Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk János evangéliuma 1. részének 29-40. versei:
29, Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!
30, Ez az, a kiről én azt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál.
31, És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én,, a ki vízzel keresztelek.
32, És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.
33, És én nem ismertem őt, de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
34, És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.Jézus első tanítványai
35, Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül: 36, És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
37, És hallá őt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.
38, Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:
39, Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?
40, Monda nékik: Jöjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.
Dr. Victor János igemagyarázata:Örömhír szava:
A legnagyobb jótéteményt hirdeti Keresztelő János. Neki, aki előtt sok bűnbánó ember feltárta a lelkét őszinte vallomásokban, volt alkalma látni: milyen óriási teher a bűn az emberek vállán! De most küldött Isten valakit, aki ezt a roskasztó terhet elveszi a világról. Ha ennek az lesz is az ára, hogy Ő maga áldozati báránnyá válik, „elveszi a világ bűneit”! Nem hangzott ennél soha jobb örömhír e világon! (29.)Isten ajándékából bírta Keresztelő János ezt a bizonyosságot. „Én nem ismertem őt” – őszintén így vallja ő maga is. De lelki szemei előtt megjelent az Isten-adta jel és attól eloszlottak kétségei. Hogy is tudhatná bárki, hogy Krisztus megoldja az Istennel való végzetes perünknek, a bűnnek a kérdését, ha nem Isten maga biztosítaná őt erről? Hadd láthassam én is a Lélek nyilvánvaló jelét Őrajta! (30-33.)Ezért volt Keresztelő János szavának bizonyos a zengése. „Láttam és bizonyságot tettem…” Nem a maga puhatolódzó véleményét hirdette. Mi haszna és értelme lett volna ennek? Amit Isten mutatott meg neki és bízott reá, arról szólott. Ezért volt szava igazság és erő. És akkor lehet csak igazán „bizonyságtétel” az emberi szó, ha ott van mögötte a „láttam” Istentől kapott ajándéka! (34.)Első találkozás Jézussal:„Másnap” megismétli Keresztelő János az ő bizonyságtételét és erre két tanítványa útnak indul Jézus nyomában. Nem mondott semmi újat. De már másodszor mondotta ugyanazt. S ami először nem idézett elő látható eredményeket, most megtermi hatását. Milyen nagy hiba megfáradni és megrestülni a Jézusról szóló bizonyságtételben csak azért, mert nem mutatkozik meg mindjárt a hatása! (35-37.)A Jézus után elindult két tanítvány talán félénk volt ahhoz, hogy Őt megszólítsa. De Ő maga észreveszi, hogy keresik a vele való találkozást, és szóba áll velük. Így megkapják, amire kívánkoztak: nemcsak Őróla hallani, hanem Ővele magával megismerkedni. Ez az, amire minden emberi bizonyságtételen és útbaigazításon túl szükségük van az embereknek. Jó tudnom: maga Jézus megadja nekik! (38-39.)S ha a két tanítvány Jézus kérdésére talán csak első zavarában mondotta azt, hogy az Ő lakóhelyét akarják megtudni, valójában nagyon bölcs felelet volt ez. Mert csakugyan, az az úton való futólagos találkozás nem lett volna elég. Hosszasabb, nyugodtabb együttlétre volt szükségük. Részük is lett benne. „Nála maradának azon a napon.” Idő és csendesség kellett ahhoz, hogy Jézus és az emberi szív föltáruljon egymásnak! (39-40.)
459. dicséret: Az Isten bárányára…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt