Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 23. részének 34. verse:
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek.
John R. W. Stott gondolatai: (Hinni Jézusban: Mi mit gondolunk Krisztusról? – részlet)
Láthatjuk őt tanítványai szűk körében, és a zajos tömeg forgatagában. Látjuk őt galileai szolgálata idején, amikor a sokaság hősként imádja, és erőszakkal el akarja ragadni, hogy királlyá tegye. Követjük Jeruzsálembe, a templom csarnokába, ahol a farizeusok és a szadduceusok összefognak, hogy körmönfont kereszt-kérdéseikkel tőrbe csalják. Ő azonban akár a siker szédítő magasságába szárnyal, akár a keserű elutasítás magányos mélységébe kényszerül, mindig ugyanaz a Jézus. Ő hű önmagához. Nem esik egyik hangulatból a másikba. Ő nem változik.
Elmondhatjuk róla azt is, hogy a róla nyert kép kiegyensúlyozott egyéniségre vall. A legcsekélyebb jel sem mutat arra, hogy rögeszmés hajlamai lettek volna. Teljes szívvel hisz abban amit hirdet, de fanatikusnak nem nevezhető. Tanítása nem örvend népszerűségnek, de nem azért, mintha ő maga különc lenne. Éppen annyi bizonyíték szól embersége, mint istensége mellett. Elfárad. Eszik, iszik és alszik, mint bárki más. Átéli az emberi érzelmeket, a szeretetet, a haragot, az örömöt és a bánatot. Teljesen emberi, és mégsem csupán ember.
Mindenekfölött az önzetlenség jellemző rá. Talán ez személyiségének legszembetűnőbb vonása. Istennek tartotta magát, de nem a fellegekben járt, és soha nem hivalkodott fenséges mivoltával. Sohasem fontoskodott, ahogy azok szoktak, akik nagyobbaknak képzelik magukat, mint amilyenek valójában. Az önteltségnek a leghalványabb nyomát sem találjuk Jézusban. Lényét az alázat hatotta át.
Önmegtagadása mérhetetlen. Nemcsak a követői, hanem saját állítása szerint is lemondott a menny dicsőségéről, és fölcserélte azt a földi élet keservével. Ő, akihez bűn nem közeledhetett, hajlandó volt arra, hogy e világban fájdalmas érintkezésbe jusson mindazzal, ami gonosz.
Félreértették, sőt gyakran szántszándékkal kiforgatták szavainak értelmét. Az emberi előítéletek és érdekhajhászás áldozata lett. Saját népe megvetette és elutasította, sőt még barátai is cserbenhagyták. Engedte, hogy megostorozzák, arcbaköpjék, a fejére töviskoronát tegyenek és, hogy kezét-lábát egy közönséges római bitófához szegezzék. Amikor a kegyetlen szegeket a testébe verték, így imádkozott kínzóiért: „Atyám, bocsásd meg nékik; mert nem tudják, mit cselekszenek”.
Mindez számunkra elérhetetlen, megvalósíthatatlan. Ő megvalósította azt, amire mi, emberek nem vagyunk képesek.
338. dicséret: Lelki próbáimban, Jézus, légy velem…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu