Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 14. részének 5-7. verse:
5, Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat?
6, Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
7, Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritel őt, és láttátok őt.
Horváth Loránd lelkipásztor (Detroit) gondolatai:
Ami ebből az igéből kicsendül, egy gondolattal ki lehet fejezni: Jézus az Atya tükörképe. Mindaz, ami Istenben nyilvánvaló; meglátható Jézusban. Szeretete, végtelen irgalma, igazságos felháborodása, bölcsessége, gyógyító ereje, sőt halottakat feltámasztó, a természetnek parancsoló hatalmát nem lehet másként magyarázni, minthogy Ő bírta az isteni teljességet, abból táplálkozott, s az adott körülmények között az Atyával való teljes egyetértésben azt ki is tudta sugározni magából. Benne mindaz megvolt, amit Istenében az ember elképzelhet és semmi sincsen olyan, amiből arra lehetne következtetni, hogy ez Istentől idegen.
Számunkra mégis megfogható jelképek kellenek, így tudjuk csak megragadni őt. E három jelképben mutatja fel az ő lényegét:
- Ő az ÚT vagyis az az egyetlen járható lehetőség, akin keresztül Istenhez és az igazsághoz eljuthatunk. Minden más út halálba jut és nem juthat célba. Gazdagság, karrier, hírnév; mind befejeződik a halállal, azon túl csak a Jézus kegyelme vihet át minket.
- De ő az IGAZSÁG is! Örök jelkép, akit egyetlen korszak embere sem tud felülmúlni, de elérni sem. Minden korszak megtalálja a maga ideálját Őbenne, de egyetlen kor sem tud Nála nagyobbra felmutatni.
- Végül Ő az ÉLET! Teljességet követése nélkül senki el nem érhet, s létünk csak az Ő személyes irányítása és lelke segítségével érheti el teremtettségének csúcsát. Nem hiába mondja a tökéletességére törekvőknek: Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!
Fülöp, jószándékú tanítványa, is kereste Istent és közben nem vette észre, hogy előtte áll Jézusban. Ezért mondja Jézus, hogy aki engem látott, látta az Atyát. Őt, Istent benne felfedezni, ez az élet legboldogabb teljesítménye, amivel elérkeztünk a teljességig. Reményik Sándor, a költő, azt mondja, hogy ez “simító sugár és vesékig lehatoló kés.” Benne újjá születünk s felfedezzük Istentől való, eredeti lényünket.
225. dicséret: Nagy hálát adjunk az Atya Istennek…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu