Napi ige és dicséret (2023. július 19.)

Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész
Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész

Kedves Testvérek!

Olvasásra ajánlott újszövetségi igeszakasz: Apostolok cselekedetei, 4. részének 1-22. versei

Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 4. részének 19-20. versei:

19, Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg!
20, Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.

dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai: 

A béna koldus meggyógyításának következménye lett. Nem az bántotta a főpapokat, Annást, Kajafást és a többit, hogy Péterék gyógyítottak, még az sem, hogy tanítottak, hanem az, hogy az élő Jézus, a feltámadott Jézus Krisztus nevében gyógyítottak és tanítottak! Akiről ők úgy gondolták; végképp elintézett ügy, Jézus pere le van zárva, nincs többé. És követői egyszercsak hirdetik: Jézus él! Mindenütt azt híresztelik, hogy ezt a béna embert nem ők, hanem Jézus Krisztus gyógyította meg, az Ő neve állította talpra.

Elfogatják tehát és börtönbe csukják őket. Kínos a helyzetük.

Mit érezhetett Péter, amikor ugyanazon az udvaron vitték őt fogolyként a Nagytanács  elé, amelyen előtte néhány hónappal Jézust? És itt tagadta meg az Urat… Kajafás, Annás ugyanazok a főpapok, és még két másik, az udvaron talán ugyanazok az őrök és szolgálólányok, akik akkor is itt voltak… Talán újra felismerik Pétert, aki akkor gyáván tagadott.

Most Péter megy vádlottként, felemelt fejjel. – Tökéletesen más a szituáció. Miért? – Mert Pünkösd után vagyunk! Péterben ott működik a Lélek, és most is teljesedik, amit Jézus jövendölt: “Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok” (Máté 10,19-20). – Ott van benne a Lélek; miért is félne?

És megkezdődik a per, vagy a kihallgatás. Még nem tudjuk, mi lesz az ítélet. 

Nos, ha közülünk indulna Péter és János, mit tanácsolnánk nekik, hogyan viselkedjenek? Mit súgnánk oda egy utolsó mondattal?

Csak két véglet létezik: mártírium és óvatos mérlegelés, kompromisszum? Más lehetőség nincs?

Van még egy. – Figyeljük meg, mit tett Péter és János. Elkerülték mindkét végletet. “Na most asztalra csapunk a főpap előtt!”… – vagy: “Mentsük, ami menthető!” – Egyiket sem tették.

Péter és János nem támad, nem ügyeskedik – hanem bizonyságot tesz. Örömmel, nyugodtan, határozottan, félreérthetetlenül. Elmondják, hogy Jézus meghalt, feltámadott, és mintegy ajtót nyitnak a sanhedrin, a nagytanács és a főpap előtt vallomásukkal: Jézuson kívül “nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”. Mintha azt mondanák: Látjátok főpap uraim, ez nektek  is szól, ezen az ajtón ti is beléphettek, mert Ő a Messiás.

Semmi kérkedés, semmi kihívás: hívogatás az, amit Péter mond. Ha olykor nem tudunk dönteni, vagy bizonytalanok vagyunk, akkor lássuk meg, hogy Isten Szent Lelke által van harmadik út: az alázatos, de határozott bizonyságtétel útja!

373. dicséret: Jövel, teremtő Szentlélek…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu