Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 8. részének 7-11. versei:
7, De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
8, És újra lehajolván, írt vala a földre.
9, Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymás után kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony középen állva.
10, Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?
11, Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!
Erdei-Árva István lelkipásztor (Szamoskóród) gondolatai:
A házasságtörő asszony történetében a hangsúly nem a paráznaság elítélésén van, hanem az írástudók és farizeusok gonosz hátsó szándékán és végül megszégyenülésükön. Ezek az úgynevezett törvénytisztelő emberek egy asszonyt házasságtörésen kaptak, Jézus elé vitték és tulajdonképpen már az ítéletet is kimondták felette úgy, hogy a mózesi törvényre hivatkoztak, miszerint „halállal lakozzon” (3Móz 20,10). Jézus ismerte a vádlók szándékát: kimondja felette a halálos ítéletet vagy ellentmond a törvénynek? Mindkettő negatívan hat Jézus megítélésére, aki azonban a vádlók meglepetésére megengedi a megkövezést egyetlen kikötéssel: „A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ”. Amíg mások bűneit nézzük és tartjuk számon, sőt ez alapján véleményt formálunk róluk és ítélkezünk is felettük, addig a magunk bűneiről el is feledkezünk. Valójában ez a legegyszerűbb módja annak, hogy elkerüljük az önvizsgálatból adódó kellemetlen érzéseket, a lelkiismeret vádját. Kiszemeljük magunknak azokat az embereket, akiknek nyilvános bűneik vannak és közben azzal nyugtatjuk magunkat, hogy mi azért sokkal jobbak vagyunk. És hogy ezt igazolni is tudjuk, hát ítélkezünk is felettük, mintha megadatott volna nekünk ez a jog. Jézus magatartása most is mintaként szolgál, az elkövetett bűnök ítéletet érdemelnek, de közben nem szabad elfeledkeznünk a megbocsátásról és a jószándékú figyelmeztetésről: „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél”.
461. dicséret: Bár bűn és kín gyötör…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu