Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 44. részének 3. verse:
Mert vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra.
Charles Haddon Spurgeon gondolatai:
Gyermekeinkben természetük szerint nincs meg Isten Szelleme, amint azt tapasztaljuk is. Sok mindent látunk bennük, ami aggodalomba ejt jövőjük felől, és ez szorongó imádságra késztet. Ha fiunk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy ne hagyja őt Isten elveszni; vezesse a helyes útra. Jobban szeretnénk, ha lányunk is inkább alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő. Ez az igevers bátorítson komoly reménységre bennünket, hiszen bátorítás az előtte való vers is: “Ne félj szolgám, Jákob”, és ez oszlassa el félelmünket.
Az Úr az Ő Szellemét ígéri, bőséggel és erővel árasztja ránk, és nyomában valóságos és örökkévaló áldás terem. Ezen isteni áradat nyomán fejlődnek gyermekeink, míg “Egyik ezt mondja majd: én az Úré vagyok! A másik Jákob nevére hivatkozik” (44,5).
Olyan ígéret ez, melyet számon kell kérnünk az Úrtól. Időről-időre határozottan könyörögnünk kell gyermekeinkért. Mi nem tudunk új szívet adni nekik, de a Szent Szellem igen, és Ő szívesen meghallgatja ezt a kérésünket. A mennyei Atya örömest veszi az apák és anyák imáját. Vannak még szeretteink a bárkán kívül? Ne nyugodjunk addig, amíg velünk együtt nincsenek biztonságban, az Úr tulajdon kezében.
373. dicséret: Jövel, teremtő Szentlélek…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu