Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A Tízparancsolat harmadik parancsolata (2 Mózes 20:7)
„Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.”
John R. W. Stott gondolatai:
Isten neve Isten lényegét jelenti. A Bibliában igen sok felszólítást találunk arra, hogy tartsuk tiszteletben Isten nevét. Az Úrtól tanult imádságban talán vasárnapról vasárnapra elmondjuk, hogy „szenteltessék meg a Te neved”. Isten nevét azonban megszentségtelenítheti a fegyelmezetlen beszédstílus, és bizony nem ártana, ha időnként leltárt tartanánk szókincsünkben, és kiselejteznénk ami nem oda való.
Mindenesetre nem csupán szavak kérdése, hogy Isten nevét hiába vesszük-e ajkunkra, hanem gondolataink és tetteink is közrejátszanak ebben. Ha magatartásunk nem áll összhangban hitünkkel, ha „vizet prédikálunk és bort iszunk”, akkor hiába vesszük ajkunkra Isten nevét. Ha Istent Urunknak nevezzük, de nem engedelmeskedünk neki; visszaélünk a nevével. Ha Istent „Atyánk”-nak szólítjuk, ugyanakkor tele vagyunk aggodalommal és kétségekkel, akkor megtagadjuk az ő nevét. Vagyis, ha szavaink és tetteink nem állnak összhangban egymással, hiába mondjuk ki Isten nevét. Ez nem más, mint képmutatás, álszenteskedés.
238. dicséret:
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu