Napi ige és dicséret (2021. január 25.)

Nt. Hegedűs Lóránt református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 4. részének 31-38. versei:

31, A közben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32, Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
33, Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
34, Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
35, Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
36, És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
37, Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
38, És annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

Dr. Victor János igemagyarázata:

Jézus eledele
Amikor Jézus nem nyúl a felkínált eledel után, tanítványai csak arra tudnak gondolni, hogy valaki már jóltartotta megéhezett Mesterüket. “Eledel” alatt ők is csak testi táplálékot tudtak érteni, mint az imént a samáriai asszony “víz” alatt csak testi italt. A Jézus közelében forgolódó lélek is sokáig oda tud még tapadni a látható testi világ dolgaihoz és nehezen ébred rá a lelki dolgok valóságára!
Pedig Jézus testi éhsége attól a lelki örömtől múlt el, amelyet az Isten nevében elvégzett szolgálat szerzett neki közben. “Isten akaratát cselekedni” valóságos táplálék és erőforrás volt számára. Másfajta munkától elfogy az ember testi-lelki ereje. Ettől ellenben úgy gyarapszik a lélek, úgy fölfrissül és megújúl, hogy fölöslegessé válik még sok olyan evilági megelégíttetés is, amely különben nagyon kellene!
És mi volt az az Isten-akarta “elvégzett dolog”, amelytől Jézus egész lénye új erővel telt el? Egy szerencsétlen, névtelen emberi lelket megmentett és új életre segített el. Ahol valaki ezt a szolgálatot végzi, oda áradnak az Isten életadó erői arra is, akit meg kell menteni, de arra is, aki a mentő szolgálatot teljesíti. Ebből megérthetem: hogyan nyerhetem el táplálékomul én is a Jézus “eledelét”!

Vetés és aratás
Igaza volt a közmondásnak, amelyet Jézus idézett. Vetéstől aratásig csakugyan hónapoknak kell eltelni. Nyugodtan meg kell adni az elvetett magnak az időt, hogy szárbaszökhessen. Az Isten szántóföldjén sincs másképpen. Aki Isten nevében azon veti a magot, annak is tudnia kell várni, tudnia kell a jövőnek dolgozni. Nem fontos, hogy hamarosan meglássa, vagy egyáltalán megérje munkájának eredményét! (35)
És azért igaza van a másik közmondásnak is, amelyre Jézus hivatkozik. Sokszor másoknak jut osztályrészül az aratás öröme, mint akik a magvetés munkáját végezték. Néha már régen elvetett mag megérett termését kell csak learatni. S ezért vannak az Isten szántóföldjén is azonnal learatható termések. Ilyenkor nem türelemre, hanem serény munkára van szükség. S nagy lehet a vele járó öröm! (37-38)
De mindenekfelett igaza van Jézusnak abban, hogy az Isten szolgálatának lelki mezején minden szolgálat szent kiváltság. “Együtt örvendezhet mind a vető, mind az arató.” A Gazda osztja ki a szerepeket, kinek a sok türelmet kívánót, kinek a gyorseredményt hozót. De mindenképpen boldog lehet az, akit elhív és beleállít az Ő munkájába! Gyenge erőmmel hadd lehessek és is részese annak! (36)

398. dicséret: Úr lesz a Jézus mindenütt…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük