Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 26. részének 38. verse:
Ekkor monda nékik (Jézus): Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! Maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
Oswald Chambers gondolatai:
“Vigyázzatok énvelem” – ne úgy általában vigyázzatok, a magatok szemszögéből kiindulva, hanem vigyázzatok egészen énvelem. Új életünk első szakaszaiban nem Jézussal, hanem csak Érte vigyázunk. Nem abban az értelemben, amint a Biblia kijelenti, azaz életünk hétköznapi körülményei között. Urunk szeretne eggyé tenni minket magával – Gecsemánénkon keresztül -, de mi nem akarunk átmenni rajta és ezt mondjuk: “Ó Uram, nem tudom megérteni, hogy miért kell ennek így lennie; olyan keserű.” Hogyan vigyázhatnánk valakivel, aki ennyire rejtélyes? Hogyan is érthetnénk meg Jézust és őrködnénk vele Gecsemánéjában, amikor még azt sem értjük, hogy miért kell szenvednie? Nem tudjuk, hogyan vigyázzunk vele; csak azt szoktuk meg, hogy Ő virrasszon velünk.
A tanítványok szerették Jézus Krisztust természetes szeretetük végső határáig, de nem értették meg, mi a célja. A Gecsemáné kertjében a szomorúság álmát aludták és a legbizalmasabb együttlét három éve után “mindannyian elhagyták őt és elfutottak”. (Máté 26,56)
“És megteltek mindnyájan Szentlélekkel” (Ap.Csel. 2,4), ugyanazok, akik elhagyták, de közben valami csodálatos történt: az Úr meghalt, feltámadt és mennybe ment – a tanítványokat pedig betöltötte a Szentlélek. Az Úr azt mondta: “Vesztek erőt, miután a Szentlélek eljön reátok”, és ez azt jelentette, hogy most már tudtak vigyázni vele hátralévő életük folyamán.
377. dicséret: Szentlélek, végy körül bennünket…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu