Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 15. részének 1. verse:
Én vagyok az igaz szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.
Ilonczai Zsombor lelkipásztor (Szárazberek) gondolatai:
Isten népét az ószövetségi kijelentésben úgy ismerhetjük meg, mint aki a Mindenható által plántált szőlőskert. A nép feladata a gyümölcstermés lett volna, amit elmulasztott véghezvinni. Hűtlennek és gyümölcstelennek bizonyult, ezért az Atya elküldte az idők teljességében az Ő egyszülött Fiát, aki most magáról kijelenti: „Én vagyok az igazi szőlőtő”. Az ember nagyon jól tudja, hogy minden gyümölcsfa fontos része a „tő”. Onnan indul ki minden, ami az adott növény számára fontos életet és táplálékot adó szerepet tölt be.
Mindezen kívül a csemete azon részén történik az oltás, majd abból indulnak ki az újabb és újabb hajtások, amiket évről évre a vadhajtásoktól metszeni kell, míg végre esztendők múltával a reménységgel elültetett fa „vesszői” gyümölcsöt teremnek. Krisztus az ilyen szőlővesszőhöz hasonlítja a keresztyén embert, aki növekszik az Úr Jézushoz való hasonlóságban. Az ilyen vesszőnek is szüksége van metszésre, azaz tisztításra, de fontos a tövön való megmaradás. A vessző számára a szőlőtövön való maradás azt jelenti, hogy egész életét és táplálékát onnan veszi. Legyen Ő ma számunkra a legfőbb táplálék!
314. dicséret: Jézus, születél idvességünkre…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu