Napi ige (2021. február 26.)

Ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk; János evangéliuma 8. részének 12-20. versei:

Jézus a világ világossága
12, Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága; a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.
13, Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.
14, Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek.
15,Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.
16, De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem.
17, A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz.
18, Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem.
19, Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
20, Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.

Dr. Victor János igemagyarázata:

A világ világossága
Sóvárogva figyelek arra: mit mond magáról Jézus. Világosságul kínálja magát az egész sötétségben tévelygő világnak és benne nekem is. Amíg Őt “követem”, addig fényesség esik az utamra és csak nyomában kell haladnom. Mindig tudhatom: merre haladjak: jó úton vagyok biztos cél felé. Mi lenne belőlem e nélkül az “élet világossága” nélkül? Mi pótolhatná azt? (12.)
Bizalommal figyelek arra is: hogyan beszél Jézus magáról? Ha más mondana ilyen sokat ígérő, nagy dolgot magáról, azt mondanám: nem lehet igazság amit mond. De Ő mennyei eredetének és jövendő mennyei felmagasztalásának olyan bizonyos tudatában szól, hogy szavának ereje legyőzi kétségeimet. Ő tudja, milyen nagy ajándékot ígér, de teljes határozottsággal állja szavát! (13-14.)
És hálásan figyelek arra, amivel megtámogatja Jézus az Ő szavát. Az Ő szava több, mint egy hozzánk hasonlatos, törékeny, véges embernek a szava. Ő nem “egyedül”, nem is a maga nevében áll elénk ígéreteivel. “Ő és az Atya” elválaszthatatlan egymástól. Általa és vele az örökkévaló Isten irgalma közelget, hogy “világosságot” láthassunk az élet minden sötétségében. Rábízhatom magamat vezetésére! (16.)

Jézus és az Atya
Két egybehangzó bizonyságtétel kölcsönösen megerősíti egymást és meggyőző bizonyosságot ad. De különösen akkor, amikor az egyik Jézusnak saját magáról szóló szava, a másik pedig az Atyáé, amely amazt igazolja. A messze múltból, a Szentírás lapjairól hangzik felénk az egyik, a másik ráfelel a jelenben a szívünk mélyén. Ugyanazt mondja mind a kettő: Jézusban jelent meg az élet, Őt kell elfogadnunk Urunknak és Megváltónknak! Nem maradhat semmi kétség! Igazság ez, amely előtt boldogan meghajolhatok! (17-18.)
Két egymással egységben összefüggő valóság sohasem érthető meg külön-külön, csak egyszerre és együtt. Mindenek felett áll ez Jézusnak és az Atyának az “ismeretére”. Soha senki nem “ismerte” Jézust, akinek szeme nem nyílt meg az Ő Atyjának “ismeretére” is. És viszont az Ő elkerülésével hiába akarná bárki is megismerni az Atyát! Egymást magyarázzák és világosítják meg az Ő mindhalálig engedelmes, alázatos szolgálata itt a földön és az örökkévaló megváltó Szeretet világot meggyőző hatalma odafönt a mennyben! Egyiket a másikban szemléljem imádva és áldva! (19.)
Mit jelentene Jézus, ha nem az Atyától jött volna? Mit tudnék az Atyáról, ha nem küldte volna Jézust?

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük