Kedves Testvérek!
Olvasásra ajánlott igeszakasz: Apostolok cselekedetei 5. részének 33-42. versei
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 11-12. versei:
11, Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
12, Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, a kik előttetek voltak.
dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Tehát a bírák, a jelenlévők, a nagytanács tagjai fogukat csikorgatták és elhatározták, hogy megölik az apostolokat. Ebben a pillanatban feláll a legtekintélyesebb tanácsúr, Gamáliel, aki ekkortájt a zsidó világban hatalmas tekintélynek örvendett. Ha Gamáliel mondott valamit a népnek, nagyon komolyan vette mindenki. Ő kora legnevesebb tanára, „professzora”, csodarabbija, a tekintélyek tekintélye. Nála tanult Pál apostol is.
Ez az öreg ember feláll a szanhedrinben és arra kéri a főpapokat, hogy küldjék ki a tanítványokat. Amikor azokat kivezetik, rövid beszédet tart a jelenlévőknek, ami bekerült a Bibliába. A beszéd lényege: nem kell megölni őket, elég sok vér folyt már! És az időre apellál: idővel majd elválik, miről van szó.
Szavának olyan nagy súlya van, hogy nem is ölik meg őket, de – itt kezdődik a keresztyének mártír-sorsa – megostorozzák őket.
Gondolhatnánk, hogy e rész főszereplője Gamáliel, vagy a tanítványok. Nos, nem Gamáliel, sem a tanítványok, hanem A NÉV.
Egy név körül folyik a vita, a főpapok egy nevet szeretnének kigyomlálni a nép emlékezetéből, egy névért csattog a korbács. Egy név, ami ellen a fogukat csikorgatják, egy név amelyet mások véres vállal vallanak és eltelnek örömmel, egy név, amelyről később Pál – aki itt még Saul – azt mondja: hallatára minden térd meghajol. Egy név, amelyet nem lehetett azóta sem kigyomlálni. Hányan próbálták kiirtani Jézus nevét, megkísérelték azt állítani, hogy nem is élt, nem is volt. – Ma is él!
Gamáliel a tanácsban óvatos diplomataként így nyilatkozik: „Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel”. Nyerjünk időt, majd elválik – s ezzel megmenti az apostolok életét. Pillanatnyi szükség szerint ügyes diplomáciai húzást tett; a korbácsolás árán megmenti az apostolok életét – de lényegében igazat ad a szanhedrinnek: „Majd elválik…”
Nos, elvált! És azóta is „válik”, immár kétezer év óta. De az is elvált, hogy vannak az életben helyzetek, amikor nem a fontolgató diplomácia, az ügyeskedő csűr-csavarás az igazi döntés! Mert az ugyan nyugalmat ad Gamálielnek, de az idő Jézus mellett dönt és nem Gamáliel mellett. Nem azok mellett dönt, akik a nyugalmukat védik, hanem azok mellett, akik véres háttal, békességgel éneklik és vállalják Jézus nevét. Nyugalmuk nincs, de békességük van!
Nyugalmuk nincs, mert – Jánost kivéve – mind mártírhalált halnak, de teljes szívvel éneklik Jézus nevét. Örülnek Jézusért, és most teljesedik be a galileai hegyen mondott boldog-mondások egyike: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket…”
471. dicséret: Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu