tart soká már bûnben bujdosásunk.
Az ígéretnek földjére érkezünk,
Jézus az nekünk.

Õ lesz a váltság élet-birodalma;
Változz’ örömre szívünk aggodalma.
Az elhagyottnak lesz már pártfogója,
Oltalmazója!

S lesz, lesz hitünknek diadalma, teljes,
Atyánk az Isten, irgalmas, kegyelmes,
A szeretetnek fényes napja jõ fel
Idvezítõnkkel!

Szállj hát magasra, szíveink reménye,
Vezess el minket Jézusunk elébe,
Elsirni könnyünk’ édes örömünkben,
Szeretetünkben!

‡ Lévai Sándor Testvérünk közel 84 esztendő távlatában leírta, hogy milyen szép volt az a régi magyar világ Karcagon a második háború kezdetéig.
A háború kínjai, az ötvenes évek nyomorúságai már fiatal felnőtt életét keserítették. Szép volt 56 reménye, majd fájó a kádári világ tehetségtelen, szürke, kétszínű és hazug világa. Szerette Istent, a hazáját, a családját és a szabadságot.
Két cikluson át presbiterként szolgálta Isten anyaszentegyházát Karcagon.
Közgazdász végzettséggel dolgozta végig életét, kedves feleségével három fiú gyermeket neveltek fel tisztességre, becsületre, szeretetre.
„Hat unokám és egy dédunokám számomra a Teremtő Isten legnagyobb ajándéka” – írta Sándor Bátyám!

A fotón édesapjával látható, az írás is akkor született! Tekintsük meg a korabeli fénykép tiszta üzenetét, és a bizonyságtétel jézusi példáját a kisgyermekről!

‡ „Első találkozásom Istennel”

Feledős koromhoz érve gyakran előveszem a korábban megírt visszaemlékezéseimet. Most, Advent és Karácsony közeledtével azt a részt idézem belőle, amikor számomra nemcsak Jézus krisztus született meg, de maga a teremtő Isten is.

ELSŐ TALÁLKOZÁSOM ISTENNEL

Mezítlábas tanyasi gyermekként az iskoláim egy részét is tanyasi iskolában jártam. Ezekben az iskolákban nem tanítottak sem Darwinról, sem Marxról, Istenről pedig nem is volt szabad. Így Istenről csak annyit tudtam, amit a szüleimtől hallottam, azt hogy Ő mindenhol jelen van, és mindent lát, ezért jónak kell lennünk. Elsős koromban, a városban még volt ugyan vallásóra az iskolában, de ahogy visszaemlékszem rá, annak leginkább történelemoktatás jellege volt, és abból állt, hogy a fáraók koráról írt rövid történeteket be kellett „magolni”. Még emlékszem az első lecke első sorára: „Fáraó, Egyiptomnak királya, szolgasorsban tartotta a népeket…” Első osztályos koromban nagyanyámnál laktam a városban. Nagyanyám minden vasárnap templomba járt, s nekem vele kellett mennem, mert egyedül nem mert otthon hagyni. Én az ott hallottakból semmit nem értettem, meg azt hiszem, hogy nem is érdekelt. Aztán másodikos koromban tanyán-, az Ecsezugi iskolába jártam, itt vasárnaponként volt valamilyen istentisztelet, ahova édesanyám időnként elvitt bennünket. Édesanyám egyébként megtanított bennünket este-reggel imádkozni, de istentiszteletre járni-, imádkozni akkor még leginkább csak valamilyen viselkedésformát jelentett a számomra, bár amikor bajban voltam, már folyamatosan mormoltam magamban, amit a szülőktől hallottam, hogy „Istenem segíts meg, Istenem segíts meg!”

Ez történt akkor is, amikor az édesapám rendkívül féltett-, környezetünkben akkor még kuriózumnak számító töltőtollát kb. tíz évesen, egy parasztszekéren utazva elhagytam a tanyánk és a város közötti mintegy 12 km-es, mély porral borított földúton. Iszonyatosan féltem nemcsak az esedékes szidalmaktól, de attól is, hogy édesapám nagyon bánatos és szomorú lesz miattam, ezért egész úton ismételgettem magamban a segítségkérő mondókát. Amikor fél nappal később-, visszafele valahol az út felén sértetlenül megtaláltam a töltőtollat, ott jutott eszembe először Isten valós létezése. Addig a segítségkérés részemről csak egy reflex-, egy reménytelen és személytelen vágy kinyilvánítás volt. De ott, ahol az út mély porába süppedt, és alig látható, elveszett tárgy ismét a kezembe került, a csaknem halálos szorongás helyét olyan hatalmas hálaérzet váltotta fel bennem, amit nem tudtam magamban tartani, ki kellet azt fejezni valakinek. Akkor ott magam elé képzeltem Istent, s miközben próbáltam megfogalmazni a neki szánt köszönetet, nem láttam, de éreztem, hogy ott van velem. Szinte éreztem, hogy simogatta az arcomat, amitől kisimultak ott a gondok keltette ráncok is. Miközben egyre jobban megnyugodtam, éreztem, hogy az az Isten, akinek a segítségét kérni szoktam, de soha nem személyesítettem meg, az az Isten létezik. Létezik, hiszen meghallgatta a könyörgésemet, csodát tett a kérésemre, és megmenekített a lelki gyötrődéstől. Az esetet követően már szívesen jártam a vasárnapi istentiszteletekre, és kezdtek érdekelni az ott hallott bibliai események.

Később (1949-ben) a kommunista politika kiűzött bennünket a birtokunkról; télvíz idején szinte egyik napról a másikra el kellett hagyjuk a saját tanyánkat. A telet keresztapáméknál, a városban vészeltük át. A „vészelt” jelző nem túlzás, hiszen egy másfél szobás parasztházban négy felnőtt és hét gyerek együttes élete a szeretet mellett is sok-sok gondot okozott. A befogadó család gyermekei vallásos fogalakozásra jártak, így én és (ha jól emlékszem) Margit húgom is társultunk hozzájuk. Még mindig emlékszem az akkor fiatal Dobozi Marika (nekünk néni) nevére, aki ott a szomszédban, saját lakásán fogadta a környék gyermekeit, és felolvasással, képek és egyéb illusztrációk bemutatásával igyekezett megértetni a bibliai történeteket. Visszaemlékezve ezek az események a Jézus központú baptista szertartással voltak hasonlatosak; énekeltünk, beszélgettünk, és mindenkinek imádkoznia kellett hangosan, saját megfogalmazású – esetenként rögtönzött – imákkal. Később azok, akik úgy érezték, hogy be tudják tartani a biblia tanításait, kinyilváníthatták, hogy „megtértek”.

Én is megtértem, és azt komolyan is gondoltam. A húsvéti locsolkodással gyűjtött filléreket különböző családi adományokkal kiegészítve, bibliavásárlására fordítottam. A bibliával minden reggel átvonultam a befogadó család kisebbik szobájába, ott elolvastam abból egy-egy részt és imádkoztam is. Vasárnaponként istentiszteletre jártam, a Baross utcai gyülekezetbe, ahol hosszú időre szóló ismeretséget (sőt barátságot) kötöttem a korombeli vallásos fiúkkal.

Aztán, amikor a saját tanyánk helyett kaptunk másikat, s onnan kellett naponta bejárni a városi iskolába gyalog, bizony-bizony, elmaradt a vasárnapi templomba járás, és csak akkor újult fel az, amikor a szüleim házat tudtak venni a városban. A középiskola elvégzése után meg munkát kellett vállalnom, ahol csakhamar vezető beosztásba kerültem, és azzal-, abban az időben nem fért össze a vallásos életvitel, így sok-sok évek teltek el, amíg csak otthon imádkozhattam. A „rendszerváltáskor” azonban, amikor a legkisebb fiamat beszervezték cserkésznek, és templomba járó lett, vele együtt azok lettünk mi szülők is. Engem még presbiternek is megválasztottak, és két cikluson át e minőségben szolgáltam Istent és a Karcagi gyülekezetet. De jártam templomba Budapesten is, ha a munkám hétvégére is odakötött. Így még hallhattam párszor nt. Hegedűs Lóránt püspök úr csodálatos igehirdetéseit is, és részt vehettem ott ifj. Hegedűs Lórántnak a Hazánk sorsáért is aggódó-, feledhetetlen szertartásain is. Bár a templomba járás idősebb koromra megszakadt, de Isten iránti tiszteletem, és az Ő támogatása megmaradt, amelyért naponta hálát adva imádkozom.

Lévai Sándor
Petőfi Sándor: „Hja az idő lejár”
(Egy estém otthon)

Köszönjük szépen a megőrzött idő üzenetét!
Isten gazdag áldása kísérje Lévai Sándor atyánkfia további életét Szerettei Közösségében jó egészségben töltve!

Juhász Gyula: Karácsony felé – A költőóriás életünk minden fontos eseményén hű társunk. Adventben is. Olvassuk szeretettel zsenijének áldását!

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

1902

Ki Istenének átad mindent 274. Dicséret

„Mindenkinek, aki kér tőled, adj.
És aki elviszi ami a tied, attól ne kérd vissza.
Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.
Adjatok, és akkor ti is kaptok.
Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.”

– hangzik a krisztusi üzenet Advent csendjében és böjtjében, mely a bűnbánat útjának üdvösségre vezető világossága.

Kárpátia zenekar: A világtól elzárva – Hallgassuk meg NAGYMAGYARORSZÁG legjobb együttesét!
„Könnyeztem és könnyezem, nem tudom elmondani mennyire szép”

E Turul – madár szárnyai őrizze a hont

Jó szívvel ajánljuk Kedves Testvéreink figyelmébe az alábbi írásokat

Szent András
(A képre kattintva, az írás új lapfülön olvasható!)

Alexandriai Szent Katalin
(A képre kattintva, az írás új lapfülön olvasható!)

Ferenc pápa: Árpád-házi Szent Erzsébet példáját kövessék a ferences világiak
(A képre kattintva, az írás új lapfülön olvasható!)

„Idegen voltam és befogadtatok” – 25 éves jubileum a Szent Erzsébet Otthonban (Gyimesfelsőlok)
(A képre kattintva, az írás új lapfülön olvasható!)

70 éve szentelték fel a balsai templomot

„Össze kell fognunk, mint a hunok”
(A képre kattintva, az írás új lapfülön olvasható!)

A szelíd hangú költőóriás – száz éve született és negyven éve hunyt el Pilinszky János
(A képre kattintva, az írás új lapfülön olvasható!)

Miklósváron súlya van a történelemnek
(A képre kattintva, az írás új lapfülön olvasható!)

Sárospatak – Makovecz Iskola

Nyírbátor

Áldott adventi időket kívánunk a szeretet kötelékében

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2021. november 27.

A képek forrásai:
hu.wikipedia.org
romkat.ro
erdelyinaplo.ro
3szek.ro
magyarnemzet.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük