Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 9. részének 24-27. versei:
Intés a rothadatlan koronáért való küzdelemre
24, Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.
25, Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatürtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant.
26, Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos;
27, Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Viaskodás és jutalma
Feltárja az apostol az ő belső életének titkát: azt az állandó harcot, amelyet önmagában folytat. “Viaskodik” belsejében és “megsanyargatja” testi emberét. Csak így szolgálhatja apostoli küldetését. Különben “méltatlanná lenne”, alkalmatlanná válnék az Evangélium prédikálására. Hiába szólna a szája, ellentmondana a szavának az élete. S ő nem akar “bizonytalanra futni”.Ugyanilyen küzdelemre szólítja fel az apostol olvasóit is. Különben ők is úgy járnak, mint a “versenyfutó”, aki hiába futott, a “jutalmat” nem nyerte el. Csak a maga óemberével való állandó tusakodás árán lehet eredményes a keresztyén ember bizonyságtétele. Szájjal könnyű azt elvégezni, de súlya, hatékonysága a szónak nincs ilyen belső küzdelem nélkül.Magát is, olvasóit is azzal biztatja az apostol erre a küzdelmes erőfeszítésre, hogy az eredmény majd dúsan megjutalmaz érte mindenkit. “Romolhatatlan koszorú” int felénk ezen a versenypályán! Nincs annál dicsőségesebb kitüntetés, mintha egyszer majd kitűnik, hogy valóban részünk volt emberi lelkek üdvösségének a munkálásában. Ezért érdemes “viaskodni”!
312. dicséret: Várj, ember szíve készen…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu