Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 3. részének 1. verse:
Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk…
John R.W. Stott gondolatai:
Isten gyermekének, az újjászületett embernek páratlan kiváltsága, hogy kapcsolatban lehet Istennel, és ez a kapcsolat meghitt, bizalmas.
Azelőtt elszakadva, távol éltünk Istentől, most megbékültünk vele. Bűneink elidegenítettek tőle, akadályt képeztek közte és köztünk. Ez a fal ledőlt. Hogy Pál apostol hasonlatával éljünk, mintegy bírói ítélet alatt, kárhoztatva éltünk a földön. Most azonban Jézus Krisztus által (aki elhordozta megérdemelt büntetésünket, és akivel hit által egyesültünk) “megigazultunk”, azaz Isten igaznak nyilvánít bennünket. Bíróból Atyánkká lett.
“Lássátok, milyen nagy szeretettel volt hozzánk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveztetünk, és azok is vagyunk”.“Atya” és “Fiú”: ezek megkülönböztető címek, amelyeket Jézus Istenre és önmagára alkalmazott, és íme, most nekünk is megengedi, hogy használjuk őket. Jézussal egyesülve mi is részesülhetünk valamelyest abból a meghitt kapcsolatból, amelyben Ő él az Atyával. Cipriánus, Karthágó püspöke, aki a III. század közepe táján élt, találóan fejezte ki ezt a kiváltságunkat az Úr imájának magyarázatában:
- “Milyen mérhetetlenül engedékeny az Úr! Milyen mélyre leszáll hozzánk, és milyen nagy a jósága, hogy megengedi, hogy imáinkban Atyánknak szólítsuk Istent, magunkat pedig Isten gyermekeinek tekintsük, jóllehet Krisztus is Isten gyermeke – olyan nevet ejthetünk ki tehát imáinkban, amelyet magunktól soha nem mertünk kimondani, ha ő maga nem engedte volna meg azt, hogy így imádkozzunk”.
Végre képmutatás nélkül mondhatjuk Jézus után az Úr imáját. Milyen üresen kongtak azelőtt a szavak, most azonban új jelentéssel telnek meg. Hiszen Isten valóban Atyánk a mennyben, aki ismeri minden kívánságunkat, mielőtt kérnénk, és mindazt megadja, ami gyermekei javára válik.
Olykor fegyelmez és rendreutasít bennünket, mert “akit szeret az Úr, megfenyíti; megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad.” – de még a vesszőt is szerető atyai keze suhogtatja. Mivel ilyen kegyelmes, bölcs és hatalmas Atyánk van, megszabadulhatunk minden félelmünktől.
238. dicséret: Teremtő Istenünk, Édes Atyánk nékünk…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu