Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; Lukács evangéliuma 9. részének 61-62. versei:
61, Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
62, És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.
Oswald Chambers gondolatai:
Tegyük fel, hogy Isten olyat kér tőled, hogy tedd meg, ami nagy próbára teszi józan eszedet, mit tennél akkor? Vonakodnál? Ha a fizikai világ területén megszoktál valamit, azt mindaddig teszed, amíg határozottan nem szakítasz ezzel a szokással. Ez a szellemi élet területén is így van. Újra meg újra nekirugaszkodsz, hogy megtedd, amit Jézus Krisztus kíván, de mindig visszafordulsz a döntő pontnál, – amíg végre eltökélten átadod magad neki. „Igen, – feltéve, hogy engedek Istennek ebben a dologban, mi lesz akkor…, igen, engedelmeskedni akarok Istennek, ha engedi használni józan eszemet, de ne kívánja tőlem, hogy a bizonytalanságba lépjek.” Jézus Krisztus a benne bízóktól ugyanazt a vakmerő lelkületet várja el, amilyet a természeti ember tanúsít. Ha valaki olyasmibe kezd bele, amit érdemes megtenni, akkor jön majd az alkalom, amikor mindent kockára kell tennie. Jézus Krisztus szellemi vonalon megkívánja, hogy tégy mindent kockára, amit józan eszed még a markában tart, merj beleugrani abba, amit Ő mond. És mihelyt megteszed, úgy találod, hogy amit Ő mod, ugyanolyan szilárdan megáll, akárcsak a józan ész. Lehet, hogy Jézus Krisztus szavai a józan ész ítélőszéke előtt esztelenségnek látszanak; de vidd oda azokat a hit ítélőszéke elé és szellemedben megrettenve kezded látni, hogy valóban Isten szava az. Bízzál Istenben teljesen, és amikor kockázatba visz, vágj neki. A válság idején pogány módra cselekszünk; az egész tömegből talán csak egyetlen egy elég merész arra, hogy hitben Istennel számoljon.
265. dicséret: Hagyjad az Úr Istenre te minden útadat…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu