Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Jób könyve 33. részének 27-28. versei:
27, Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
28, Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.
Charles Haddon Spurgeon gondolatai:
Ez az igazság szava, egy istenfélő ember bizonyságtétele, és így egyenértékű egy ígérettel. Amit az Úr tett és most tesz, azt tenni fogja, amíg a világ áll. Az Úr keblére ölel bárkit, aki őszinte bűnvallással közelít hozzá, sőt állandóan keresi azokat, akik vétkeik miatt szorult helyzetben vannak.
El merjük mi is mondani Jób vallomását? Nem vétkeztünk-e mindnyájan személy szerint, hogy el kellene mondanunk: „Vétkeztem”? Vétkeztem, szándékosan elferdítettem az igazságot? Vétkeztem és rájöttem, hogy semmi hasznom nem lett belőle, sőt az örök kárhozat fenyeget? Ha így van, siessünk ezzel az őszinte vallomással Istenhez! Ő nem kér ennél többet, de mi ennél kevesebbet nem tehetünk.
Hivatkozzunk ígéretére Jézus Krisztus nevében. Ő megszabadít bennünket a pokol előttünk feltáruló szándékától, életet és világosságot ajándékoz nekünk. Miért esnénk kétségbe? Miért kételkednénk? Az Úr nem gúnyolja ki az alázatos lelkeket. Ő komolyan veszi azt, amit mondott. A vétkeseknek bűnbocsánatot ígér. Akik halált érdemelnek; bocsánatot nyerhetnek általa.
Uram, én megvallom bűnömet, és kérem, bocsáss meg nekem!
223. dicséret: Istenem, én, nagy bűnös ember…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu