Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 5. részének 7. verse:
Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire oda érek, más lép be előttem.
Erdei-Árva István lelkipásztor (Szamoskóród) gondolatai:
Ennek a gyógyítási történetnek a különlegessége, hogy most nem a beteg fél a kezdeményező, hanem Jézus. Nem kiált a beteg előre, mint a leprások, nem viszik Jézus elé a barátok, mint a gutaütöttet és nem is igyekszik megérinteni Jézus ruháját, hogy gyógyulást nyerjen. Valószínűleg ez a béna ember – a történetből kiderül, hogy ez a betegsége – nem is tudta, hogy Jézus állt meg mellette és tette fel azt a kérdést, amire a válasz nyilvánvaló volt: “akarsz-e meggyógyulni?” Erre a kérdésre jött a felelet: “Uram nincs emberem”. Ebből azonnal látszik, hogy ez a beteg csak az emberi lehetőségekkel számolt. A betegből nem a gyógyulás iránti vágy hiányzott az eddig eltelt évek során, hanem a gyógyuláshoz odasegítő, eljuttató ember.
Néha rajtunk is eluralkodik az érzés: nincs emberem. Míg néhány éve az emberek nagy része időnként összeült beszélgetni; falvakban kiültek a kapu elé, vagy együtt végeztek valamilyen munkát, mely során nemcsak kibeszélhették a gondjaikat, de érezték a közösség összetartó erejét is, addig ma annyira individualizálódtunk, hogy a környezetünkben élő embereket kiszorítottuk az életünkből. Helyette teret engedtünk a kényelem és a munka ördögi körének. Azért dolgozunk, hogy egyre kényelmesebb legyen az életünk és mindezt a megelégedettség érzése nélkül tesszük. Aztán jönnek a nem várt fordulatok, amikor segítségre van szükségünk és megkeseredve vesszük észre, hogy nincs emberünk, nem segít a munka, sem a kényelmes ház vagy autó, sem pedig az érdek-barátok. Rendszerint ilyenkor fordulunk Istenhez, siránkozva panaszoljuk, hogy nincs segítségünk, nincs emberünk.
Ő pedig azt teszi, amit a világ meg nem érthet, be nem fogadhat: kegyelemmel hajol le hozzánk. Ez lehet az egyik legnagyobb reménység az életünkben, mert lehet, hogy nincs emberünk, de van Istenünk.
Csak ez jusson eszünkbe a gondtalan napokon is!
261. dicséret: Kegyelmes Isten, kinek kezében…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu