Napi ige és dicséret (2020. szeptember 23.)

Nt. Hegedűs Lóránt református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: a Korinthusbeliekhez írt első levél 6. részének 9-20. versei.

9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok,
10 sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.
11 Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.
12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem válok semminek a rabjává.
13 Az eledel a gyomorért van, a gyomor pedig az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.
14 Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani.
15 Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla!
16 Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert amint az Írás mondja, „lesznek ketten egy testté”.
17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele.
18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.
19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?
20 Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!

STEINBACH JÓZSEF IGEMAGYARÁZATA

Jézus Krisztus megszabadította népét. Szabadok vagyunk az isteni törvény paragrafusainak hatalmától, mert Isten az Ő törvénye lényegét, az Isten és felebarát szeretetét a szívünkbe írta. Szabadok vagyunk, abban az értelemben, hogy Jézus Krisztusban vagyunk szabadok, Jézus Krisztus személyes hatalma és védelme alá kerültünk, tehát nem vagyunk többé kiszolgáltatva a bűn és a gonosz hatalmának. Szabadon engedelmeskedhetünk a Krisztusnak. Ez a szabadság tehát az Úrnak való engedelmesség, amelyben kiteljesedhet az emberi élet, templommá formálódik, Jézus Krisztus testévé, a Szentlélek templomává (19).

Minden más szabadság megnyomorít, elsorvasztja az emberi életet, akárcsak a legdurvább emberi diktatúra. A „mindent szabad” elv is egyfajta diktátum, a bizonytalanság káoszának uralma, amelyben halálosan szétesik az emberi élet. Ilyenkor már nemcsak örökkévaló, isteni rendről nem beszélhetünk, hanem semmiféle normák, irányok, keretek, célok nincsenek.

Jézus Krisztus az egész embert megváltotta, testét és lelkét egyaránt. Ezért a testünk sem a miénk, hanem az is a mi Urunké. Dicsőítsük az Urat a mi testünkben! (20) Isten, Jézus Krisztusban testté lett, Ő testben támadt fel, ezzel megszentelte a testet, magának foglalta le azt; drága áron vette meg azt, és templommá formálta (19–20). Mi az Úréi vagyunk. A test az Úrért van (13–14). A testünket látja a másik ember. A testünkben, az életünkben, a cselekvésünkben leszünk hitelesek. Az apostol ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozza, hogy megregulázza a testét, hogy ő maga semminek ne legyen a rabjává, és ezáltal alkalmatlanná ne legyen a szolgálatra (1Korinthus 9,27). Amint azt látom, hogy valami az uralma alá kerítené a lelkemet és a testemet, a kettő ugyanis elválaszthatatlan, akkor meneküljek az én szabadító Uram oltalma alá, a szolgaság igája elől (Galata 5,1). A látszólag közömbös dolgok, mint például az evés, is rabbá tehetnek (12–13). A szó szerinti értelemben vett paráznaság, most ott erről beszél az apostol, azonban a legnagyobb veszély, mert a testi érintkezés e-világban kitörölhetetlen nyomot hagy (14–18). A testkultusz és a mai Ige üzenete között semmi kapcsolat nincs. A testkultusz mindkét véglete, a test istenítése és megvetése, egyaránt elvetendő.

Mindent szabad nekem, de nem lehetek semminek a rabjává (12). Közömbös, hogy mit eszem, szabad vagyok az étkezésben, hálával és örömmel ehetek, ha a másiknak is van mit ennie. De nem lehetek rabja az étkezésnek, nem lehetek falánk. Ha már csak az evés jelent örömöt, ha már csak az evés a menekülés, az evés a kikapcsolódás, az evés a jutalom, akkor vigyázni kell! Egyébként vigyázzunk, mert folyamatosan eszünk és eszünk. Jóléti kultúránkban úgy beszélünk folyamatosan az evésről, hogy közben illik megmaradni csontsoványnak; mindemellett másoknak már ivóvizük sincs. Áldott legyen az Isten azért, hogy az Isten országa nem evés és ivás, hanem Szentlélek általi öröm; ugyanakkor „ott” mégiscsak részünk lehet a nagy vacsorában… (12–13)

A paráznaság, most annak szó szerint vett értelmében, ennél még bonyolultabb kérdés. Az apostol egyértelműen fogalmaz (15). A Jézus Krisztusban nyert szabadság arra tesz szabaddá, hogy örök hűségben éljek, egy kísértésekkel teli világban azzal, akivel egy testté lettem (16). Isten a gondolatainkat is ismeri. Ezért szükségünk van a kegyelemre. De az Úr a gondolatainkat is kordában tartja és nem engedi, hogy azok testi hűtlenségben öltsenek testet, hiszen minden testi kapcsolat nyomot hagy bennünk (18). Sok olyan embert ismerek, akik szépek, okosak, és nem is akartak ellent állni a kísértésnek, sok-sok testi kapcsolatuk volt. Ma kiégett, szétesett, toprongy emberek, akik senkihez sem tartoznak, az életük romokban hever, minden látványos siker ellenére is. Bizony még akkor is így van ez, ha közben megtértek és új életet kaptak. Mert a bűneinknek az e-világi következményeit hordoznunk kell, még akkor is, ha annak, Jézus Krisztus kegyelme által már nincsenek e-világi következményei (14–18). Légy hű, ilyen értelemben is mindhalálig, egy korinthusi viszonyokhoz hasonló, tobzódó világban! (Jelenések 2,10)

467. dicséret: Mily jó, ha bűntől már szabad

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A képek forrásai:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük