Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás próféta könyve 53. részének 6-7. versei:
6, Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
7, Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
Horváth Loránd lelkipásztor (Detroit) gondolatai:
Az Ótestamentum isteni rendelése, hogy mindenki, aki vétkezett, vétkéért elégtételt kell adjon. A helyettes áldozat egy ártatlan bárány, szegény ember esetében egy galamb, vagy egy marék liszt elégetése lett a bűn megfizetése. Isten azonban megutálta sok ember bűnbánat nélkül odakínált áldozatát, ezért egy léleknek önként felajánlott áldozatát fogadta és méltatta elfogadható, bűnért való áldozatnak. Erre a csodálatos feladatra lett kiszemelve a Messiás, aki önként adta oda magát ISTEN BÁRÁNYA szerepére.
Keresztelő János prófétai lélekkel felismerte a Jézusban levő elhívatottságot. Mivel önmagát sokkal kisebbre értékelte, nem akarta vállalni Jézus megkeresztelését. Jézus azonban rávilágított, hogy be kell töltenie az isteni rendelést, hogy a “bűnösök közé számláltassék!”, mert csak így lett érvényes másokért elvállalt áldozati halála. Jézus megkeresztelése tehát nem a bűnökből való megtisztulást jelenti – mint a mi megkeresztelésünk, – hanem éppen ellenkezőleg; a tisztának bűnössé válása, hogy ezzel vállalhassa velünk a sorsközösséget. Jézus keresztelése tehát megváltói hivatásának elvállalása volt, és ezt igazolta Isten Szentlelke, amikor galamb alakjában leszállott vállára, és amikor elhangzott a mennyei szózat az égből: “Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”.
Jézus prófétai lélekkel megérezte elhívatását és ezt három alkalommal meg is jövendölte tanítványai számára. A földbe vetett gabonamag elpusztulásában is ezt hirdette, hogy élete és áldozata gyümölcsöt teremni nem fog, ha el nem hal. Ő tökéletesen ismerte az Írások Messiásra vonatkozó utalásait, és tudta, hogy a helyettes elégtételt Neki kell megadnia kereszthalála és a “szégyen fájára” való felszegeztetése által. E hivatás nyitánya volt keresztelése, amit követett három éves megváltói munkája és áldozati; értünk való szenvedése és halála.
215. dicséret: Eltévedtem, mint juh…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu