Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: a Korinthusbeliekhez írt második levél 11. részének 1-15 versei.
1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is!
2 Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé.
3 Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.
4 Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.
5 Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.
6 Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek.
7 Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát?
8 Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra.
9 Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek.
10 Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni.
11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!
12 De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi.
13 Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.
14 Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.
15 Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.
STEINBACH JÓZSEF IGEMAGYARÁZATA
Milyen gyarlók vagyunk! Milyen könnyen eltántorodnak a gondolataink a Jézus Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől (3). A gondolat összevissza csapong – leginkább itt vagyunk kísérthetők –, de éppen abban mutatkozik meg a hitünk, hogy csak az Istennek kedves gondolatainkból lesznek szavak és tettek; miközben a mi Urunk hatalma még a gondolatainkat is megtisztítja és megőrzi a Krisztusban (Filippi 4,7).
A korinthusiaknak nemcsak a gondolataik, hanem a szavaik és a tetteik is eltántorodtak Jézus Krisztustól, ahogy gyakran mi is hasonlóképpen bukunk el. A korinthusiak nyitottak voltak, mindenre nyitottak voltak; és aki mindenre nyitott az életveszélyes állapotban van, testi és lelki értelemben egyaránt. Ez a nyitottság maga a kár és a halál. Igenis van, amibe soha nem szabad belegondolni; van, amit soha nem szabad kimondani és soha nem szabad kipróbálni… Aki annyira szabad a nyitottságában, hogy még az erősáramú vezetéket is megragadja, az biztosan ottveszik (3–6; 12–15).
A korinthusiak, a Pál által hozott evangélium mellett más evangéliumra, más Krisztusra, más lélekre is nyitottak voltak. Már az első keresztyének idején ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, amivel ma küszködünk. Ahol hirdetik Jézus Krisztust, az Ő evangéliumát, a Lélek által; ott azonnal „idegen hatalmak” is munkálni kezdenek, amelyek abban is megmutatkoznak, hogy maguk a hívők is versengésbe kezdenek: az én evangéliumom az igazi, a másiké hamis; én vagyok az igazi hívő, meg még ő, ezek meg nem igaz hívők. Valaki egyszer azt mondta nekem egy lelkészre: „Az csak ezüst, nem arany…”
Ennek a megkülönböztetésnek persze nagyon is lehet alapja. De mi a kritérium, amivel azt mondjuk: ez a valaki más Jézust hirdet; más lélek által, más evangéliumot szól (4). Egy ilyet biztosan megfogalmazhatunk: Hamis evangélium az, amikor hozzátesszük, hogy üdvözülni fogsz, „ha…” Jézus Krisztus evangéliumában nincs: „ha”. Zákeusnak sem mondta az Úr: „Szeretni fog téged az Isten, ha vagyonod felét a szegényeknek adod!” Amikor Zákeus befogadta az Isten megváltó, üdvözítő szeretetét, akkor vagyona felét a szegényeknek adta, mert Isten Lelke erre indította őt, amikor vette az evangéliumot. Isten feltétel nélkül szeret, ezt mutatta meg a Krisztusban.
167. dicséret: Jöjj, mondjunk hálaszót
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A képek forrásai:
hvg.hu