Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 6. részének 27. verse:
Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
Rácz Ervin lelkipásztor (Erdőd) gondolatai:
Jézus munkára szólít fel, munkálkodni, dolgozni azt jelenti, hogy végezni a feladatot, amit Isten a teremtett emberre bízott még az Éden kertjében, hogy “művelje és őrizze azt” (1Mózes 2,15). “Ne az eledelért!” – mondja Jézus. Hát akkor miért másért? – mondhatná az olvasó. Ne értsük félre, Jézusnak igenis gondja volt és van az ember mindennapi eledelére. Ezt bizonyítja a tőle tanult ‘Mi Atyánk’ ismert sora: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”, vagy a fenti Igét megelőző történet, amikor 5.000 embert lakat jól földi eledellel.
Érdemes valamin elgondolkodni a mai napon. Sok ember azért dolgozik, hogy egyen, és azért eszik, hogy dolgozhasson tovább. Mi megelégszünk csak ennyivel? Nem érezzük,, hogy ez a sziszifuszi hajsza értelmetlen? Ha valóban ennyi az élet, akkor az csak “fél-élet”, élet-féle, félelmetes élet.
Még jó, hogy Jézus nem hagyja annyiban az 5.000-ek megvendégelésénél, hiszen mondták is: ilyen király kell nekünk, aki kenyeret ad ingyen! Ő ennél többet akar adni, Ő az örök életre akar minket táplálni. Ez a táplálék az Ő szava, Igéje, szeretete, amely soha el nem fogy, mert ez legyőzte a halált is.
236. dicséret: Mindenek meghallják és jó megtanulják…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu