Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 3. részének 16. verse:
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Cseri Kálmán lelkipásztor (Budapest-Pasarét) gondolatai: (Újonnan kell születnetek: Mit akar Isten? – részlet)
Lehetséges tehát még nekünk is örök életet kapnunk, mert Isten szerette ezt a világot, mert az Ő egyszülött Fia odaáldozta magát ténylegesen érettünk és helyettünk, és mert ezt hittel bármelyikünk, bármikor komolyan veheti.
Lényegében ugyanarról beszél itt Jézus, mint amit a kettőjük beszélgetése elején Nikodémusnak a felülről való születésről mondott. A mi életünk Ő nélküle puszta lét, de onnan felülről mennyei tartalommal telítődhet. Ez az élet Ő maga, tulajdonképpen Vele kell kapcsolatba kerülnie annak, aki élni akar. Ő nélküle széthullik a bioszunk (testi életünk) egyszer, mondanak egy szép temetési beszédet, és jön az ítélet. “Mert elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak és utána az ítélet.” Aki azonban Jézussal itt összeköti az életét, és megjelenik a puszta létében az igazi élet, az örök élet, az már nem megy ítéletre. Ezt is Ő mondja, így szó szerint. Mert az már átment a halálból az életre. (János 5,24, Zsid. 9,27)
Ausztrália szavannáin óriási tüzek szoktak pusztítani. Azt mondják, teljesen reménytelen megállítani, fékezni, oltani. Megvárják, hogy valahol majd megáll. A bennszülöttek azonban kitaláltak egy módot a védekezésre. Amikor a hírvivők – mert volt jelzőszolgálat – továbbadták a jelzést: tűz jön és milyen irányból, akkor maguk körül felégettek egy darabot, és odaálltak annak a közepére. Ott védve voltak, mert ott a tűz már nem talált magának táplálékot, és azt kikerülte.
Isten azt mondta, hogy az emberiség temérdek gonoszsága miatt az Ő igazságos ítélete jön majd erre a világra. Egyetlen olyan hely van, ahol ez az ítélet nem fog pusztítani, mert ott ezt az ítéletet már végrehajtotta Isten: a Golgota keresztje. Aki ott van annak a közelében, az alatt, az védve van. Az nem megy ítéletre, mert annak az ítélete már végrehajtatott Krisztus halálában, és az már átment a halálból az életbe.
Olyan különös az,hogy a Bibliának ezt a központi igazságát milyen nehezen tudjuk elhinni. De boldog ember az, akire érvényes: aki hisz, az nem vész el, hanem örök élete van.
167. dicséret: Jöjj mondjunk hálaszót…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu