Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 1. részének 32-34. versei:
32, És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta.
33, És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
34, És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
Jobb Domokos lelkipásztor (Ombod) gondolatai:
Látni, megismerni és elmondani…
Amikor Jézus a földön járt, a megfeszítéséig, sőt a mennybemenetelig ez volt a keresztyénség terjedésének legfontosabb módja… látták Őt, megismerték Őt, és elmondták másoknak is, akik találkoztak vele, megismerték őt és elmondták másoknak is… És azok akik látták és hittek, életre születtek, egyszerre életük lett, és nem csak „földi”.
A feltámadott Úr a hiányzó és később kissé kételkedő Tamásnak azt mondja: „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok azok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20,29)
A mi világunkban a Megváltó ugyan észlelhető, tetten érhető, de nem a szemnek, mi ugyanis „már” hitben járunk, nem látásban! Ha pedig hitben járunk, nem szabad megrekedni a találkozás és megismerés szintjén, nekünk is bizonyságot kell tenni! És én láttam, és bizonyságot tettem – mondja Keresztelő János. És én is igyekszem, azért írom e sorokat…
Azt kell vallani, azt kell elmondani, hogy Jézus a Krisztus, ő az Isten Fia és akkor a Lélek nem csak rajta nyugszik meg, hanem rajtam is, hanem rajtunk is. Így legyen!
302. dicséret: Ó, népeknek Megváltója….
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu