Napi ige és dicséret (2022. április 20.)

Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész
Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk; János evangéliuma 16. részének 27-32. versei:

27, Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
28, Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához.
29, Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyíltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
30, Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hisszük, hogy az Istentől jöttél ki.
31, Felele nékik Jézus: Most hiszitek?32, Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

Oswald Chambers gondolatai:

“Most hisszük!” – Jézus megkérdezi: “Most hiszitek?” “Ímé eljő az óra , és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok“. Nem egy keresztyén munkás hagyta már magára Jézus Krisztust és a saját kötelességérzésétől, vagy a szükségérzettől hajtva fogott neki a munkának a maga feje szerint. Ennek az az oka, hogy nincs bennünk Jézus feltámadt élete. A lélek elvesztette bensőséges kapcsolatát Istennel, mert a saját vallásos elképzeléseire támaszkodott. Nem bűn ez, nem is von büntetést maga után; de amikor a lélek rájön, hogy így önmagát akadályozta meg Jézus Krisztus megértésében és annyi bonyodalmat, aggodalmat és nehézséget szerzett magának, akkor szégyenkezve és összetörve kell visszatérnie.Sokkal mélyebbre leszállva kellene bizalmunkat Jézus feltámadt életére építeni, mint eddig. Meg kellene szoknunk, hogy mindent állandóan őhozzá szabjunk;  ehelyett azonban “józan eszünk” szerint döntünk, Istentől pedig csak azt kérjük, hogy erre adja rá áldását. De az ilyen munkát Ő nem áldhatja meg, ez kívül esik az Ő királyi uralmán, elszakadt az igazi valóságtól. Ha kötelességből teszünk valamit, olyan irányelv szerint cselekszünk, amely szemben áll Jézus Krisztussal. “Magasabbrendű személynek” tartjuk magunkat és így szólunk: Nekem ebben az ügyben ezt meg ezt kell tennem! Így saját kötelesség-érzetünket ültetjük trónra Jézus feltámadt élete helyett. Ő nem azt mondta, hogy lelkiismeretünk vagy kötelesség-érzetünk világosságában járjunk, hanem hogy “Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással…” (1. János 1.7). Amikor kötelesség-érzetből teszünk valamit, azt meg tudjuk indokolni, de amikor iránta való engedelmességből cselekszünk, akkor az érvelés lehetetlenné válik. Emiatt a szent könnyen nevetségessé válhat.

301. dicséret: Új világosság jelenék…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.