Egy “mai példázat” és dicséret (2022. február 26.)

Kedves Testvérek!

Máté evangéliuma 25. fejezetének 34-36. versei:

34, Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.
35, Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,36, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.

Dr. Gyökössy Endre elbeszélése: Mária – Megyeren

Zsiga bácsi a tőle megszokott pontossággal összehajtogatta a Népsportot és a konyha asztalának megszokott helyére igazgatta. Rendszeretetéről volt híres a bőrgyár portáján is, ahol kapus-kuckójában még a kulcsok is rendeltetésük szerint ABC sorrendben lógtak a szögeken.
Ahogy felnézett, a konyhaablakon át éppen a szemben levő lakás ablakára látott, ahonnan egy 25-ös villanyégő rőtes fénye derengett ki a keskeny udvarra. Körülményesen kiemelte mellényzsebéből édesapja óriási masiniszta-óráját, s mert a konyhai óra négy percet késett, tömpe ujjával órájához igazította.
– Te Zsófi! – szólt feleségére – Mari néni itthon van.Felesége egy pillanatra abbahagyta a lencseválogatást az asztal sarkánál és az ablak felé fordult:
– Na és aztán, miért ne lehetne itthon…
– Mert péntek van és négy perccel múlt hét óra.- Ettől még itthon lehet – fordította vissza fejét a felesége.
– Tudod, hogy nincs olyan péntek, hogy ne menne a templomába, ott meg pont hétkor kezdődik az a micsoda.- Bibliaóra.
– Az. Na meg szerdán is eljár ilyen idő tájt és akkor is világos volt nála.- Ha nem volna hetven éves az a vén Mari, most fejbevernélek palacsintasütővel, te Zsiga, hogy csak az ablakát bámulod.- Ne bomolj már, Zsófi. Inkább menj át hozzá, hátha beteg.- Nem beteg az, hanem bolond! – kapta fel deresedő fejét az asszony.
– Ne mondj már ilyet! Az egyetlen csöndes lakó ebben az egész ramaty házban. Még jó, hogy lebontják. Mi bajod vele, eddig csak dicsérted!?- A múltkor iderakta nekem a Bibliáját s gyúrni se hagyott. Azt mutogatta belőle, hogy ő is Jézus anyja.- Micsoda?- Na látod. Mondtam, hogy bolond. Azt állította, hogy benne van a Bibliában, hogy aki az Isten akaratát cselekszi, az Jézus fitestvére, nőtestvére, meg anyja.
– És benne volt?- Tésztás kézzel én ugyan nem vettem fel a szemüveget, de ő ötször is elolvasta, ráadásul úgy, hogy ezt maga Jézus mondta s váltig állította, hogy ő az Isten akaratát cselekszi és ezért ő is Jézus anyja. Na
– Azért átnézhetnél – szólalt meg újra Zsiga bácsi, némi fejcsóválás után.
Az asszony ingerülten egy vödörbe rázta kötényéből a kiszedegetett szemetet s szó nélkül kifordult a konyhából. Átment a keskeny udvaron, ahol jobbról, balról szoba-konyhás lakások sorjáztak, benyitott Mari néni hideg konyhájába s onnan aprócska szobájába.Mari néni egy nagy dunyha alatt ágyban feküdt. Csak aszalódott kis arca látszott ki a párnák süppedéséből, verejtékes volt a homloka. A szobájában nyirkos hideg.
– Beteg? – reccsent Zsófi az öregasszonyra.
– Azt hiszem, elkapott az influenza – vacogta Mari néni.- És senki sincs, aki magára nézzen, maga “Jézus anyja”?- Van lelkem.Zsófi asszony meghökkent: – Aztán kicsoda?
– Jézus. Aki a kereszten is törődött az anyjával, amikor János apostolra bízta.Zsófi méregbe gurult:
– No, nem nagyon látom, hogy törődne magával.- Már hogyne törődne, amikor ideküldte magát, Zsófikám.
Zsófi kinyitotta a száját, valami cifrát akart mondani, de lenyelte. Szó nélkül kiment a szobából és átrobogott az udvaron. Mikor berobbant a konyhába, elpárolgott a mérge. Zsigája kérdőn nézett rá:
– Na, hogy van a te megyeri Máriád?
– Menj, hasogass fát, gyújts be nála. Még van időd. Szólj be az SzTK-ba is, jöjjön ki az ügyeletes.
– Te is átmehetnél.
– Tedd, amit mondtam, te … te Szent József! Én főzök neki egy kis erőlevest. Napok óta nem ehetett meleget.
Elakadt a szava, mert Zsigája mintha mosolygott volna. Ritkán tette. Zsiga bácsi is zavarba jött. Elővette masiniszta-óráját. Megnézte a faliórát s mert egyet mutatott a kettő, felvette a konyhasarokból a kisbaltát és kiment a sufniba fát hasogatni. Máriának.

395. dicséret Isten szívén megpihenve…

Áldás, békesség! Presbitérium

A kép forrása:
hazankert.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.