Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Márk evangéliuma 8. részének 34. verse:
A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
John R.W. Stott gondolatai:
Egyik nap a tömeg kísérte Jézust. Alighanem lelkesen kiáltozva juttatták kifejezésre a Mester iránti hűségüket, látványosan igyekeztek jelét adni ragaszkodásuknak. Krisztus azonban, aki jól ismerte szívüket, látta, mennyire felszínes ennek a tömegnek a kötődése őhozzá. Megállt, és feléjük fordulva egy rövid, de találó példázatot mondott el. A példázatot egy kérdéssel vezette be: „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy telik-e mindenre a befejezésig? Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudja befejezni – gúnyolni kezdjék őt, akik látják, és azt mondják: Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.” (Lukács 14,28-30)
A keresztyénség mezején bizony itt is, ott is sok ilyen félbehagyott, romos tornyot láthatunk – azoknak a romba dőlt életét, akik az építkezést elkezdték ugyan, de befejezni már nem tudták. Még ma is, évről évre sokezren vállalkoznak Krisztus követésére anélkül, hogy megállnának, és felmérnék vállalkozásuk árát. Ennek eredménye az, amit a keresztyénség botrányának nevezhetünk: a névleges keresztyénség. Azokban az országokban, ahol a keresztyén civilizáció teret hódított, a lakosság javarésze keresztyénnek mondja magát, de a legtöbb ember keresztyénsége igen-igen felszínes. Valamennyire ugyan bekapcsolódnak vallásos tevékenységekbe, hogy tisztességes, keresztyén embereknek tűnjenek, de azt már nem vállalják, hogy keresztyénségük kényelmetlenné váljon számukra. Vallásosságuk nagy, puha párna – megvédi őket az élet kényelmetlen oldalaitól, mert úgy változtat helyet és alakot, ahogy az tulajdonosának éppen megfelel. Nem csoda, ha a cinikusok azzal vádolják a keresztyén egyházat, hogy képmutatókkal van tele, és elvetik a vallást mondván, hogy az csupán menekülés a valóság elől!
Jézus egész mást hirdetett. Ő sohasem csökkentette követelményei szinvonalát, és sohasem módosította követésének feltételeit azért, hogy hívását elfogadhatóbbá tegye. Azt kívánta legelső tanítványaitól, és azóta is minden egyes tanítványától, hogy gondolják meg alaposan ezt a lépést, és teljesen adják át magukat neki. Nézzük meg pontosan, mit is mondott Jézus:
„Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, az elveszíti azt, aki pedig elveszíti az életét énértem és az evangéliumért, az megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
455. dicséret: Testvérek, menjünk bátran…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu