Kedves Testvéreim!
Megrendülten, de Istenünk irgalmas, gondviselő szeretetében szüntelenül bizakodva, valamint akaratában megnyugodva, adom hírül Nektek; gyülekezetünk tagjainak, közösségünkhöz közel állóknak, hogy sógoromat, Dr. Mészáros Istvánt (Zsuzsa nővérem férjét), szombaton éjjel, otthonában, hirtelen gyorsasággal szólította magához az mi Urunk Istenünk.
Szívünkben visszhangoznak az Igék ebben a fájdalomban is erősítve minket:
“Mert akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.” (Rm 14, 8)
“Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Isten szeretetétől, mely vagyon a mi Urunk Krisztus Jézusban.” (Rm 8: 38-39)
István életéért, családunkban és gyülekezetünkben való derűs, mindig készséges, megértő, szelíden szóló és jóságosan segítő, hitvalló jelenlétéért Istenünknek adunk hálát.
Temetéséről hírt adunk majd.
Imádságaitokat köszönjük mindnyájatoknak.
Áldás, békesség!
Hegedűs Loránt, lelkipásztor