„Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát” (Szent Pál apostol lev. Efézusba 6:16)

Orlai Petrich Soma: Perényiné Kanizsai Dorottya (1490-1532)
a mohácsi csata után összeszedi és eltemeti a halottakat

Magyar Testvéreim!

A korábbi verésektől, éhezéstől, üldöztetéstől, patkányrágástól, cselédmunkától kimerült 8 éves kis leány az Orsolya-Zárda tagjaként elemi átéléssel szavalta Petőfi egyik versét a Győri Nagyboldogasszony Székesegyházban, mikor Simor János megyéspüspök, későbbi bíboros herceg‑prímás halkan odaszólt a Zárda Főnökasszonyának:

„Das Kind hat Talent”
„A gyereknek van tehetsége”

A próféta szólt belőle!

A zseniális őstehetség eljátszotta a világ és magyar irodalom minden jelentős női szerepét. Átélése, lendülete, lángelméje, csodás hangja, szépséges arca mindent vitt és mindent felégetett maga körül a színpadon.
Jászai Mari hűsége és öt tálentuma holtáig lobogott a Nemzeti Színház rivaldájában. Szíve az első világháború alatt a frontra vitte, – minden szabad idejét sebesült katonák között töltötte. Gyógyított, szavalt, édességet, dohányt, ruhát adományozott.
A vér, a szenny, a szenvedés, a nyomorúság, az éhezés része volt addigi életének, így újra „hazatalált”.
Azonosult a valósággal, ami nem szerepjáték volt, hanem maga az akkori rög magyar világ.
Lakása raktárként működött, mindenkinek tudott adni valami személyes ajándékot.

báró Mednyánszky László: Szerbiában 1914-1918

‡ báró Mednyánszky László festőkirály áldotta Mari krisztusi lelkét, aki maga is sebesült katona volt
‡ Ibsen norvég drámaíró és hősnői „magyarrá nemesültek” Jászai Mari fordításai nyomán
‡ Reviczky Gyula főnemességétől és örökségétől megfosztott tragikus sorsú líra-király rövid 34 évének egyetlen öröme a színész-királynő lett. Haldokló katonák arcát vitték Isten elé versben és színműben, szegény melós emberek így váltak Petőfi barátjává a szabadság délibábos világában.

Nem a 300 eljátszott szerep emelte a halhatatlanok Pantheonjába Jászai Marit, hanem Krisztus Urunk kis diakonisszája talált örök békére és boldogságra a nyomorultak lábait megmosva, sebeiket bekötözve, könnyeiket letörölve, a szentek közösségében, a búnök bocsánatában, a test feltámadásában.

Kiss Kata Zenekar: Magyar vagyok

Reviczky Gyula: Nem mondta senki még: először

Nem mondta senki még; először
Tőled hallottam: Értelek!
Óh, légyen áldott az az óra,
Mely engem hozzád vezetett.

Jóságod enyhe napvilága
Keresztüljárta bánatom’,
S verőfényes, derült napokról
Megint, megint álmodhatom!

A jó isten megáld bizonnyal,
Hogy vélem annyi jót tevél.
Talán egymásnak szánt a végzet.
Valami súgja: Várj! remélj!…

Örök boldogásgról, derűről
Most zeng először énekem.
Ha téged látlak, azt hiszem, hogy
Boldognak lenni végzetem.

‡ A Feltámadott Urat mindig csak a hívő ember látta, hitetlen sohasem.
A Feltámadott Krisztus a valóságnak az a dimenziója, melyet csak a hit képes felfogni.
De éppen a Húsvét története bizonyítja, hogy a valóságnak e dimenziója nélkül tört, üres és ezer talányú a mindenség, az élet, sőt még az a történelem is, amelynek külső eseményei elvezetnek a keresztig.
Aki azonban a Feltámadott Úrban megragadta a láthatatlan dolgok valóságát, és megtapasztalta a reménylett dolgok bizonyos mutatóját, az olyan magyarázatot, világosságot, értelmet talál a külső világban éppúgy, mint a belsőben.

✿ Kazinczy Ferencként hozva Érsemjén akácos útját Kufstein szikla cellájába, honnan öt év után szabadulva Széphalom legyen a magyar nyelv bástyája
✿ Munkácsy Mihály elborult elmével Krisztusként élve tovább vásznai tündöklésében
✿ Jászai Mari királynő a színpadon is Krisztus diakonisszája a haldokló honvédek között
✿ Liszt Ferenc abbévá válva azonosul Árpád-házi Szent Erzsébettel
✿ Benedek Tibi rakétaként szelve a medencét mázsás szerbekkel a nyakában úgy, hogy azok a meccs végén meg tagadják egymást és a fizika törvényét

Máté Péter: Maradj még! – „A mennyországban Istenem rendeld mellé az összes angyalt, hogy szeressék”

Balassi Bálint – Psalmus 148.

‡ Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében.
Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.
Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.
Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját.
Kössétek lábatokra a készséget a békesség evangéliumának hirdetésére.
Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.
Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten Igéje.
(Szt. Pál levele Efézusba 6:10-17)

‡ Az árvák atyja – az irgalmasság prófétája
Nt. Kiss Ferenc püspökladányi lelkipásztor, Alsószabolcs-Hajdúvidék Református Egyházmegye esperese lett 1911-ben.
Székfoglaló beszédében kijelentette:

„Az éhezőnek kenyeret, a tudatlannak világosságot, a bűnösnek váltságot!
Éppen eleget hallotta már a világ fórumi szószékekről, templomi katedrákról, iskolakönyvekből, hogy baj van, hogy segíteni kell.
Ne csak prédikáljunk a népnek, hanem foglalkozzunk a néppel.
Teremtsünk gyülekezeti életet.
Erősítsük az egyén hitét, s ez a csodatévő erő: a nép a Krisztusban, Krisztussal újjászüli egyházi életünket – ezt a megmerevedett organizmust”

‡ Isten áldja spirituális küzdelmünket a sötétség gonosz erői ellen. vigyük az örömhírt a lelki fegyverzet részeként, az evangéliumi buzgóság lendülete töltse be életünket!

Gyászba borult Isten csillagvára – Énekel Bábel Márta

Gyóni Géza: Mihályt hazaviszem
1917. VI. 14. Krasznojarszk – Békéscsaba theologus lángelméje 33 évesen búcsúzik az élettől, mellette meghalt testvérétől

Hazaviszlek, hogyne vinnélek,
Hiszen melléd akartam bújni,
De te legdrágább nem engedted.
Hazaviszlek apánk ölébe,
Szent térdén fogsz majd lovagolni, –
Mint régen édes kicsi gyerek –
S én bús öreg majd a sarokban
Irom enyésző könyvemet.

Mert Ti vagytok a fiatalság,
Áldás, jövendő, éltető,
Belőletek buzog fel eztán
Minden életvágy és erő,
Kik pilla rezzenése nélkül
A sikokon megálltatok,
S nem lesz, nem lesz belőletek már
Soha, sohase bús halott!


1917. június 14.

E Turul-madár szárnyai őrizze a hont

Jó szívvel ajánljuk Kedves Testvéreink figyelmébe az alábbi írásokat

Közéjük menni és behívni
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Erdélyi gyökereit kutatta fel a századelőn Brazíliába kivándorolt felmenőkkel rendelkező portugál Mária Szilárd
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

E közös „hazáért élni kell inkább mint meghalni”
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Szerdócz Ervin: A niszán hónap ünneplése
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Interjú: Novák Katalinnal, Magyarország köztársasági elnökével
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)

Mohácsi László
tiszteletes úr

Debrecen-Józsa, 2023. április 22.

A képek forrásai:
hu.wikipedia.org
bcoolmagazin.hu
mek.oszk.hu
reformatus.hu
kronikaonline.ro
romkat.ro
mazsihisz.hu
szon.hu
publicdomainpictures.net