Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 1. részének 20-26. versei:
20, Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: az ő püspökségét más vegye el.
21, Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
22, A János keresztségétől kezdve mind a mai napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
23, Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hívatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.
24, És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,
25, Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.
26, Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.
Dr. Gyökössy Endre lelkipásztor (Újpest-Újváros) gondolatai:
Beszéde második részében Péter kijelenti, hogy Júdás megüresedett helyére választani kell valakit. Mégpedig azok közül, akik Keresztelő János óta együtt jártak Jézussal, akik jelen voltak a mennybemenetelnél, akiknek megjelent Jézus. Az egyik jelölt József, a másik Mátyás. Elkezdenek imádkozni, mutassa meg Isten Lelke, melyikükre essen a választás. Aztán sorsot vetnek, és a sorsvetés Mátyást jelöli ki.
Addig jó és helyes a kérés: “mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál” – de attól félek, a baj ott kezdődik, amikor hozzáteszik: “a kettő közül”.
Miért nem helyes ez a szűkítés? – Isten imameghallgató Isten, de nem befolyásolható! Ő nem feltétlenül azt választja, akit mi erőltetünk!
Egyébként ez az utolsó sorsvetés a Bibliában, Pünkösdtől kezdve ilyenről többé nem hallhatunk. A Szentlélek kitöltése után a Lélek által tudják már, hogy ki, mi legyen. A sorsvetés emberi dolog.
Nos, Mátyásra esik a sors. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Biblia a továbbiakban semmit nem jegyez fel a sorsvetés által választott tanítványról. Ellenben egy-két fejezet múlva feltűnik a “színen” egy másik tanítvány; megjelenik, akinek húsvét után megjelent Jézus, ahogy ő mondja: “Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is” (1Kor. 15,8). – Ő a tizenharmadik tanítvány, akit maga Jézus választott magának! Mert Istennek nem írhatjuk elő, hogy légy szíves a mi két jelöltünk közül választani!
Ha nem jól értelmezem az Igét, akkor is döbbenetes Isten vezetése. “Én, az Úr vállalom a tizenkét tanítvány mellé a tizenharmadikat is!” – Ez Isten drága, nagyszerű bőkezűsége! Csordultig ád, ráadást is – tanítványból is.
Jézus rámosolyog a tanítványokra: – Jól van, fiaim. Mátyást választottátok; de én adok még valakit. És adja Pált.
És ez a “legutoljára” jött tanítvány – egyháztörténelmet csinál! Ő Jézus Krisztus “utazó ügynöke”. Krisztus Pál “torzszülött” beteges testében járja végig Európát. Így alakul Péter és Pál kettős lelkéből, az élő Jézus Krisztus Lelkéből – az Anyaszentegyház.
Vegyük komolyan: Isten imameghallgató – de nem befolyásolható!
265. dicséret: Hagyjad az Úr Istenre…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu