Napi ige és dicséret (2021. január 19.)

Nt. Hegedűs Lóránt református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 3. részének 27-36. versei:

27, Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.
28, Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem, hogy ő előtte küldettem el.
29, A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
30, Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
31, A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.
32, És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be.
33, A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34, Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
35, Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.
36, A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Dr. Victor János igemagyarázata:

Jó Példaadás!
Keresztelő János nem osztotta híveinek féltékenységét és nyugtalanságát, hanem készségesen átengedte a teret Jézusnak. Alázatos tudatában volt annak, hogy milyen szerepre kapott megbízást onnan felülről, és milyenre nem. Sohasem akart más lenni, mint a Krisztus előtt “elküldött” útegyengető. Most már megjelent maga Krisztus, – hadd forduljon az emberek figyelme feléje s őt magát akár felejtsék is el! (27-28)
Ezzel példát adott Krisztus minden bizonyságtevőjének. Sohasem lehet az a célunk, hogy magunkhoz kapcsoljuk az emberek szívét. Mi nem lehetünk az ő Krisztusaik. Ővele magával kell örök frigyre lépniük. Mi csak ezt a frigyet előkészítő “barátok” lehetünk. S ha annak napja eljött, boldogan félreállhatunk. Ha ránk akkor már senki se figyel, “betelt a mi örömünk”, amelynél nagyobb nincs! (29)
Sőt minden más vonatkozásban is az életem alaptörvényévé tehetem a Keresztelő János vallomását: “Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom”. Minden nyomorúságom és bűnöm onnan ered, hogy én magam nagyon nagy vagyok és Krisztus nem elég nagy az életemben. Hadd billenjen az igazi helyzetbe ez a mérleg: legyen az én serpenyőm egészen mélyen alant, s a Krisztusé egészen fölül! (30)

“Aki felülről jött”
Keresztelő János bizonyságtevő szavaihoz hozzáfűzi az evangélista a maga bizonyságtételét is Jézus Krisztusról.
Szól az Ő személyének egyedülálló titkáról. Ő más, mint a legnagyobb és legszentebb földi emberek is, mert Ő nem “a földről való”, hanem “felülről jött”. Neki az Atya “nem mérték szerint adta a Lelket” hanem annak teljességével felruházva “küldötte el” Őt. “Mindent az Ő kezébe adott”, nem csak bizonyos véges megbízatást. Ezért Ő “feljebbvaló mindenkinél”.
Ezért hirdeti az evangelista az Ő szavának végleges és örök érvényességét.Ő a mennyei titkok ismerője s ezért nem csak “földieket szól”, mint mások. Ő az Isten tulajdon “beszédeit szólja”. Mások is voltak Isten követei, akik által fontos igazságok üzenetei érkeztek hozzánk. De egyik által sem mondotta ki Isten az utolsó szót. Ő a teljes kijelentés fényét hozta el!
Figyelmeztet hát az evangélista az Őhozzá való viszonyunk sorsdöntő fontosságára. Örök életünk vagy végromlásunk fordul meg azon: hogyan felelünk az Ő közelgetésére. Lehet alázatos hittel “befogadni az Ő bizonyságtételét”, s akkor az Isten pártján állunk, ahol örökre biztonságban vagyunk. De lehet “nem engedni” is az Ő szavának s akkor “Isten haragja marad rajtunk”.

396. dicséret: Ébredj, bizonyságtévő lélek…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük