Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első levele 7. részének 15-24. versei:
15, Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.
16, Mert mit tudod, te asszony, ha megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfiú, ha megmentheted-e a feleségedet?
17, Csak a mint kinek-kinek adta az Isten, a mint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképen rendelkezem.
18, Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körül.
19, A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.
20, Kiki a mely hivatásban hívatott el, abban maradjon.
21, Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal.
22, Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen a ki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája.
23, Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.
24, Kiki a miben elhivatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.
Dr. Victor János igemagyarázata:
Ki-ki a maga helyén
A saját hibáján kívül magánossá vált házasfélnek azt ajánlja az apostol, hogy nyugodtan vállalja ezt a sorsot is.
Ne áltassa magát az ember azzal, hogy éppen csak az elvesztett és visszaóhajtott körülmények között szolgálhatja az Urat. Hátha hiába jutna vissza a régi helyzetbe és semmilyen lelki eredményt nem tudna elérni, ha visszanyerné is azt? Hiábavaló álmodozás azon sopánkodni: milyen áldásos életet tudnék élni, ha úgy lenne, ahogy én szeretném!
Általában nincs olyan helyzet, amelyben ne lehetne az Urat szolgálni. Ha valakit nem a kedve szerint való sorsba állított és abban hívta el az Ő szolgálatára, az világos jele annak, hogy abban a sorsban akarja is, tudja is az Ő céljaira felhasználni. Van ott bizonyára alkalom és lehetőség bőven arra, hogy az ember Őneki éljen!
És ezért a keresztyén embernek sohasem lehet főgondja az, miként változtathatna külső sorsán. Ám törekedjék a világ szerint is jobb helyzetbe, de első és főgondja az, hogy a meglevő állapotában az Úré legyen. Ne siessen tovább, előbbre, a maga helyéről, hanem előbb „abban maradjon meg az Isten előtt”. Aztán majd Isten megadja a kívánt változást is!
272. dicséret: Mind jó, amit Isten tészen…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu