Napi ige és dicséret (2020. október 22.)

Nt. Hegedűs Lóránt református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: a Korinthusbeliekhez írt második levél 4. része.

1 Ezért tehát, mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatban állunk, nem csüggedünk el,
2 hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt.
3 Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek.
4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát.
5 Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért.
6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak:
8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk;
10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.
11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.
12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek.
13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk.
14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.
15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.
16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.
17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,
18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

STEINBACH JÓZSEF IGEMAGYARÁZATA

Lomtalanításkor tűnik fel, hogy a különböző, ajándékba kapott cserépedényekkel, kerámiákkal nem tudok mit kezdeni: kidobni sajnálom a szépen megmunkált darabot; de önmagában mégis haszontalan, mert a cserépedényt azért formálták a fazekas műhelyében, hogy „eszközzé” legyen, hogy valami értékeset hordozzon.
Amikor takarítunk, akkor látom, hogy a cserépedények többségébe beletömtünk valamit; egy idejétmúlt számlát, vagy egy már nem író tollat, vagy ki tudja még mi mindent, ami valójában szemét. A míves cserépedény nem erre rendeltetett: „tele van”, hordoz valamit; de mégis „üres”, mert ami benne van, az kidobandó, értéktelen, tartalmatlan, már nem számít, már nem fontos.
Ilyenné lett az emberi élet is: az Úr szépen megmunkálta, hogy hordozza, képviselje a legszentebbet, magát az Alkotóját! Ehelyett életünk tele van minden mulandó, önmagában értéktelen dologgal; tehát „tele” vagyunk; és az örök élet szempontjából mégis „üresek” vagyunk.
Az embert arra formálta meg „ékesen” – eredeti szentségben és tisztaságban – az Úr, hogy hordozzon… Nem mindegy, hogy mit hordozunk: örökkévaló kincset; avagy kincsnek tűnő mulandó kacatot? Nem mindegy, hogy mivel vagyunk tele! Egyáltalán nem mindegy, hogy mivel tömtek meg bennünket! Bizony, nem mindegy, hogy mit tartunk fontosnak; és milyen hatások érnek bennünket, valamint gyermekeinket!
Kegyelem, amikor cserépedény életünket kézbe veszi az Isten, és kiborítja abból a sok kacatot, amelyeket az évek alatt „beletömködtek, beletömködtünk”, hogy aztán kitöltse törékeny létünket az örökkévaló evangélium kincsével.
„Ez a mi kincsünk cserépedényekben van”. Olyan ez, mint amikor rendrakás közben felfedezek egy poros, mindenféle kacattal teletömködött cserépedényt; fogom, kiöntöm abból a felesleges kacatokat, leporolom, megtisztítom és virágot ültetek bele. Attól kezdve hasznossá lesz a cserépedény, virágja tündöklik, illatozik, virágzik. Mindenki a virágra tekint, nem a cserépedényre; de pont így van jól. A cserépedény akkor tölti be a küldetését, ha hordoz „valami szépet”, valami valódi kincset, igaz értéket.
Ez az igazi, múlhatatlan, örökkévaló kincs a mi Urunk, Jézus Krisztus. A mi cserépedény életünk legnagyobb méltósága Jézus Krisztus evangéliumának hordozása…

467. dicséret: Mily jó, ha bűntől már szabad

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A képek forrásai:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük