Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: a Korinthusbeliekhez írt második levél 10. részének 12-18 versei.
12 Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak.
13 Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is.
14 Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával.
15 Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön.
16 Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek.
17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék,
18 mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.
STEINBACH JÓZSEF IGEMAGYARÁZATA
Sok küzdelme volt az apostolnak Korinthusban, az itteni gyülekezettel. A helyzet tipikus: az apostol vitte nekik az evangéliumot, és az így alakult gyülekezetben máris létrejött egy belső mag, aki saját maga belső körét tartotta igazán Krisztushoz tartozónak, másokat nem (10,7–11), valamint ez a csoport a gyülekezet valódi születését is magának tulajdonította. Ezek önmagukat ajánlgatva, önmagukkal dicsekedtek, a maguk mértéke szerint; valójában lenézték Pált: erőtlen alkatát, görög mérték szerint szánalmas beszédét, de ezek szerint a hitét is (10,9–12).
Az apostol egyrészt megfelel ezekre a kihívásokra, mert szó nélkül hagyni alapvető tévedéseket: bűn. Válaszában hangsúlyozza az apostol, hogy neki és a vele lévőknek üdvbizonyossága van, hogy ők is a Krisztuséi (10,7). Ezzel nem mondja azt Pál, hogy csak ők a Krisztuséi, de ők is! Feleletében azt is kiemeli az apostol, hogy az ő mértékük az az isteni mérték, amely alázattal ismeri a saját határait, de az Úr által, számára kijelölt feladatot is ismeri; sőt, annak is tudatában van, hogy minden eredmény kegyelem – a hit terén különösen –, az Úr ajándéka, ezért nincs mivel dicsekedni, de hálával meg lehet említeni azt, amit általuk végzett el az Úr (12–14).
Milyen jó, hogy van egy rajtunk túlmutató, biztos mérték, amit az Úr jelentett ki számunkra, amelyhez bizton igazodhatunk, és amely reménységgel tölti el a szívünket, mert ez a mérték egyben biztos irány is, az üdvösség felé (12–13). Ezért az apostol, noha megfelelt kihívóinak, nem vitatkozott velük, hanem minden további fejleményt az Úrra bízott, és energiaemésztő, meddő viták helyett, hűséggel végezte tovább szolgálatát. Az apostol nem dicsekedett mások eredményeivel, és a magáét is az Úrnak tulajdonítva említette meg. Aki az Úrban dicsekszik, az nem maradhat néma, de nem is veheti fel a kesztyűt eleve értelmetlen viták és harcok provokálásakor, sem a hétköznapokban, sem a szent szolgálatban (15–17).
161. dicséret: Siess, keresztyén
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A képek forrásai:
hvg.hu