Napi ige és dicséret (2021. január 6.)

Nt. Hegedűs Lóránt református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 1. részének, 19-28. versei:Keresztelő János bizonyságtétele az Isten Bárányáról

19, És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?
20, És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.
21, És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.
22, Mondának azért néki:
Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?
23, Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.
24, És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:
25, És megkérdék őt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
26, Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.
27, Ő az, a ki utánam jő, a ki előttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.
28, Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.

Dr. Victor János igemagyarázata:Kétféle fogadtatás:
Szemügyre veszem a Keresztelő Jánoshoz elment tudakozódó küldöttség tagjait. Tele vannak kérdésekkel, de mennyire meglátszik rajtuk: nem személyes ügyük nekik az, hogy mit is akar ez a pusztai próféta. Csak “hivatalosan” járnak el kérdezősködésükben. Kénytelenek valamilyen véleményt alkotni róla, mert egészen hallatlanná mégsem tehetik szavát, de a szívükre igazán nem veszik azt!Figyelem Keresztelő János magaviseletét az iránta felébredt érdeklődéssel szemben. Eszébe sem jut magát valamilyen kiváló és nagy embernek feltüntetni. Nem ő fontos, hanem aki majd utána jön! Ő maga nem más, mint “kiáltó szó”, amely az utat egyengeti, a fogadtatást előkészíti. Nem maga akar az emberek figyelmének a középpontjában állani. Őneki elég az, hogy olyan dicsőséges Úrnak a szolgálatában állhat!És látom a háttérben Krisztust, akinek Keresztelő János előfutára volt. Talán meg sincs még említve itt, de máris az Ő közelgetése igazgat mindent. Az Ő jövendő ellenfelei azok, akik már jöttének előszele elől is begombolkoznak. És az Ő dicsősége előtt alázkodik meg hirnöke, a próféták legnagyobbika is. Mindig ez a kétféle fogadtatás várja: vagy hűvös elzárkózás, vagy alázatos meghajlás!
Krisztus szolgálatában:Keresztelő János Krisztus nevében keresztelt. Saját magában nem talált semmilyen jogcímet arra, hogy a bűnbocsánatnak és lelki megtisztulásnak ezt a külső pecsétjét osztogassa. És ő csak “vízzel keresztelt”, csak puszta külső szertartást tudott végrehajtani. De Az, aki majd utána jön, meg fogja adni annak lelki valóságát és isteni érvényességét is. Annak szolgálatában nagy és szent dolgokra vállalkozhatik az ember!De éppolyan boldogan elvállalta volna Keresztelő János a legszerényebb teendőt is Krisztusért, Úgy érezte, hogy méltatlan ő még arra is, hogy “a saruja szíját megoldja”. Az Ő szolgálatában még a legalázatosabb, legszolgaibb teendő is meg nem érdemelt kitüntetés, aminek csak hálás örömmel tehet eleget az ember. Sohasem a munka fajtájától függ annak méltósága, hanem attól: kiért végezzük.Keresztelő János a legdicsőségesebb Urat szolgálta Krisztusban. Ha az idők rendjén csak “utána jött” is, mások még sokáig “nem ismerték” is, vagy talán sohasem nyílt is meg a szemük dicsőségének meglátására, ő tudta, hogy “előbb lett”, előbb, mint ő és előbb, mint mindenek. Az örökkévalóságból, az Isten szívéből jött Ő erre a világra. Ezért olyan nagy és olyan boldogító dolog Őt szolgálni!

165. dicséret: Itt van Isten köztünk…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük