Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 17. fejezetének 18-21. versei:
18, A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra;
19, És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.
20, De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;
21, Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
Oswald Chambers gondolatai:
Ha magányos úton jársz, olvasd el János apostol evangéliumának 17. fejezetét! Ebből világosan megérted, miért vagy ott, ahol vagy: Jézus azért imádkozott, hogy mint Ő, egy légy az Atyával. Segítesz-e Istennek abban, hogy meghallgassa ezt az imádságot, vagy más célt tűztél ki magad elé? Amióta tanítvánnyá lettél, nem lehetsz többé olyan független, amilyen azelőtt voltál.
Istennek nem az a célja, hogy feleljen imádságunkra, de az imádság által fel tudjuk fogni Isten elgondolását, és ezt teszi világossá a főpapi ima. (János 17.) Egyetlen imádság van, amit Istennek meg kell hallgatnia, ez Jézus imádsága: „Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned„. Ennyire szorosan egyek vagyunk-e Jézus Krisztussal?
Isten nem törődik a mi terveinkkel; nem kérdi meg: „Akarsz-e átmenni ezen az elhagyatottságon, ezen a felforduláson?” Ő megengedi ezeket, hogy célját elérje. Ezek a dolgok, amiken így át kell mennünk, tesznek minket vagy szelídebb, jobb, nemesebb férfiakká és nőkké, vagy még gáncsoskodóbbak, hibakeresőbbek, még inkább a magunk útjához ragaszkodók leszünk. A velünk történő dolgok vagy gonoszokká vagy szentekké tesznek minket; ezt pedig az dönti el, hogy milyen kapcsolatban vagyunk Istennel. Ha azt mondjuk: „Legyen meg a te akaratod„, elnyerjük a János 17. vigasztalását; az a tudat vigasztal, hogy a mi Atyánk a maga bölcsessége szerint cselekszik. Amikor megértjük mit akar Isten, többé már nem leszünk hitványak és cinikusok. Jézus nem kevesebbet kért számunkra, mint a vele való teljes egységet, mint ahogyan Ő egy volt az Atyával. Sokan távol állunk még ettől, de Isten mégsem akar minket magunkra hagyni, amíg eggyé nem leszünk vele, mivel Jézus imádkozott ezért az egységért.
254. dicséret: Mindenkoron áldom az én Uramat…
Áldás, békesség:Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu