Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostolnak a Filippibeliekhez írt levele 2. részének 10-11. versei:
10, Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
11, És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
John R.W. Stott gondolatai:
Bizonyos körökben manapság egyre inkább terjed az a megdöbbentő nézet, hogy Krisztus megváltásának haszonélvezői lehetünk akkor is, ha nem fogadjuk el Őt életünk teljhatalmú Urának. Az Újszövetségben szó sincs ilyen kiegyensúlyozatlanságról! “Jézus Krisztus Úr!” – ez a legkorábbi ránk maradt keresztyén hitvallás. Pedig azokban az időkben, amikor a császári Róma arra kényszerítette polgárait, hogy jelentsék ki: “A császár az Úr”, ezeknek a szavaknak bizony veszélyes hangzása volt! A keresztyének mégsem riadtak vissza ettől a hitvallástól. Nem esküdhettek mindenek fölött hűséget a császárnak, hiszen ők a királyok Királyát, és uruknak Urát; Jézust szolgálták. Isten fölmagasztalta Fiát, Jézust, magasan minden fejedelemség és hatalom fölött, és olyan méltósággal ruházta föl, amely messze felülmúl minden más méltóságot, hogy “minden térd meghajoljon… és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR!”
Ha életünk Ura valóban Jézus Krisztus, akkor ez azt jelenti, hogy magánéletünknek és közösségi életünknek minden területét az ő irányításának rendeljük alá. Ebbe beletartozik hivatásunk is. Istennek célja van minden ember életével. A mi feladatunk az, hogy megtudjuk, mi ez a cél, és aszerint éljünk. Isten terve lehet egészen más, mint a miénk vagy a szüleinké. Vigyázzunk azonban, hogy bölcsen és körültekintően járjunk el és ne tegyünk semmiféle meggondolatlan, elhamarkodott lépést. Lehet, hogy már amúgy is azt a munkát végezzük, vagy arra az életpályára készülünk, amelyet Isten szánt nekünk. De az is lehet, hogy nem. Ha Krisztus valóban Urunk, akkor nem szabad elzárkóznunk az elől a lehetőség elől, hogy meg kell másítani terveinket.
Ami biztos, az az, hogy Isten minden keresztyén embert szolgálatra hív el, vagyis arra, hogy szolgáljunk másoknak Krisztusért. Egy hívő sem élhet többé önmagának. Ami nem biztos, az pedig az, hogy ez a szolgálat milyen formában fog történni. Lehet, hogy lelkipásztori szolgálat, vagy más egyházi tevékenység formájában idehaza, vagy külföldön; de nagy hiba lenne azt gondolni, hogy minden elkötelezett keresztyén erre hivatott. Sok más formája van a szolgálatnak! Például sok fiatal nőnek az az elhívása, hogy feleség, otthonteremtő édesanya legyen. Ez is keresztyén szolgálat a szó legteljesebb értelmében. Így tekinthető minden más hivatás is – az orvosi, kutatói, jogászi, tanári, szociális gondozói, hivatalnoki, tisztviselői, ipari szakemberi, üzletemberi, kereskedelmi szakemberi pálya – amelyekben a munkás úgy tekint magára, mint aki Isten munkatársa az emberek szolgálatában.
Ne légy türelmetlen, ha nem ismered fel rögtön Istennek az életedre vonatkozó akaratát. Ha ráhagyatkozol és engedelmeskedsz neki, akkor meg fogja neked azt mutatni a maga idejében. A hívő ember nem lehet tétlen! Akár munkaadó, akár alkalmazott, akár önálló munkája van: Mestere a mennyei Atya. Meg kell látnia Isten célját saját munkájában, és teljes szívvel úgy munkálkodnia, mint aki nem embereknek dolgozik, hanem Istennek szolgál. “Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek”. (Kol. 3,23)
398. dicséret: Úr lesz a Jézus mindenütt…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu